Elul hó 3-án hunyt el Ávráhám Jicchák hákohén Kook rabbi (1865-1935), a Szentföld első, modern kori askenáz főrabbija, a múlt század egyik legnagyobb jelentőségű és legeredetibb vallásos gondolkodója. Kook rabbi, kiterjedt talmudi tudása mellett, egyszerre mozgott otthonosan a zsidó jog, a misztika és filozófia területén. Napjainkban őt tekintik a vallásos cionizmus szellemi atyjának, műveit széles körben tanítják az ehhez az irányzathoz tartozó jesivákban és tanházakban. Az általa alapított, jeruzsálemi Merkáz Háráv jesiva Izrael egyik legfontosabb szellemi műhelye.

A rabbi a lettországi Grivában született. Apja, Slomó Zálmán rabbi a neves volozsini jesivában tanult, mely hászidizmust ellenző litván zsidóság fellegvára volt. Anyja ezzel szemben a Chábád irányzathoz tartozó, kapuszti hászidizmushoz tartozó családból származott, melyet a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek egyik fia, Jehuda Léb rabbi alapított. Kook rabbi így magába szívta mindkét spirituális út tanításait. Már gyermekként kitűnt különleges szellemi képességeivel, ezért ő is Volozsinban folytatta tanulmányait, ahol közel került a jesiva vezetőjéhez, a kor egyik legnagyobb bölcsének tartott Náftáli Cvi Jehuda Berlin rabbihoz. A Necivként is ismert bölcs szerint, „ha csak azért alapították volna a volozsini jesivát, hogy Kook rabbi ott tanulhasson, már megérte volna”.

Kook rabbi sokat tanult a neves ponyevicsi jesiva vezetőjétől, Élijáhu Dávid Rabinowitz-Teomim rabbitól is, aki később Jeruzsálem askenázi főrabbijaként szolgált. 1886-ban Kook rabbi az ő lányát, Bátsévát vette feleségül. Két évvel később azonban felesége elhunyt és apósa ikertestvérének lányával, Réjze Rivkával házasodott újra. Tőle született egyetlen fia és szellemi örököse, Jehuda Cvi rabbi.

Kook rabbi 23 évesen foglalta el első rabbinikus pozícióját, amikor a litvániai Zaumel rabbijának választották. 1904-ben a szentföldi zsidók egy csoportja meghívta, hogy Jafó rabbijaként szolgáljon. Az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Izraelbe egyre több zsidó érkezett, elsősorban Kelet-Európából, akik főleg mezőgazdasági településeket alapítottak. Jelentős részük a vallást elutasító, baloldali cionista mozgalom tagja volt, mely közösség számos alkalommal került összetűzésbe a Szentföldön élő, mélyen ortodox zsidókkal. Kook rabbi nyitottan fordult a szekuláris cionisták felé, mert úgy látta, hogy Izraelt benépesítő és a földet termővé fordító munkájukkal ők is a végső megváltás bekövetkeztét segítik elő. 1913-ban a jeruzsálemi háredi zsidóság fejével, Chájim Sonnenfeld rabbival körútra indult, melynek során végiglátogatták az újonnan alapított mosávokat és kibucokat és a Tóra útjára igyekeztek terelni a világi életmódot folytató zsidó földműveseket.

Az első világháború kitörésekor Kook rabbi éppen Angliában tartózkodott, ahonnan a harcok miatt nem térhetett vissza Jafóba egészen 1916-ig, és ezért a kelet-európai bevándorlók által alapított Machzike Hadath zsinagóga rabbijaként működött néhány éven át.

Miután visszatért a Szentföldre, Jeruzsálem, majd az egész ország askenáz főrabbijának választották meg. Megértő viszonya a szekuláris bevándorlókkal és a vallásos cionizmus támogatása miatt számos háredi vezető fordult ellene, köztük Áháron Rokeách, a belzi rebbe, Sonnenfeld rabbi, Diskin rabbi, és az európai háredi világ számos bölcse. A védelmére kelő tudósok között azonban nem kisebb nevetek találunk, mint Ávráhám Mordecháj Álter, a guri rebbe, a Misna Brura és a Cháfec Chájim műveket szerző Jiszráel Meir Kágán rabbi vagy a litvániai zsidóság egyik legnagyobb alakja, Iszer Zálmán Meltzer rabbi, aki egyszer a következőket mondta kollégájának, a nem kevésbé híres Chájim Ozer Grodzinsky rabbinak: „Mi csak addig számítunk tóratudósoknak, ameddig át nem lépjük Kook rabbi szobájának küszöbét”. 1929-ben a Szentföldre látogató hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi látogatást tett Kook rabbinál és elismerő szavakkal beszélt róla.

Kook rabbi filozófiájában kiemelkedő szerepet foglalt el Izrael földjének szentsége és az oda való visszatérés fontossága. Úgy vélte, hogy a diaszpóra országaiban nem lehetséges autentikus zsidó életet élni, és csak a Szentföldön éledhet újjá a zsidó szellem és kreativitás. Gondolatait az Orot (Fények) könyvciklusban írta le, mely mély filozófiai és misztikus tanításokat tartalmaz.

Bár nagyra tartotta a cionista mozgalmat, annak legfontosabb szervezetébe, a Mizráchiba nem lépett be, mert úgy érezte, hogy tagjai túl sok vallási engedményre hajlandóak azért, hogy a cionista mozgalomban elfogadásra találjanak. Új mozgalmat alapított, mely a Degel Jerusálájim (Jeruzsálem lobogója) nevet viselte, és a Tórához szigorúan ragaszkodó cionista gondolatot terjesztette. A vallásos cionista táborban napjainkban is megfigyelhető e két áramlat jelenléte.

Kook rabbi nem sokkal a 70. születésnapja előtt hunyt el Jeruzsálemben. Temetésén 20 000 ember vett részt. Az által alapított jeisva vezetését fia vette át. Az izraeli vallásos-cionista közösség vezető rabbijai szinte kivétel nélkül ezen intézmény hallgatói közül kerülnek ki a mai napig.

zsido.com