Ijár hó 28-án (ebben az évben május 29., vasárnap) ünneplik Jeruzsálem újraegyesítésének napját, a Jeruzsálem-napot. Hogy mit hoz ez a nap idén, még nem tudhatjuk, aki követi az izraeli politikát, tudhatja, hogy heves viták, fenyegetések, ígéretek és tiltakozások közepette készülődik a zsidó és az arab lakosság is az ünnepre.

Ezen a napon minden évben buszok százai viszik az ünneplő embereket a fővárosba, akik részt kívánnak venni a hagyományos zászlós felvonuláson. A nők a jeruzsálemi Nagyzsinagógánál gyülekeznek, a férfiak a Cion téren, hogy a felvonulás a háláchá, a zsidó jog szellemében folyhasson, vagyis a hatalmas tömegben férfiak és nők ne nyomódjanak egymásnak. A kék-fehér zászlók ezrei valóságos Izrael-párti óceánt képeznek, a fiatalok körökben ropják a táncot a hömpölygő tömegben és zenekarok lassan haladó teherautók platójáról húzzák a talpalávalót. Ez az úgynevezett rikudgálim, vagyis zászlós tánc (a név a rikud – tánc és dgálim – zászlók összevonásából származik). A minden irányból egyfelé, a Siratófalhoz áramló tömeg a város egyesítését jelképezi és a szent város fölötti zsidó fennhatóságot ünnepli.

Az Arutz7 összeállítása alapján felidézzük, hogyan alakult ki ez az ünnep.

Azon a napon, amikor a hatnapos háborúban sikerült újraegyesíteni a várost izraeli fennhatóság alatt, a hadsereg főrabbija, Slomó Goren és mások az Óvárosba vitték Cvi Jehuda Kook rabbit, hogy ő vezesse az első mincha imát a Kotelnél. A rabbi a vallásos-cionista ideológia egyik legnagyobb alakjának, Ávráhám Jicchák Kook rabbinak volt a fia és szellemi utódja. „Mindenkinek megtelt a szeme könnyel” – emlékezett vissza a rabbi.

„Katonák vetették magukat a földre a Kotel előtt. Mások az ujjaikat futtatták végig a Fal kövei között. Mindenki a Zsoltárokból idézett: »Amikor az Örökkévaló visszahozta Cion száműzötteit, olyanok voltunk, mint az álmodók…«”

A rabbi a helyszínen a következő szavakat intézte az egybegyűltekhez:

„Íme, kijelentjük az egész zsidó népnek és az egész világnak, hogy isteni parancsra visszatértünk a hazánkba és szent városunkba. Ettől a naptól kezdve soha el nem megyünk innen. Hazatértünk! A világ minden uralkodójának akarata sem tudja megváltoztatni ezt az isteni eredetű történelmi tényt. Az Örökkévaló iránymutatása örök érvényű.”

A következő években a Merkáz Háráv jesivából, Ráv Kook jesivájából indult a Jeruzsálem napot ünneplő tömeg éjfélkor a Siratófalhoz. Nagyjából húsz évvel később indítványozta a jesiva egyik rabbija, Jehuda Házáni rabbi, hogy nappali zászlólengetős, zenés felvonulás keretében vonuljanak végig Jeruzsálemen a Falhoz. Az esemény évről évre kiterjedtebb lett, mígnem nagyszabású, több tízezer főt megmozgató, örömteli ünnepléssé duzzadt. A résztvevők túlnyomó többsége a nemzeti vallásos áramlat képviselői közül kerül ki. A „horgolt kipás” irányzathoz tartozók ilyenkor ünneplőt öltenek, a reggeli imában pedig elhangzik a hálát adó Hálél zsoltárfüzér is.

Jeruzsálem-nap – a kezdetek

A függetlenségi naptól eltérően az első Jeruzsálem-napi ünnepségek spontán jellegűek voltak, és hatalmas közösségi imádkozással kezdődtek a Siratófalnál. A Jeruzsálem-nap, vagy Jeruzsálem újraegyesítésének napja hivatalosan elismert nemzeti ünnep, melyről ma már az ország számos pontján megemlékeznek. Az 1948-as izraeli függetlenségi háborút követően Jeruzsálemet felosztották. A következő 19 évben Nyugat-Jeruzsálem Izraelhez, Kelet-Jeruzsálem pedig Jordániához tartozott. Csupán … Olvass tovább

Az ünneplő tömeg a kezdeti években az Óvárosba vezető különböző kapukon át haladt a Siratófal előtti tér felé, ám az évek múlásával az arab tiltakozás egyre inkább erősödött és az oslói egyezmény aláírását követően a biztonsági helyzet is rendkívül problematikussá vált. A rendőrség egyre inkább szabályozta az útvonalat, de az ünneplők a mai napig ragaszkodnak ahhoz, hogy a muszlim negyeden is keresztülhaladjon a menet.

Ezt a városrészt korábban Siratófal-negyednek vagy régi zsidónegyednek hívták, mégpedig azért, mert ott volt a jeruzsálemi zsidó élet központja a XX. század első évtizedeiben, és a zsúfolt lakóépületek mellett boltok, népkonyha, árvaház, kórház és egy híres és népszerű jesiva is működött a hét másik jesiva és harminc zsinagóga mellett. A virágzásnak a XX. század harmincas-negyvenes éveiben szakadt vége, amikor az arab lázongások és a zsidók ellen irányuló gyilkos pogromok miatt a zsidók kénytelenek voltak elmenekülni a környékről.

Zsidók csak 1979-től laknak újra ebben a városrészben. Amikor a Jeruzsálem-napot ünneplő sokaság áthömpölyög a mai muszlim negyeden, akkor az annak a kifejezése, hogy a város egy és oszthatatlan és kizárólag Izrael Állam fennhatósága alá tartozik.

Jeruzsálem a zsidóság szent városa, Izrael és a zsidó nép örök fővárosa. Itt állt a Szentély, sőt, innen indult ki a teremtés is. Itt uralkodtak a zsidó királyok, prófétáltak a zsidó próféták, hoztak döntéseket a Szánhedrin tagjai. Az újraegyesítés 55 éves évfordulóján sok-sok békés, biztonságos évet kívánunk a több mint háromezer éves városnak.

Fotó: Taylor Brandon on Unsplash