A purimi történet uralkodójáról, Achasvéros királyról az áll a Talmudban (Megila 11/a), hogy az egész világ felett uralkodott. Vannak, akik ezt szó szerint értelmezték, mások szerint inkább azt jelenti, hogy különlegesen nagy birodalmat igazgatott. Annyi bizonyos, hogy ő volt a Perzsa Birodalom királya.

De mekkora volt ez a birodalom és hol húzódtak a határai? A chabad.org cikke erre keresi a választ.

A purimi eseményeket rögzítő Eszter könyve a következő mondattal kezdődik:

„Történet Achasvéros idejéből. Achasvéros Indiától Etiópiáig 127 ország uralkodója volt.”

A midrás szerint abban az időben 252 ország volt a földön, azaz a perzsa uralkodó valamivel több, mint a világ fele fölött gyakorolt hatalmat. Érdemes megvizsgálni a fenti idézetben említett két országot, Hodut és Kust is. Magyarul általában Indiának és Etiópiának fordítják őket, ami összhangban van azzal a véleménnyel, amely szerint két, egymástól távol elhelyezkedő területet jelöl a szöveg: Indiát és az Egyiptomtól délre fekvő Núbiát, azaz a mai Szudánt és Észak-Etiópiát.

Létezik azonban olyan elképzelés is, hogy Perzsia távoli, keleti határaira vonatkozik a leírás, és Hodu valójában Kus mellett található. Talán a Hindukus-hegységről van szó, amely a mai Afganisztántól Pakisztánig húzódik. Ha az első verziót fogadjuk el, akkor valóban hatalmas, kontinenseken átívelő birodalmat kapunk, melynek Perzsia éppen a középpontjában fekszik.

Ezt a vélekedést a mai történészek is megerősítik. A kutatások szerint az Óperzsa Birodalom 8 millió km2 kiterjedésű volt, és a világ lakosságának 46 százaléka ezen a területen élt. Keleti határa Indiánál húzódott, déli határa pedig a mai Etiópia északi részén.

Ki kicsoda a purimi történetben?

Cikkünk bemutatja a szereplőket. Áchásvéros: hatalmas, 127 tartományból álló birodalom fölött uralkodó király, aki – miután megölette előző feleségét, Vástit – elvette a zsidó Esztert. Ő volt az, aki Hámánnak engedélyt adott a zsidók elleni pogromra, a zsidóknak pedig a védekezésre. Valószínűleg azonos a történelemből ismert perzsa Xerxész királlyal. Ávicháil: Eszter királyné édesanyja volt Bigtán: … Olvass tovább

Ez azonban még nem a teljes világ! Az ellentmondás feloldásához a Talmud szóhasználatát érdemes megfigyelni: a világra a kupolát jelentő kipa szót használja, ahogy manapság a vallásos férfiak fejfedőjét nevezzük. Ahogy a kipa is csak a fej tetejét fedi be, úgy Achasvéros királysága is a Föld északi féltekéjén terült el. Erre utalhat a midrás egyik megállapítása, amely szerint Achasvéros a világ felén uralkodott. A fő műve után Ben Is Chájként ismert bagdadi Joszef Chájim rabbi (1835-1909) a következő kommentárt fűzte a témához:

„A világ kifejezés itt nem az egész földgolyóra utal, hanem az akkori világ civilizált részére … Ő uralta Ázsiát, ahol számtalan nagyobb és kisebb állam működött. Azonban Achasvéros királysága bizonyára nem terjedt ki Európára, Afrikára, Kínára vagy Amerikára, amelyet akkor még fel sem fedeztek. Amikor azt mondjuk, hogy Achasvéros uralta a világot, akkor azon Ázsiát értjük, mert akkoriban ott élt a világ népességének többsége”.

A rabbi azt is hozzátette, hogy a Közel-Kelet egykor rendkívül sűrűn lakott és virágzó terület volt, nem úgy mint az ő idejében (150 évvel ezelőtt), amikor elsivatagosodott és elszegényedett vidékké vált.

A Ben Is Cháj, vagyis a bagdadi bölcs

A Ben Is Cháj, vagyis a bagdadi bölcs halálozási évfordulója elul hó 13-ra esik. Halálának 110. évfordulója múlt hét péntekre, szeptember 13-ra esett, ez alkalomból mutatjuk be őt olvasóinknak. A legismertebb könyvéről Ben Is Cháj néven ismert cháchám („bölcs”, a keleti közösségekben ezzel a címmel illetik a rabbikat) Joszef Chájim (1832-1909) híres tóratudós és a … Olvass tovább

Egy másik jelentős bölcs, a jeruzsálemi Joszef Chájim Dávid Ázuláj rabbi (1724-1806) úgy vélte, hogy Achasvéros Ázsia nagy részén és Afrika kisebb területén uralkodott, és voltak olyan ibériai és afrikai zsidók, akik nem az ő uralma alatt éltek.

Elgondolkozhatunk azon is, hogy mit jelent az „uralkodás” ebben az esetben? Hogyan volt lehetséges 2500 évvel ezelőtt ekkora birodalmat egyben tartani és irányítani? Könnyen lehet, hogy a királynak a távoli tartományok felett csak szimbolikus hatalma volt és sok tartomány jelentős autonómiát élvezett. A Litvániában élt Smuel Strasun rabbi (1793-1872) ezt az álláspontot képviselte:

„Az Achavéros uralma alatt álló tartományok különböző szintű önállóságot élveztek. Egyes területek felett egyedül ő állt és ő parancsolt, máshol pedig egy vazallusa uralkodott és adta ki az utasításokat”.

Ez az elgondolás magyarázatot ad arra, hogy Mordecháj és Eszter miért küldött ki két levelet a birodalomban élő zsidóknak purim ünnepéről. Alapvetően csak a király közvetlen uralma alatt álló tartományokban akarták bevezetni az ünnepet, mert itt voltak életveszélyben a zsidók, majd később döntött úgy, hogy az egész birodalomban kihirdetik. Ezért volt szükség a második levélre, hogy a vazallus államokban élő zsidók is értesüljenek purimról.

Ez egybevág Ávráhám ibn Ezra rabbi (1089-1167) véleményével, aki szerint Achasvéros vazallusai közé tartoztak Európa egyes országai (az Óperzsa Birodalom lefedte a mai Görögország és Bulgária nagy részét), Ciprus, Kréta és számos egyéb sziget. Erre utal a Megila végén álló szöveg:

„Achasvéros király adót vetett ki az országra és a tenger szigeteire”.

Azaz ezeket a területeket nem uralta közvetlenül, de adót szedett tőlük.

A pozsonyi Chátám Szófer (Mose Schreiber rabbi, 1762-1839) úgy vélte, hogy a perzsák rettegtek a tengeri utaktól, ezért inkább a szárazföldön terjeszkedtek. Ez megmagyarázza, hogy miért nem kezdek Európa meghódításába.

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy miért kell megülni purim ünnepét azokban az országokban, amelyek bizonyosan nem álltak Achasvéros uralma alatt, mint például Magyarországon vagy az Egyesült Államokban? A kérdés számos nagy rabbit foglalkoztatott, akik a következő válaszokat adták: feltételezhető, hogy amennyiben a hatalmas perzsa birodalomban megkezdik a zsidók módszeres kiirtását, akkor a világ többi részén is hasonló sors várt volna rájuk. Továbbá, spirituális síkon, a csodák miatt szentté vált purim időpontja, és attól fogva évről évre áldást hoz az egész zsidó népre.

Boldog ünnepet!