Jákob imája nemcsak a fizikai veszélytől való félelméről szól, hanem egy sokkal finomabb, mégis súlyosabb lelki fenyegetésről is. A zsidó Bölcsek érdekes különbségre hívják fel a figyelmet.
Amikor Jákob hosszú évek után hazatér a Szentföldre, nemcsak a múlt sebei, hanem a jövő bizonytalansága is kíséri. Testvére, Ézsau felől egyszerre fenyegeti a bosszú és a megtévesztő közeledés veszélye. A zsidó Bölcsek magyarázatai mély spirituális tanítást bontanak ki ebből az aggodalomból.
Félelem a találkozástól
Miközben Jákob a Szentföld felé tart egész családjával, azon aggódik, hogy miként fogadja majd testvére Ézsau, aki évtizedekkel korábban a halálát kívánta, amiért öccse elorozta tőle az elsőszülöttnek járó áldást. Út közben így fohászkodik Istenhez:
„Ments meg, kérlek, a testvérem kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hátha jön és megver engem anyástul, fiastul.”
Miért mondja külön, hogy „testvérem” és „Ézsau”?
A Bét Hálévi, azaz a briszki Joszef Dov rabbi érdekes kérdést tett fel e mondattal kapcsolatban: Miért fogalmazott úgy Jákob, hogy „a testvérem kezéből, Ézsau kezéből”, miközben nem volt másik testvére?
A rabbi magyarázata szerint Jákob ezzel arra utalt, hogy Isten-i védelemre lesz szüksége akkor is, ha fivére jóindulatot mutat irányába és testvérként közeledik, és akkor is, ha bosszút szomjazó Ézsauként támad rá.
A zsidó bölcsek különleges megállapítása
Az első esetben ugyan az élete nem kerül közvetlen veszélybe, ám gonosz testvére közelsége minden bizonnyal káros spirituális hatást gyakorol majd rá és gyermekeire. Nem véletlen, hogy először a testvéri közeledés ellen kért védelmet, és csak utána említette a fizikai fenyegetést.
Ez összhangban áll a midrás Bölcseinek megállapításával:
„A bűnre csábító ember gonoszabb, mint a gyilkos, mert az csak ezt a világot veszi el áldozatától, ám aki bűnbe visz valakit, az az eljövendő világtól fosztja meg a másikat.”
A Nap és a szél példázata
A pozsonyi Chátám Szófer egy szemléletes példázattal világítja meg ezt a gondolatot. A szél és a Nap azon vitatkozott, melyikük képes lerángatni a kabátot egy vándorról. Amikor a szél süvíteni kezdett, az ember csak még jobban magára húzta kabátját. Amikor azonban a Nap meleg fénye beragyogta az eget, hamar melege lett, és magától kezdte el levenni a ruháit.
Más szóval: a barátságtalan külvilág, amelyben Ézsau gonoszsága nyilvánul meg, kisebb veszélyt jelent a zsidókra, mint a testvéries melegséget árasztó „Nap”, amelynek hatására az emberek lassan, szinte észrevétlenül kezdenek megszabadulni őseik hagyományaitól.
A borítókép illusztráció. Forrás: Sefira Lightstone.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.