A Tisza partján egymás mellett álló három felekezet temploma nemcsak a város látképét formálta, hanem egy különleges költeményt is ihletett.
A 20. századfordulón Szolnok a vallási sokszínűség és az együttélés ritka példáját mutatta: „itt, ahol a Tisza és a Zagyva ölelkezve összefolyik”, három felekezet templomai állnak egymás szomszédságában. Ez a látvány dr. Heves Kornél rabbi számára is maradandó élményt jelentett.
A Tisza parti szolnoki nagyzsinagóga
A 19. század végére megerősödött, mintegy kétezer fős szolnoki zsidó közösség méltó imahelyet álmodott magának. A feladatra Baumhorn Lipótot, a korszak legismertebb zsinagógaépítőjét kérték fel, és a város támogatásával a Tisza partján, kiemelt helyen kezdődhetett meg az építkezés.
Az új zsinagóga nemcsak építészeti bravúr volt korszerű vasbeton szerkezete, tágas kupolás tere és elegáns megjelenése révén, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír(t).
A református és a katolikus templom közvetlen szomszédságában felépülő zsidó imaház egy olyan korszak lenyomata lett, amikor a különböző felekezetek nem egymás ellenében, hanem egymás mellett határozták meg a városi teret. A Tisza part így egyfajta szimbólummá vált, ahol három vallás három temploma egyszerre volt jelen, egymást kiegészítve.
Heves Kornél, szolnoki rabbi verse
Ezt a különleges együttállást ragadta meg dr. Heves Kornél szolnoki rabbi Három templom című versében:
„Három templom van minálunk / Egymás mellett, egysorjába’. / Erről híres-nevezetes / A Nagykunság rónatája. / Itt, ahol a Tisza-Zagyva / Ölelkezve összefoly, / Itt van ez a három templom, / Melynek párja nincs sehol.
Kimagaslik a középső, / Messze fénylik a távolba; / Körülfogja a két szélső / Bástyaforma kis kápolna. / Egyikben sincs látnivaló / Cifra pompa, műemlék, / Mért, hogy mégis megragadja / Sok nézőnek figyelmét?
Békebontó atyafiak, / Térjetek meg valahára! / Gyertek ide mindannyian, / Kik a vallás talajára / Két marékkal szórjátok a / Gyűlöletnek konkolyát… / Nézzétek meg Nagy-Kunságnak / Ezt a három templomát.
Egyik kicsiny zömök tornyú, / A másik meg karcsú magas. / Az egyiken aranykereszt, / A másikon egy érckakas. / Harmadikon Dávid pajzsa / Hinti fényét szerte szét / S tíz ige ragyogtatja / Az egy Isten szent nevét.
Glóriától környékezve / Közbül áll a zsinagóga. / Ide hallik a szomszédból / Két kápolna harangszója / Át is jönnek imádkozni / A királyért, nemzetért, / Átjönnek a szomszédból is, / Ha a mise véget ért.
Három templom egy sorjában / Lám mily szépen összeférhet! / Csak jelvényükben nem egyezik, / Más a forma, egy a lényeg: / Kupolájuk különválik, / De alapjuk összenőtt, / Egy fatörzsnek három ága. / Egy helyről szív táperőt.
A madár is azt dalolja / Szökdécselve ágról-ágra: / »Gyertek ide, jó emberek, / Erre a szép rónatájra. / Itt az áldás, itt a béke! / Üdvösségnek szent hona, / Földi élet mennyországa, / Szentháromság temploma.«
Áhítattal ha megtelik / A jámbor nép buzgó szíve, / Itt egy nyelven imádkozik / Mind a három vallás híve. / Egybeforr itt mind a három, / Érzelemben egy testvér, / Édes hazánk védelmében / Összetart és egyetért.
Tősgyökeres szittya-nép ez, / Jó szomszédok, jó barátok. / Torzsalkodás nincs közöttük, / Nincs pörpatvar, ezer átok. / Nem gyalázza egyik szomszéd / A másik templomát, / Szentháromság hitvallója / Imádja itt az Egyistent, Jehovát.
Békebontó atyafiak, / Gyűlölködő népbarátok! / Hozzátok is szól az ének, / Nem értitek, nem halljátok?
Terjed-árjad a zsolozsma / Kis templomból nagy templomba. / Lenge szellő szárnyra kapja, / Fölszáll vele a magasba. / Tisza-Zagyva zsongó árja / Visszhang gyanánt megújrázza, / S tovább viszi, elragadja / Kis folyóból nagy folyamba.
Vidd el, vidd el, zsongó hullám, / Vidd el hírét messze tájra: / Három templom van minálunk / Egymás mellett, egysorjába’.”
Jóllehet, az idők során, a holokauszt tragikus pusztítása után a zsinagóga funkciója megváltozott (a 20. század második felében galériává alakították), a hely szelleme tovább él. A Tisza partján ma is ott állnak a templomok, és velük együtt egy korszak emléke: amikor a különbözőség nem szétválasztott, hanem közös alapot teremtett.
Forrás: Heves Kornél dr., „Három templom.”, Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1902. 63–66. old.
Borítókép: MILEV.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.