A zsidó név nemcsak megszólítás, hanem az identitás szerves része, jogi státusz és spirituális kapcsolat is, ezért nem mindegy, mikor és hogyan kapjuk.
A hagyományban a zsidó névnek súlya van: összeköti az embert a közösséggel, az őseivel és a vallási élet rendjével. Bár ideális esetben már csecsemőkorban megkapjuk, sokak életében ez elmaradt, és nem minden helyzet korrigálható utólag. A rabbinikus források pontos eligazítást adnak arról, mikor lehet nevet adni, megváltoztatni, és mikor nem.
Ekkor kap zsidó nevet az ember
A hagyomány szerint minden zsidónak kell, hogy legyen zsidó vagyis héber neve, amit ideális esetben születése után rövid idővel meg is kap.
A lányok esetében a nevet a születés utáni legkorábbi, vagy minél közelebbi Tóra-olvasás során hirdetik ki. Míg a fiúk esetében pedig a körülmetélési szertartás, azaz a brisz után kapnak héber nevet.
A névválasztás joga kizárólag a szülőké: ők döntenek, és ez alapján hirdetik ki az újszülött nevét a közösség előtt.
Mi van akkor, ha valaki nem kapott héber nevet?
Napjainkban – Magyarországon is – sok zsidó él, aki születésekor nem kapott héber nevet. Ezt azonban az életük során bármikor pótolhatják.
Felnőttként is van lehetőség héber nevet választani, amelyet – az újszülöttekhez hasonlóan – hivatalosan kihirdetnek, és onnantól az illető viselheti.
Felnőttként már maga az érintett választja a nevét. Más nem adhat nevet senkinek az akarata és beleegyezése nélkül.
A név jogi kérdés is: mit mondanak a rabbik?
A név nem csupán identitáskérdés, hanem komoly jogi jelentősége is van. Rábénu Áser, ismertebb nevén a ROS, egy olyan esetről számol be, amikor egy férfi szégyellte, hogy apja kitért, ezért kitalált apai nevet használt, például akkor, amikor a Tórához hívták fel.
Amikor válni akart, ezt a kitalált apai nevet szerette volna feltüntetni a válólevélben is. A ROS döntése viszont egyértelmű volt:
az ember csak a saját nevét változtathatja meg, az apjáét nem, így a válólevélben nem használhatja a kitalált nevet.
A pozsonyi Chátám Szófer még tovább pontosította a szabályt. Szerinte ha az illetőt már senki sem ismeri az apja valódi nevével, akkor azzal sem írhat válólevelet, amíg azt újra ismertté nem teszi. Azaz 30 napon át használnia kell, és ez idő alatt legalább háromszor fel kell hívni a Tórához ezzel a névvel. Csak így válik a név elég ismertté ahhoz, hogy jogilag érvényes legyen.
Adható-e zsidó név a halál után?
A szabály alapvetően szigorú: halottnak nem adható zsidó név egyetlen kivétellel. Ha Isten őrizzen ettől, egy kisbaba még a névadása előtt meghal, akkor a temetéskor kap nevet a szülőktől, hogy „Isten emlékezzen meg róla és keljen fel a halottak feltámadásakor”.
Ez a kivétel azonban csak olyan újszülöttre vonatkozik, aki még semmilyen nevet nem kapott, és akinek esetében a szülők joga és kötelessége az elnevezés.
Amikor már nem lehet pótolni
Ha valaki felnőttként, zsidó név nélkül hunyt el, akkor halála után, vagyis a beleegyezése nélkül senki nem adhat neki héber nevet. Ezt a hiányt sajnos már nem lehet korrigálni.
Egy utólag adott, kitalált név, például Áron nem kapcsolódna valóban az elhunythoz. Ilyenkor az itt maradottaknak, bármilyen fájdalmas is, el kell fogadniuk a valóságot, és az elhunytat az egész életében viselt polgári nevén kell megemlíteni a temetési szertartás során is. Tehát, ha például Lászlónak hívták, akkor az imáikban László ben Ávrahámként említik meg.
Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal ellátott cikke ide kattintva olvasható.
A borítóképen a Nagykanizsai Chevra Kadisa könyvének halottőrzési képe látható.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.