Zsidó szabadságharcosok egy csoportja, akik felszabadították Izraelt a szír-görög uralom alól a második jeruzsálemi Szentély fennállásának idején. Maga a „mákábi” kifejezés egy héber mondat, a makabeusok jelmondatának akronímája, melynek jelentése, ki olyan, mint te az istenek között, Örökkévaló?
A szó azt is jelenti, pöröly, mivel pörölyként csaptak le a hellenizmust hirdető, a zsidókat elnyomó szír-görögökre és zsidó csatlósaikra. A család feje az apa, Mátitjáhu volt, öt fia pedig Jochánán, Simon, Jehuda, Elázár és Jonatán volt. A Jehuda ben Mátitjáhu, akit Júda Makabinak is neveznek és négy fivére által vezetett felkelők visszafoglalták és megtisztították a bemocskolt Szentélyt, és visszaállították ott az egyetlen örök Isten szolgálatát. Ezt a győzelmet ünnepeljük hanukakor.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, kik voltak a makabeusok és mi volt a jelentőségük, egy kicsit vissza kell tekintenünk az időben. A polgári időszámítás kezdete előtti 323-ban, Nagy Sándor halálával a hatalmas makedón birodalom három részre szakadt: Ptolemaiosz Egyiptomot és Izraelt szerezte meg, Kis-Ázsiában és Szíriában a szeleukidák uralkodtak, Görögországot pedig Antigonusz vette irányítása alá. Izraelért folyamatos harc folyt az első kettő között, végül III. Antiochusz foglalta el i. e. 198-ban Egyiptommal együtt. Bár kezdetben adott némi autonómiát a helyi lakosoknak, hamarosan megkezdte hellenizációs programját, melyet fia, IV. Antiochusz Epiphanes újult erővel folytatott.
A kegyetlen és gonosz uralkodó céljai közé tartozott, hogy hatalmas és sokszínű birodalmát egyazon kultúra és vallás égisze alá vonja. Elnyomta a zsidó vallásgyakorlatot, betiltotta a parancsolatok betartását, és bálványokat állíttatott fel a Szentélyben. Amikor Jeruzsálemben híre ment, hogy Antiochusz a halálán van, vagy talán már meg is halt, az általa hivatalba helyezett, korrupt főpapot, Menelauszt elkergették, ám közben kiderült, hogy Antiochus életben van, és a hadseregét küldi a lázadó zsidókra. Ezreket öltek meg, az uralkodó pedig számos kegyetlen intézkedést vezetett be: teljes egészében megtiltotta az imádkozást, elkoboztatta és elégettette a tóratekercseket, és halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a szombati pihenést, a körülmetélést és a kóserság törvényeinek betartását is.
Modiinben élt az idős kohén, Mátitjáhu a családjával. A területet ellenőrző szír katonák vezetője oltárt épített Modiin főterén, és azt követelte, hogy Mátitjáhu görög isteneknek áldozzon rajta. Ő azonban kijelentette, hogy ő, a fiai és a testvérei mind elkötelezettek az isteni szövetség irányában. Erre egy hellenizált zsidó lépett oda, hogy ő mutassa be Mátitjáhu helyett az áldozatot, mire az idős férfi kardot rántott, és leszúrta a zsidót, míg fiai és bajtársai a szír katonáknak estek neki. Miután részben elkergették, részben megölték őket, lerombolták az oltárt. Mivel bizonyosak lehettek abban, hogy Antiochus nem hagyja megtorlatlanul az esetet, a résztvevők a júdeai hegyek közé menekültek az uralkodó haragja elől.
A Modiinből elmenekült makabeusokhoz számos hithű és bátor zsidó csatlakozott a júdeai hegyekben és a Júdeai-sivatag barlangjaiban bujkálva. Jelszavuk továbbra is egy volt: mi kámochá báélim hásem – ki olyan, mint te az istenek között Örökkévaló?, és céljuk a hellenizálódás megakadályozása, Izrael Földjének visszafoglalása és a jeruzsálemi Szentély megtisztítása volt. A zsidók csapatokba szerveződtek, és rendszeresen elhagyták búvóhelyeiket, hogy lecsapjanak Antiochus egy-egy kisebb katonai egységére, vagy leromboljanak egy bálványimádás céljára szolgáló oltárt. Mátitjáhu a halála előtt egybehívta a fiait, és meghagyta nekik, hogy folytassák a harcot Isten Tórájának megvédése érdekében. Meghagyta, hogy a döntéseket bízzák Simonra, a bölcsre, a háborús ügyekben pedig egyik fia, Jehuda Makabi lett a végső döntéshozó. Az ő vezetésével számos csatát nyertek meg a zsidók, majd felszabadították Jeruzsálemet. Megtisztították a Szentélyt a bálványimádó kultusz tárgyaitól és nyomaitól, és a polgári időszámítás kezdete előtti 139-ben, kiszlév hónap 25-én újraavatták az oltárt.
Mivel a szírek ellopták a Szentély eredeti arany menóráját, a makabik olcsóbb anyagból készítettek új menórát. Ám amikor meg akarták gyújtani a fényeit, kiderült, hogy csak kevés olyan tiszta olívaolaj áll rendelkezésükre, amit a menóra lángjaihoz használniuk volt szabad. A történet közismert: az egy napra való olaj nyolc napon át égett, pontosan annyi ideig, amíg sikerült új olajat készíteniük. A csoda megmutatta, hogy Isten védelme alá vette gyermekeit. Ennek emlékére gyújtjuk meg minden évben, kiszlév 25-től kezdve a hanuka lángjait, minden nap eggyel többet, ahogyan egyre inkább nőtt a csoda mértéke.
A felkelés és az ország sikeres visszavétele után a makabik magukhoz ragadták az uralmat. A nehézséget az jelentette, hogy a makabik utódai magukhoz ragadták a trónt, miközben ők maguk vallási vezetők voltak: kohénok, Áron főpap leszármazottai. A feladatuk a szentélybeli szolgálat lett volna, nem az uralkodás, ami Dávid házát illeti. Nem csoda hát, hogy nem sok időbe tellett, míg a királyság a hatalom megszerzéséért folytatott, véget nem érő, véres intrikákba torkolló csatározásokba fulladt az illetéktelen királyok kezén. Az egymást követő királyok pedig éppen azokat majmolták, akik ellen bátor és önfeláldozó őseik az életüket adták, a görögöket, ám ez már egy másik történet, a Hasmóneus dinasztia története.
Mindezzel együtt a makabik ránk hagyott szellemi öröksége a mai napig érvényes: soha ne hajolj meg a zsarnokság előtt. Vedd ki a részed, vállald fel a harcot, bízz Istenben, és sikerrel jársz.
A képen: Júdeai hegyek
zsido.com
