Szirénák, csendes utcák, bezárt üzletek. A háborús valóság ismét bekúszott a mindennapokba Izraelben. Mégis, egy Netánjában élő Chábád rabbi számára ez a nap ugyanúgy a küldetésről szólt, mint minden más: megszólítani az embereket, imára hívni őket, emlékeztetni őket arra, hogy a hit és a cselekvés ma sem veszített erejéből.
Izraelben vannak napok, amikor a rendkívüli a megszokottá válik. Amikor a szirénák hangja, az üres utcák látványa és az aggodalommal teli tekintetek nem különlegesek, hanem a mindennap részei. Nachum Goldshmid, a Netánjában élő Chábád rabbi meséli el, hogyan telik egy ilyen nap, amikor a félelem árnyékában is van helye a bátor hitnek, az imának, és az apró, de jelentőségteljes micváknak.
A szirénák napjai egy Chábád rabbi szemszögéből
„Ma nem volt normális nap. És mégis, bizonyos értelemben nagyon is az volt.
Péntek óta ismét megszólaltak a szirénák, az emberek betartják a Védelmi Parancsnokság utasításait, és inkább otthon maradnak. A levegőben ott vibrál valami nehezen körülírható érzés: egyfajta baljós feszültség, amit egy időtlen hit nyugalma ellensúlyoz.
Netánja tengerparti városában a mindennapi munkám része, hogy embereket látogatok meg az üzletekben, irodákban. Egy kis tórai gondolatot, tfilin felhelyezést, néhány percnyi szentséget csempészek a hétköznapokba.
De most más volt. A legtöbb üzlet zárva, az utcák kiürültek. Az emberek otthon maradnak, ahogy kell. És mégis: azokkal, akikkel találkoztam – főként az élelmiszerboltokban dolgozókkal és vásárlókkal – mélyebb kapcsolat alakult ki, mint máskor.”
A szív és az ima ereje
„Amit most tapasztalunk, az túlmutat a racionalitáson. Az emberek, akikkel összefutottam, örömmel imádkoztak, boldogan vállalták egy-egy micva teljesítését. Mintha ösztönösen tudnák, hogy ezek az aprónak tűnő cselekedetek most szellemi védőpajzsként borulnak a nemzet fölé.
Néhány gyerekemet is magammal vittem. Látni lehetett, mennyire megérinti az embereket a jelenlétünk. Azt az üzenetet hordozzuk, hogy nincsenek egyedül. Azok, akik most is dolgoznak, bátorító szavakat kaptak, és megtapasztalták: amit tesznek, hősiesség.
Közben tudjuk, mi zajlik körülöttünk. Látjuk a robbanásokat, halljuk a híreket a becsapódásokról és az áldozatokról. És mégis, újra és újra felismerjük, milyen láthatatlan kéz óv minket. Amit máskor mondatokban ismétlünk, most szinte tapintható igazság: »Íme, nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője.«”
A Chábád és mindenki teszi a maga részét
„Isten teszi a dolgát. A katonáink a fronton, önfeláldozással. Az állampolgárok bátorsággal és fegyelemmel. És én, mint egy Chábád rabbi – a maga egyszerűségében, de talán annál fontosabban – végzem azt, amire küldetésem szól: elmenni az emberekhez, emlékeztetni őket arra, hogy az ima, a jócselekedet, a hit most sem luxus, hanem életmentő erő.
Ez tehát nem egy normális nap. De talán pont ez az, ami a legnormálisabb benne: hogy mindenki, a maga helyén, teszi azt, amit kell. És ettől leszünk erősek. Ettől leszünk méltók arra, hogy részesüljünk abban a védelemben, amit a Mindenható nyújt nekünk – minden nap.”
A borítóképen Goldshmid rabbi gyermekei segítenek tfilint rakni fiataloknak.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.