Egy egykori pesti zsidó gettó emlékét őrzi a Klauzál tér, és egy kevéssé ismert vallási kérdést, amely ma is gondolkodásra késztet.
Oberlander Báruch rabbi egy személyes beszélgetése nyomán bontakozik ki egy mélyebb történet: így találkozik múlt és jelen, emlékezet és zsidó vallási törvény a Klauzál téri játszótéren.
Egy Klauzál téri kerülő emléke
Cvi Ben Porát, vagy ahogy sokan ismerték: Bandi egy budapesti rokonát idézte fel, Katz Tibort, aki kohénként szigorúan ügyelt a vallási előírásokra. Bár lakása a Klauzál tér közelében volt, és a Kazinczy utcai zsinagógából a legrövidebb út hazafelé a téren át vezetett volna, ő mégis rendszeresen kerülőt tett. Inkább megkerülte az egész háztömböt, csak hogy elkerülje a területet.
A döntés hátterében egy ősi szabály áll: a kohénoknak tilos halottak közelébe menniük. S a szóbeszédek szerint fennállt a veszélye annak, hogy a Klauzál tér földje alatt még mindig emberi maradványok találhatók.
Bandi szerint ez a tudás mára szinte teljesen kikopott a köztudatból. Ahogy a háborút túlélő, vallásos generáció eltűnt, úgy halványult el az a fajta óvatosság is, amely egykor természetes volt.
A gettó tragikus emlékű temetője
A Klauzál tér története szorosan összefonódik a pesti gettó tragédiájával. 1944 végén mintegy 70 ezer zsidót zsúfoltak össze a városrészben. A tél, az éhezés és a betegségek rengeteg áldozatot követeltek.
Kezdetben még volt lehetőség a halottak elszállítására, ám a harcok előrehaladtával ez megszűnt. Az ide zsúfolt emberek kénytelenek voltak helyben eltemetni szeretteiket. A Klauzál téren három tömegsírt nyitottak, később pedig már erre sem volt lehetőség: a felszabadítás idején több ezer temetetlen holttest hevert a gettó területén.
A háború után megindult a halottak méltó eltemetése, és a tömegsírokat is felszámolták. Mégis felmerült a kérdés: vajon valóban minden maradványt eltávolítottak?
Zsidó kétségek új megvilágításban
A korábbi bizonytalanságok után az elmúlt időszakban előkerült dokumentumok jelentősen árnyalják a képet. A Gut Sábesz hasábjain megjelent írás nyomán több értékes információ látott napvilágot: kiderült, hogy már a gettó idején szabályozott keretek között zajlottak a Klauzál téri temetések, és ezek megszervezésében a Magyarországi Zsidók Szövetsége, valamint a különböző Chevra kadisák – köztük az ortodox és a neológ közösségek – egyaránt szerepet vállaltak.
A fennmaradt utasítások és beszámolók alapján világossá vált, hogy a temetések, majd később az exhumálások folyamata hosszú, több lépcsőben zajló, sokszor rendkívüli körülmények között végzett munka volt. Nem egyetlen szervezet, és nem egyetlen időpont határozta meg a sírok sorsát, hanem egy elhúzódó, összetett folyamat, amely még évekkel a háború után sem zárult le teljesen.
Ez a felismerés önmagában is magyarázatot adhat arra, miért maradt fenn a kétely a korábbi generációkban: nem feltétlenül a hanyagság, sokkal inkább a történelmi körülmények rendezetlensége táplálta az aggodalmakat.
Egy kohén rabbi válasza
A történet azonban itt nem ér véget. Egy jeruzsálemi találkozás során egy egészen más megközelítés is előtérbe került. Slomó Ávinér rabbi – aki maga is kohén – a kérdést hallva egy klasszikus talmudi elvre hivatkozott: száfék tumá birsut hárábim, vagyis ha egy tisztátalanság nem bizonyított, és közterületről van szó, akkor azt tisztának tekintjük.
Ez az értelmezés új perspektívát nyit. A Klauzál tér nem zárt, hanem nyilvános tér, ahol emberek jönnek-mennek, és a tisztátalanság ténye nem bizonyítható egyértelműen. Ebből következően – e rabbinikus álláspont szerint – nincs ok arra, hogy a kohénok tartózkodjanak a területtől.
Sőt, Ávinér rabbi azt is megjegyezte: ha Budapestre látogatna, maga is felkeresné a Klauzál teret.
Oberlander rabbi eredeti cikke itt, kiegészítése pedig itt olvasható.
A borítókép illusztráció, a Klauzál téri játszótér 1973-ban. Fotó: Fortepan/Főfotó.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.