A Chábád-Lubavics haszid mozgalom története 7 rebbe életén és tanításain keresztül íródott. Mindannyian külön korszakot képviseltek, és formálták a világ zsidóságát.
A Chábád–Lubavics mozgalom a haszidizmus egyik legismertebb és legelterjedtebb ága, amely ma világszerte több mint száz országban van jelen. Az irányzat középpontjában a gondolati elmélyülés (chochmá, biná, dáát – innen a „Chábád” mozaikszó) és a gyakorlati cselekvés egysége áll. A 7 Chábád-Lubavicsi rebbe élete dióhéjban.
1. Az Álter Rebbe: Liadi Snéor Zálmán (1745–1812)
A Chábád mozgalom alapítója, akit gyakran az „Álter Rebbe” néven neveznek a Liadi Snéor Zálmán rabbi. Korszakalkotó műve, a Tánjá, máig a Chábád alapköve, amely logikus és rendszerezett módon tárgyalja a haszid misztikát és az emberi lélek belső küzdelmeit. Emellett pedig a Sulchán Áruch HáRáv révén a háláchikus gondolkodásban is újat alkotott.
2. A Mitteler Rebbe: Dovber Schneuri rabbi (1773–1827)
Az Álter Rebbe fia, aki apja halála után vette át a mozgalom vezetését, és Lubavics városába helyezte át annak központját. A Mitteler Rebbe nevéhez fűződik a Chábád gondolatvilág elmélyítése. Művei már nemcsak alapelveket, hanem hosszabb elemzéseket is kínálnak a haszid filozófiáról. Egyéni stílusa révén mély, intellektuális hangvételű tanításokat adott át.
3. A Cemách Cedek: Menáchem Mendel Schneersohn rabbi (1789–1866)
A harmadik rebbe, aki az Álter Rebbe unokájaként és a Mitteler Rebbe vejként különösen fontos láncszem volt a folytonosságban. Háláchikus írásai, elsősorban a Cemách Cedek című máig alapműnek számít, és nagy hatással voltak a gyakorlati zsidó jogra. Vezetése alatt a lubavicsi mozgalom stabilitása és szellemi mélysége is tovább nőtt.
4. A Máhárás: Smuél Schneersohn rabbi (1834–1882)
A negyedik rebbe, a Cemách Cedek legfiatalabb fia, aki bátran felvállalta a Tóra hagyományait a zsidók számára sokszor ellenséges Oroszországban. Híres mondása az „eleve felülről” azt hirdette, hogy ne kerülgessük az akadályokat, hanem emelkedjünk föléjük. Vezetése alatt a mozgalom több kisebb irányzatra szakadt, de az ő ága maradt a központi.
5. A Rásáb: Sálom Dovber Schneersohn rabbi (1860–1920)
A Máhárás fia, aki megalapította a Tomché Temimim nevű Chábád jesivát, ahol a haszid filozófia és a klasszikus talmudi tanulás egyaránt hangsúlyos. A Rásáb mély szellemi elemzéseket írt, és a Chábád gondolatvilág talán legösszetettebb fogalmi rendszerét dolgozta ki. Az első világháború idején kénytelen volt Rostovba költöztetni a mozgalom központját.
6. A Frierdiker Rebbe: Joszef Jicchák Schneersohn (1880–1950)
A Rásáb egyetlen fia, akire Rájácként is szokás hivatkozni bátran szembeszállt a szovjet üldöztetésekkel, és halálos ítéletének elkerülése után előbb Lengyelországban, majd az Egyesült Államokban vezette tovább a mozgalmat. Számos szervezetet alapított, és hatalmas hangsúlyt fektetett az oktatásra, valamint a zsidó identitás megőrzésére diaszpórában is. Ő rakta le a modern Chábád-infrastruktúra alapjait.
7. A Lubavicsi Rebbe: Menáchem Mendel Schneerson (1902–1994)
A hetedik a közösség legismertebb vezetője, aki a Rájác vejeként és a Cemách Cedek dédunokájaként folytatta a vezetést. A Rebbe világméretű hálózattá bővítette a Chábád mozgalmat: több ezer sliách rabbicsaládot küldött szét, hogy mindenhol segítsék a zsidó élet erősödését. Tanításai mélyek, de gyakorlatorientáltak, és a mai napig tanulmányozzák őket. Sok követője ma is vezetőként tekint rá.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.