A zsidó vicc egyszerre túlélési stratégia, önirónia és mélylélektani tükör. A fájdalomból fakadó derű, amely generációkon át segített elviselni a lét bizonytalanságait.
Kevés humorforma van, amely annyira sajátos történeti és lelki hátteret hordoz, mint a zsidó vicc. Nem csupán csattanós történetekről van szó, hanem arról a finom bölcsességről, amellyel egy közösség képes volt a nehézségeket is derűvel elviselni. Nevessünk hát egyet!
A zsidó vicc alapja a lét ellentmondása
Amikor 1961-ben Svájcban megjelent a Der jüdische Witz, vagyis A zsidó vicc újabb gyűjteménye, akkor Carlo Schmid német akadémista, a bevezetőben azt írta, hogy
a zsidó vicc nem más mint „a lét ellentmondásai és tanácstalansága felett érzett s derűsen elviselt bánat”.
Elsőre talán meglepőnek tűnnek Schmid szavai, azonban könnyen belátható, hogy a zsidó viccek eltérnek más humoros történetektől. Egyesek szerint nem is a nevettetés a célja, sokkal inkább a zsidó lét és lélek bemutatása. Jellemzően egy-egy jellemhibára világít rá váratlanul, legtöbbször azt állítják pellengérre, hogy a zsidó sokat okoskodik…
A zsidó viccek legtermékenyebb időszaka az üldöztetés volt. A zsidó viccek a pogromok, vérvádak, antiszemita törvények időszakában voltak a legtermékenyebbek. S hogy miért? Hogy egy kis humor oldja a folytonos feszültséget. Mert igen, ezt is fontos hangsúlyozni: a zsidó viccek szinte minden esetben zsidóktól származnak!
Egy zsidó ballag az utcán, s egyszerre hallja, hogy valaki hangosan kiált mögötte: – „Reb Chájim! Reb Chájim!”
A zsidó megrezzen és csodálkozva töpreng: – „Honnan ismer ez engem.” Majd hangosan ezt mondja: – „Ich heisse doch gar nicht Chájim!” [A nevem nem Chájim!]
Miről szól ez? Minden bizonnyal az állandó üldözöttség idegekbe bujkáló tudatáról.
Egy zsidó utazik a vonaton…
Egy zsidó a vonaton a hőség miatt ledobja a cipőjét. Egyszerre az egyik állomáson fényes egyenruhájú huszárfőhadnagy száll a fülképe. A zsidó ijedten rendbe szedi magát. Kis idő múlva a huszárfőhadnagy megszólal: „Mondja csak, kérem, mikor van peszách?”
„Ezój, peszách!” Mondja a zsidó, s a cipőt újból lehajítja.
Mert, ahogy Cyrano de Bergerac Orr monológjából elhíresült mondása tartja:
„Mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
A sádchen tudja kinek mi kell
A sádchen [házasságközvetítő] így szól az egyik viccben:
– „Tudok magának egy jó partit: egy szépség!”
– „Nem kell.”
– „Tudok egy gazdagot, ötezer rubel hozomány.”
– „Nem kell.”
– „Ötvenezer!”
– „Nem kell.”
– „Ahá, maga jó családot akar? Tudok ilyet is.”
– „Nem kell. Csak szerelemből házasodom.”
– „Auch das hab ich am Lager!” [Ilyenem is van a raktáron!]
Rotschild és a koldus
Egy másik viccben a snorrer [koldus] ötezer forintot kér Rotschildtól, aki sokallja az összeget, s így szól: „Inkább adok kétszáz forintot évente, míg élek.”
Erre a snorrer: „Mit segít az rajtam? Amilyen szerencséje van magának, már holnap meghal!”
Végezetül egy „modern” vicc Izraelből
Egy zsidó Izraelbe alijázik. Leszáll a haifai kikötőben, lepakolják a holmiját, ami között négy hűtőszekrény van. Odalép hozzá a vámos: – „Uram, Izrael törvényei szerint csak egy hűtő vámmentes. A másik háromra vámot kell fizetnie.”
A zsidó széttárja a kezét s mondja: – „No, de kérem. A tejes és a húsos ételeket szent törvényeink szerint külön kell tárolni. Csak nem keverhetem össze.”
A vámos kissé elgondolkozik, majd így felel: – „Ha maga ennyire vallásos, hát legyen. De a másik két hűtőre akkor is kell fizetnie.”
A zsidó így okoskodik tovább: – „Na ja. És ha jön a peszách? Csak nem rakhatom a peszáchi ételt a chomeces közé?!”
A vámos megadja magát: – „Rendben. Ha maga ennyire jámbor zsidó, akkor három hűtőt beengedek. De a negyedikre már tényleg kell vámot fizetnie.”
Erre a zsidó ezt feleli: – „És ha egy kis sonkára vágyom? Csak nem képzeli, hogy a kóser közé teszem!”
Források: Komlós Aladár, „Három zsidó megy a vonaton.”, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve LVI. Budapest: 1934. 227–243. old.; Sós Endre, „A zsidó vicc”, Uj Élet, 1961. 17. évf. 20. szám, 5. old.
A borítókép illusztráció. Forrás: Kirill Chubotin / NurPhoto / NurPhoto via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.