A hászid liturgia az askenáz és a szfárádi hagyományok keveréke, és magába foglalja a XVI. századi cfáti kabalista, az Ári néven ismert Jicchák Lurja rabbi tanításait. A pontos szöveg és szokásrendszer közösségenként változik.

A hászid férfiak naponta megmerülnek a mikvében (rituális fürdő), hosszú szakállat és pajeszt növesztenek, szavak nélküli, meditatív dalokat énekelnek (nigunim), részt vesznek a rebbéjük által vezetett tiseken, vagyis közösségi lakomákon és más, a saját hászidizmusukra jellemző szokásokat követnek.

Az öltözködés közösségenként eltérő. Minden csoportnak megvan a maga jellegzetes színű és formájú hétköznapi és szombati viselete. Hétköznap a legtöbb közösségben hosszú kabátot, rekelt viselnek, szombaton és ünnepen pedig ennek egy ünnepélyesebb változatát, a bekesét. Derekukra a felső- és az alsótestet elválasztó gártlit, övet kötnek. A férjezett nők közösségenként eltérő módon parókával, kendővel, különféle kalapokkal vagy turbánszerű fejfedőkkel takarják el a hajukat és vannak olyan csoportok is, ahol a férjezett nők leborotválják a hajukat. A ruházat és annak megengedett színe és formája csoportonként eltérő.

A férfiak fejfedője szombatonként és ünnepnapokon sok csoportban a strájmli, a szőrmeprémes kalap. Eredete homályba vész, egyes magyarázatok szerint gúnyból kötelezték a zsidókat állatfarok viselésére a fejükön szombaton, ők azonban dísszé változtatták a gonoszságot. Egy másik magyarázat szerint orosz és lengyel nemesek téli viselete volt a szőrmekalap, és e nemesi öltözéket találták a korai hászidok megfelelőnek a szombat különlegességének hangsúlyozására. Lengyelországi eredetű hászidok strájmli helyett a hasonló, de annál jóval magasabb szpodekot viselik. Hétköznap egyszerű kalapot hordanak.

Bár nem kizárólag a hászid közösségekben jellemző, de a hászid férfiak is hosszúra növesztik a pajeszukat a tórai parancsolat értelmében, gyakran bodorítják vagy a fülük mögé tekerik. Ugyanígy a szakállukat is megnövesztik és nem borotválkoznak. Ennek a tórai parancsolaton kívül misztikus jelentőséget is tulajdonítanak, a bölcsesség és az együttérzés jelének tartják.

A hászid közösségek jellegzetessége a szavak nélkül énekelt nigun: a gyakran egyszerű, de néha egészen bonyolult, végtelen hosszúságban ismételhető, spirituális dallam, melynek segítségével az éneklő magasabb spirituális szintre kerülhet. Vannak lassú és gyors, pergő ritmusú nigunok is. A dallamok sokszor kapcsolódnak meghatározott közösséghez, rebbéhez vagy alkalomhoz. Ezeket éneklik a rebbe tisén, közösségi lakomáján vagy hászid ünnepségeken, azaz fárbrengeneken.

A zenei elemek között érdekesség még a micva-tánc. A férfiak és a nők a hászid közösségekben nagyon szigorúan elkülönülnek egymástól. Az esküvőkön a tánc is külön zajlik, ez alól kivételt képez a micva-tánc, amikor a rebbe és a közösség más férfiai „táncolnak a menyasszonnyal” – megfogják egy gártli két végét és a férfi táncot lejt a menyasszony előtt. Ez a spirituális, a női és a férfi attribútumok egyesülését szimbolizáló tánc órákon át is eltarthat. (Chábád-közösségekben nem követik ezt a hagyományt.)

A hászid csoportok vezetői dinasztiákat alkotnak. A rebbe halála után a vezetést valamelyik fia vagy veje veszi át, és az is előfordul, hogy a leszármazottak közül többen is vezetővé válnak és az adott hászidizmus több ágra szakad. Arra is van példa, például a lubavicsi vagy a breszlávi hászidizmus esetén, hogy az elhunyt rebbe – héberül ádmor, ami a „mesterünk, tanítónk, rabbink” héber kifejezés rövidítése – után nem választanak új vezetőt, a közösség rebbe nélkül működik tovább.

Néhány példa hászid udvarokra:

Chábád-Lubavics

1775-ben alapította a ljádi Snéur Zálmán rabbi, az Álter Rebbe. A második rebbe. Dovber Sneuri, a Mitteler Rebbe volt az, aki udvarát Lubavics faluban állította fel. A csoport neve, a Chábád a héber „bölcsesség, megértés, tudás” kifejezés akronímája, és kifejezi a mozgalom filozófiai gondolkodását. 1940 óta a mozgalom központja brooklyni Crown Heightsben található. A hetedik rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi 1994-es halála óta nem választottak új vezetőt.

Szatmár

Teitelbaum Joel rabbi alapította 1905-ben az akkor Magyarországon, ma Romániában található Szatmárnémetiben (Satu Mare). A második világháborút követően a csoport Amerikában kelt új életre. Ma a brooklyni Williamsburg és a New York-i Kiryas Joel a központjuk, és világszerte százezer követővel a szatmári a legnagyobb hászid közösség a világon. A szatmári hászidok jelenleg két rebbe körül csoportosulnak.

Belz

1817-ben alapította Sálom Rokéách rabbi a mai Ukrajnában található Belz városában. A negyedik rebbe, Áháron Rokéách rabbi a nácik elől elmenekülve Izraelben építette újjá mozgalmát, mely az egyik legnagyobb létszámú hászid közösséggé vált, jeruzsálemi központtal.

A hászid közösségek szokásait az aish.com írása szedte csokorba.