A zsidó vicc egyszerre túlélési stratégia, önirónia és mélylélektani tükör. A téma visszatérő karaktere pedig nem más, mint Kohn bácsi.
Kevés humorforma van, amely annyira sajátos történeti és lelki hátteret hordoz, mint a zsidó vicc. A csattanós történetek egyik kedves, visszatérő alakja pedig nem más, mint Kohn bácsi. Lássuk hát a három legjobb ilyen viccet!
Kohn úr, a zsidó renegát
Két zsidó szombaton összetalálkozik a fürdősétányon.
– Kohn, igaz az, hogy te hitünk szerint renegát lettél?
– Igaz.
– Nem hiszel többé Istenben?
– Tudod mit, beszéljünk másról!
A következő napon ismét összetalálkoznak.
– Kohn, nem tudok megnyugodni. Mondd, hiszel még Istenben?
– Nem!
– Nu, ezt tegnap is megmondhattad volna!
– Megőrültél?! Szombaton?!
Kohn bácsi végrendelete
A kórházban haldoklik Kohn bácsi. Reszketeg hangon kéreti a csendőrparancsnokot. Ahogy megérkezik, alig hallhatóan suttogni kezd:
– Elmondom a végrendeletemet. A vagyonom egyharmadát a zsidó fiúárvaházra hagyom. Másik harmadát a vagyonomnak a zsidó leányárvaházra hagyom. A vagyonom harmadik harmadát a zsidó szeretetotthonra hagyom.
A csendőrparancsnok kissé ingerülten kérdezi:
– Jó, jó, de miért engem hívott? Miért nem a rabbit?
Kohn bácsi üveges szemét elönti a düh:
– Megőrült?! Egy rabbit a járványkórházba?!
A halasnál
– Kohn úr, hogyan kerülhet önnél a hering darabja negyven krajcárba? Lefkovics szemben húsz krajcárért kínálja!
– Akkor hát vásároljon Lefkovicsnál.
– Igen ám, de momentán nincs heringje!
– Na szép! Ha majd nekem sem lesz, nálam is húsz krajcárba kerül darabja.
Forrás: Hajdu István (szerk.), Osztropoli Herschel ostora. Budapest: Minerva, 1985. 26.; 28–29.; 59. old.
A borítókép a Kakas Márton 1907. február 3-i számának illusztrációja a 6. oldalról.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.