Izrael négy szent városa – Jeruzsálem, Tverjá (Tibériás), Cfát és Hevron – közül a hevroni purim alkalmából most Hevronnal foglalkozunk. A hevroni zsidó jelenléte az ősatyák korára, mintegy 3800 évvel ezelőtti időkre nyúlik vissza. Hevron lakói napjainkban többségében arabok, és csupán egy kicsi, de annál öntudatosabb zsidó közössége van, a zsidó nép szívében azonban különleges helyet foglal el ez a Jeruzsálemtől délre eső, közel 1000 méter magasan fekvő, hegyek között épült, ősi város. Itt, Mamré tölgyeseiben telepedett le a Cháránból érkező Ávráhám ősapa, és itt található a Machpéla-barlang, egyike azoknak az izraeli területeknek, melyekről már a Tórában azt olvassuk, hogy a zsidó nép pénzen vásárolta meg azt örök időkre. Ebben a barlangban vannak eltemetve az ősapák, az ősanyák (Ráchel kivételével) és az első emberpár is. A Hordosz (Heródes) király által építtetett falak ma is állnak a sír fölött.
A hevroni térség már az ókorban is híres volt szőlőjének kimagasló minőségéről, amit a jó minőségű talaj és az 1000 méter körüli tengerszint feletti magasság garantál. Innen indul az ősatyák útja, a Derech Háávot, melyen keresztül Jeruzsálembe lehet eljutni – az utat mikvék, rituális fürdők szegélyezik.
Dávid király először Hevronban állította fel udvarát, csak hét évvel később költözött Jeruzsálembe. Hevronban – az 1929-es véres mészárlást követő néhány évtizedet kivéve – mindig is élt kisebb-nagyobb zsidó közösség. Itt áll a híres Ávráhám Ávinu zsinagóga, melyben maga Ávráhám ősapa segítette ki a minjent, és itt, az ősi, több ezer évre visszanyúló történelemmel rendelkező Tel Ruméda városrészben található Dávid király apja, Jisáj és dédanyja, Rut sírja is. A hevroni letelepedést a lubavicsi rebbék is támogatták, először pénzzel, az Álter Rebbe által alapított Kolel Chábádon keresztül, majd fizikai letelepedéssel: a Chábád 1845 óta van jelen a városban.
Tévét 14-ére esik a hevroni purim. E különleges emléknap tiszteletére egy csokorra való cikket ajánlunk olvasóinknak Hevron városáról. Kellemes szemezgetést!
Hevroni purim
Tévét hó 14-én emlékeznek meg egy nem túl széles körben ismert jeles napról, a „hevroni purim”-ról.
Svát hó 24-ére (ebben az évben február 6.) esik Menuchá Ráchél Slonim Rebbecen halálozási évfordulója. Cikkükben rá emlékezünk, a bölcs és istenfélő asszonyra, aki egységbe kovácsolta Hevron zsidóságát.
A hetiszakasz földrajza – Ávráhám útja
A Tóra harmadik, Lech lechá („menj el”) című hetiszakaszának legelején az Örökkévaló felszólítja Ávráhámot, aki akkor még az Ávrám nevet viselte, hogy menjen el arra a földre, amelyet neki mutat, Kánaánba, azaz Izrael Földjére. Ávráhám családjának leszármazásával az előző hetiszakasz végén (Noách) ismerkedtünk meg: Terách, Ávráhám apja Noách fiának, Sémnek a leszármazottja volt. Családjával a mai Irak területén, az Eufrátesz folyó partján fekvő, a világ egyik legrégebbi városaként számon tartott Ur Kászdimban lakott. Ur az előző hetiszakaszban ismertetett Babilontól délnyugatra található. Mezopotámiának azt a területét, ahol többek közt Ur is feküdt a Tóra Árám-Náháráimnak nevezi. Innen indult el a zsidó nép első ősapjának családja északnyugat felé, a több mint kétezer kilométer távolságra fekvő Cháránba.
A hetiszakasz földrajza – Hevron
A Chájé Szárá hetiszakasz szombatján szerte a világon felolvassák a zsinagógákban a Máchpélá-barlang megvásárlásának történetét. Ez alkalomból zsidók tízezrei gyűlnek össze a városba.
Az ősatyák barlangjának titkai
1859. augusztus 25-én az olasz régész és mérnök, Ermette Pierotti néhány muszlim barátja segítségével megpróbált leereszkedni a hevroni Máchpéla-barlangba. Ám alig néhány lépést tett csak meg az ősi lépcsőkön, amikor az őrök rajtakapták, kirángatták és ütlegelni kezdték. Később feljegyezte a naplójába, hogy fehér kőből készített tárolókat látott csontok számára és egy sziklafalat, mely elválasztja egymástól a kettős barlang alsó és felső részét – kezdi beszámolóját egy frissen megjelent könyvről a Jiszráel Hájom.
Hevroni mini-sorozatunk következő darabja egyenesen az Ávráhám által megvásárolt barlangba kalauzol minket. Kisfilmünk két főszereplője Izraelben él, és 13. születésnapjukra, a bár micvájukra készülve hétről hétre egy-egy rövid hetiszakasz-magyarázattal szolgálnak magyar nyelven. Ezen a héten egyenesen Hevronba utaztak el, és onnan adnak helyszíni közvetítést. A videó végén még egy kérdést is feltesznek, amire örömmel várják a nézők megfejtését. A sorozat korábbi darabjai erre a linkre kattintva, a Saul és Joel tóramagyarázatai című youtube-csatornán érhetők el:
A XIX. század elejének oroszországi bevándorlási hulláma hozta magával a hászidok első nagy csoportját. Közülük sokan Hevronban telepedtek le, és a városban volt a palesztinai chábád-főhadiszállás is. Az első lubavicsi rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi alapította meg a Kolel Chábádot a szentföldi zsidó lakosok megsegítésére. Az összegyűjtött pénzt Hevronba küldték, és onnan osztották szét az ország szegény zsidó lakosai között. A zsidók ellenségei úgy gondolták, hogy azért küldik a pénzt az Ottomán Birodalomhoz tartozó Palesztinába, hogy elősegítsék Oroszország török megszállását, és a rebbét 1798-ban hazaárulás vádjával bebörtönözték. Szabadulásának napján, kiszlév hó 19-én kapta a hírt, hogy unokája született, a leendő második rebbe lánya, aki a Menuchá Ráchel nevet kapta. Ő 1845-ben férjével, Jáákov Szlonim rabbival Hevronba költözött, hogy a helyi chábád hászidok élére álljanak. Házukat, melyet Bét Schneersonként ismernek, renoválták, és ma néhány hevroni zsidó családnak ad otthont.
Ezen a szombaton olvassák a zsinagógákban szerte a világon a Chájé Szárá című hetiszakaszt. Ezt a szombatot sábát Hevronnak is nevezik, és emberek tízezrei özönlenek a városba, hogy az ősatyák és ősanyák sírjánál hallgassák végig a hetiszakaszt.
A hetiszakasz flórája és faunája: Az árnyékot adó tölgy különleges képessége
A kabbala (zsidó misztika) szerint nem véletlen, hogy Ávráhám ennyire kedvelte a tölgyfát: fája ugyanis nem közönséges fa volt, hanem különleges tehetségű élőlény, melynek segítségével meg tudta állapítani, hogy jóindulatú látogatókkal, vagy ennek éppen ellenkezőjével van-e dolga. Ha jószándékú látogatói voltak, akkor a fa nem változott semmit, azonban ha gonoszok közeledtek az otthonához, akkor az ágak meghajoltak. A fa emellett hűs árnyékot is adott minden arrajárónak, ami a forró szentföldi nyárban igen szívesen fogadott ajándék volt.
Báruch Náchson, a Rebbe kedves festőművésze
82 éves korában elhunyt Báruch Náchson, az egyedülálló stílusáról ismert lubavicsi festőművész, jelentette a Crownheights. Náchson a Tóra misztikus dimenzióját vitte vászonra, célja az volt, hogy „megjelenítse az isteni akarat aktív jelenlétét a teremtés folyamatában”. Művészi tevékenysége mellett fontos szerepet játszott Hevron zsidó közösségének újjáalapításában a hatnapos háború után. Náchson festészete elnyerte a Lubavicsi Rebbe tetszését és támogatását is. 1979-ben, amikor a művész látogatást tett a Rebbénél, megkérdezte, hogy elhozhatja-e egy-két festményét, hogy azok a Rebbe irodáját díszítsék. „Miért csak egyet-kettőt?” – kérdezte a Rebbe, majd azt ajánlotta, hogy rendezzen inkább nagyszabású kiállítást a Chábád mozgalom központi épületében „Hozza létre a tárlatot, én pedig ott leszek a megnyitón” – biztatta a Rebbe.
Fotó: Wikipédia