A zsidó hagyomány szerint a házasság két ember és az Örökkévaló szövetsége – a találkozáshoz pedig gyakran a sádchenen keresztül vezet az út, azaz a zsidó házasságközvetítő segít egynásra találni a feleknek és a találkák leszervezésében is.
A sádchen – a hagyományos zsidó házasságközvetítő – nemcsak bemutatja egymásnak a feleket, hanem kíséri és tanácsokkal látja el őket az ismerkedés során. De vajon mitől lesz valaki jó sádchen? Miért fontos a munkáját megfizetni? És mit mond erről a Tóra, a Rebbe – vagy épp egy római nemesasszony?
Ki a zsidó házasságközvetítő, a sádchen?
A sádchen (kiejtése: sádhen) a házasságközvetítő, aki segít házasságra alkalmas partnereket találni, és végigkíséri őket az ismerkedési, siduch (ejtsd: siduh) folyamaton. A „sádchen” szó az arámi eredetű siduch fogalmához kapcsolódik, ami „párosítást” jelent, de eredeti jelentése ennél is mélyebb: „megállapodni” – hiszen a házasságra készülő párnak össze kell csiszolódnia, mielőtt közös útra lépnének.
A sádchen lehet férfi vagy nő is – női közvetítőt jiddisül sádchenesznek, héberül pedig sádchánitnak neveznek. (Többes számban sádchenim.)
A jiddis kifejezés egy pár bemutatására így hangzik: „redn a siduch” – azaz szó szerint „beszélni egy siduchról”.
A sádchenusz kifejezés két dolgot is jelent: magát a házasságközvetítés folyamatát (tehát egy sádchen „sádchenuszot végez”), illetve a szokásos díjazást, amelyet a sádchennek adnak a szolgálataiért. Ezt pontosabban sádchenusz-gelt-nek („sádchenusz-pénznek”) hívják.
A sádchen díjazása
A sádchen munkájának megfizetése nem csupán technikai részlet: a zsidó hagyomány szerint fontos, hogy a pár tiszta lappal, őszintén és rendezetlen ügyek nélkül kezdje új közös életét – még akkor is, ha csak egy tudattalan sérelemről van szó. Ezért tekintik lényegesnek a sádchen megjutalmazását.
Komoly feladat sádchennek lenni
Bárkiből lehet sádchen. Ha látsz egy jó modorú fiatalembert és egy értékes lányt, akár máris tehetsz egy javaslatot. Ha nem jön össze elsőre, ne add fel!
A sikeres profi sádchen azonban valódi mesterséget űz. Emberismeret, eltökéltség, kreativitás, kommunikációs készség, olykor diplomácia és mértékletesség is kell hozzá – sőt, néha az a bölcsesség is, hogy valamit (egyelőre) ne áruljon el teljes egészében.
Időnként előfordulhat, hogy egy túl lelkes sádchen túlságosan is kiemeli valakinek az előnyös tulajdonságait, míg kevésbé kellemes jellemzőiről hallgat. Ez ihlette a jól ismert tréfás szójátékot, miszerint a „sádchen (שדכן)” szó a héber „seker dover, keszef notel” rövidítése – vagyis: „hazugságokat mond, pénzt kér érte.”
Tréfát félretéve azonban: a régi és mai sádchenim nélkül sok lélek még mindig pár nélkül járná a világot. Az ő csendes, gyakran alulértékelt munkájuk nélkülözhetetlen.
Mi történik, ha nem sikerül jól a találkozó?
Teljesen természetes, hogy egy siduch (házassági ismerkedés) nem mindig alakul úgy, ahogyan azt a felek elképzelték. Előfordulhat, hogy a lánynak nem tetszik a fiú, vagy épp fordítva. Ilyenkor a sádchen, azaz a házasságközvetítő feladata, hogy diszkréten jelezze a másik félnek: a keresés folytatódik. Ez nagyban megkönnyíti a folyamatot, hiszen így senkinek sem kell közvetlenül visszautasítania a másikat, ami egyébként kellemetlen helyzetet teremthetne. Egyúttal leveszi a terhet a fiatalok válláról, hiszen nem kell azon izgulniuk, hogyan mondjanak nemet udvariasan. Így elkerülhetőek a sértődések a családok között is, és a felek sem orrolnak meg egymásra. Hiszen teljesen természetes, hogy nem mindig alakul ki a kölcsönös szimpátia. Ha azonban a pár mindkét tagja szeretne továbblépni, a sádchen feladata megszervezni a következő találkozót. Ezekre gyakran szállodák halljában kerül sor – olyan helyen, ahol kettesben tudnak beszélgetni, de mégsem maradnak teljesen egyedül. Van, hogy már az első találkozás után tudják: egymást keresik, máskor viszont csak az ötödik vagy hatodik, alaposan átgondolt alkalom után születik meg a döntés az eljegyzésről.
Az Örökkévaló, mint sádchen
A Talmudban olvassuk, hogy egy római hölgy megkérdezte Joszi bár Chalafta rabbit:
„Ha az Örökkévalónak hat nap kellett a világ megteremtésére – mit csinál azóta?”
A rabbi így felelt:
„Siduchokat köt. Eldönti, hogy kinek a lánya kihez megy, kinek a fia kinek lesz a párja.”
A hölgy felnevetett: „Ez lenne a Mindenható dolga? Ezt én is meg tudom csinálni! Szolgáim és szolgálóim vannak – egy délután alatt mind párok lesznek!”
Másnap reggelre ezer párból ezer boldogtalanul tért vissza, sebekkel és sértődésekkel. A hölgy elismerte:
„Joszi rabbi! Nincs olyan Isten, mint a tiéd, és a Tórád igaz, kellemes és dicséretes.”
Ki keres meg egy sádchent?
A hagyományos környezetben – főként az első házasság esetén – a szülők azok, akik megkeresik a sádchent. A döntést azonban mindig a fiatalok hozzák meg a találkozás után.
Amikor azonban idősebb egyedülállók keresnek párt, vagy a szülők nem tudnak részt venni a folyamatban, maga az érintett személy fordul a sádchenhez, és ő dönt, hogy továbbviszi-e az adott siduchot.
Bár a zsidó hit szerint már születés előtt eldől, ki lesz valakinek a párja, az embernek kötelessége megtenni a maga részét. Beleértve azt is, hogy időben felkeres egy megbízható sádchent. Ahogy az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson írta egy 1952-es levelében:
„A lányait illetően úgy vélem, érdemes felkeresnie egy sádchen irodáját… Még ha az Örökkévaló határozza is meg a párokat, mindennek kell, hogy legyen természetes útja is. Emellett minden hétköznap reggel adjon 18 centet adományként a lányaiért és az egész családjáért, mielőtt imádkozna. Ez méltó lesz arra, hogy az isteni áldásokat vonzza és megtartsa.”
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.