Pénteken és szombaton lesz ijár hónap újholdja. Pénteken niszán 30., szombaton pedig ijár első napja lesz. Ez alkalomból mutatjuk most be ezt a hónapot.

Ijár a tórai számítás szerint a második, az évek számítása szerint pedig a nyolcadik hónap. A Királyok könyvében a sugárzás hónapjának is nevezik, és ebben a hónapban, a kilencedik napon kezdett a manna is hullani az Egyiptomból való szabadulás után, így a hónap neve kapcsolódik a fény (or) szóhoz is. Nem sokkal az Egyiptomból való kivonulás után a zsidók keserű vizet találtak. Mózes az Örökkévaló utasítására egy fát dobott a vízbe, és az édesvízzé változott. Ekkor ezt mondta Isten:

„És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.” (M.II. 15:26)

Az utolsó szavak – áni Hásem roféchá – kezdőbetűi az ijár (אייר) akronímát adják ki, utalva arra, hogy ez a hónap igencsak alkalmas a gyógyulásra. Bár maga a hónap nem tartalmaz tórai ünnepnapokat, mégis egyedülálló abban a tekintetben, hogy minden egyes napján számoljuk az ómert, és emelkedünk egyre magasabb lelki szintekre, ahogy közeledünk a következő, sziván hónapban ránk váró sávuothoz, a tóraadás ünnepéhez. Ijár hónap minden egyes napja új lépcsőfokot jelent spirituális utazásunkban a rabszolgaságból való szabadulástól a tóraadásig vezető úton.

Ijár hó 14. peszách seni, a második peszách, a második esély napja. Akik önhibájukon kívül nem tudták niszán 14-én bemutatni a peszách áldozatot, azok ezen a napon mutathatták be azt. Ám ekkor már nem kell megszabadulnunk a tulajdonunkban levő kovászostól, viszont szokás maceszt enni ezen a napon. Ez a nap arra emlékeztet, hogy soha nem késő, mindig érdemes belefogni abba, amit esetleg egy korábbi alkalommal elszalasztottunk.

Négy nappal később, ijár 18-án emlékezünk meg a kabala alapkönyvét, a misnai bölcs, a Zohár szerzőjének tartott rabbi Simon bár Jocháj halálának évfordulójáról. Ez a nap a lág báomer, az ómerszámlálás 33. napja, amikor megszűnt a rabbi Akiva tanítványai közt pusztító járvány. Nagy tábortüzekkel, közös ünnepléssel és mulatozással ülik meg általában ezt a napot. Százezrek vándorolnak a Gálilban fekvő Meronba, rabbi Simon bár Jocháj sírjához imádkozni és a hároméves kisfiúk haját levágni ezen a napon. E napon megengedettek az ómerszámlálás időszakában egyébként tiltott, örömteli események: házasságkötés, hajvágás, stb. A közös mulatozással a zsidó egységet hangsúlyozzuk, hiszen a járvány éppen az ellenségeskedés miatt tört ki a tanítványok között. Fontos, hogy az elmúltát e hagyomány betartásával köszöntsük.

Izraelben két fontos nappal gazdagodott ijár. A hónap 4. napja a jom házikáron, az emlékezés napja, amikor az Izrael háborúiban elesett és a terrortámadások áldozataivá vált hősökre emlékezik a zsidó állam. Az ezt követő napon a szomorúság örömmé változik, mert kezdetét veszi jom háácmáut, a függetlenség napja, mely a modern Izrael Állam kikiáltását ünnepli. A vallásos-cionista közösség e napra vallási ünnepként tekint, mert a bibliai próféciák megvalósulását látják a szórványok egybegyűjtésében és a független, katonailag, gazdaságilag és politikailag erős zsidó állam újjászületésében, mely a közelgő megváltás előhírnöke. Mindezek miatt e közösség tagjai tagjai ünnepi ruhát öltenek, emelkedett hangulatú imát tartanak, és elmondják az ünnepekkor szokásos Hálél imafüzért is.

Ahogy a megelőző, niszán hónap az egyiptomi kivonulásra emlékezik, és a születést, valamint a megújulást szimbolizálja, úgy képviseli ijár hónap a normalitásba, a hétköznapiba aló visszatérést. Mintha a hosszú szünet után ismét visszatérnénk a munkába, a mindennapokba, úgy vált niszán hónap emelkedettsége után a naptár újra a munkával teli ijár hónapba.

A hónap csillagjegye a bika, mely az emberben rejlő állati lelket szimbolizálja. Ahogyan a bika féktelen ereje is járomba hajtható és megfelelő irányba terelhető, hogy az állat produktív és hasznos módon használja fel testi adottságát, úgy hajlíthatjuk a bennünk megbúvó állati lelket is a kívánatos irányba. Reméljük, hogy ahogyan ijár minden napján haladunk előre az ómerszámlálásban, úgy válik a lelkünk egyre inkább alkalmassá arra, hogy az ötvenedik napon befogadja a Tórát.

Adja az Örökkévaló, hogy ez a hónap valóban a gyógyulás és a munkába való visszatérés hónapja legyen az egész világ számára.

zsido.com