Alig pár héttel ezelőtt az ausztráliai Victoria állam betiltotta a horogkeresztek nyilvános megjelenítését. Az állam törvényhozói azután hozták meg ezt a döntést, amikor szembesültek azzal a ténnyel, hogy az elmúlt másfél évben 750 százalékkal – nem elírás, hétszázötven százalékkal – nőtt a rasszista incidensek száma.

„Victoria lett Ausztrália első állama, ahol betiltották a náci szimbólum nyilvános használatát, felismerve annak az antiszemitizmusban és a gyűlölet szításában játszott kulcsszerepét.”

– írta Twitter oldalán Jaclyn Symes, Victoria állam főügyésze.

Victoria államhoz hasonlóan tilos a náci jelkép nyilvános használata Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Hollandiában, Franciaországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Oroszországban, Ukrajnában. De nem tiltja törvény például Kanadában, Finnországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban sem – az utóbb felsorolt három jelentős országban még a holokauszt tagadása sem ütközik törvénybe.

A horogkeresztet vagy más néven a szvasztikát a legtöbben a náci Németországgal és annak rémtetteivel azonosítják, holott a jelkép története igen hosszú múltra tekint vissza, és azt a világ bizonyos részein ma is széles körben, mint pozitív jelképet használják. A szimbólum történetét dr. Yvette Alt Miller, az aish.com rendszeres szerzője foglalta össze.

Ázsiai eredetű

A horogkereszt szó az ázsiai szanszkrit nyelvből származik, ahol a szvasztika jó szerencsét és sikert jelent. Így aztán nem meglepő, hogy Ázsiában a horogkeresztekről készült legkorábbi vésetek több ezer éves múltra tekintenek vissza.

A horogkereszt az ókori Mezopotámiában vert érmék gyakori szimbóluma, de előszeretettel alkalmazták a templomokban, sőt még a hétköznapi otthonok bejáratainál is sokszor használták. Ezek az ősi horogkeresztek kétféle formában jelentek meg: egyrészt, a náci Németországból széles körben megismert változatában, amely az óramutató járásával megegyező irányban áll, de az óramutató járásával ellentétes változatát is használták, amelyet szanszkrittül szauvasztikának is neveznek.

Míg a szvasztikát a nap égbolton való mozgásával hozták összefüggésbe és pozitív jelentése volt, addig a szauvasztikát jellemzően az éjszakával, a félelemmel és a halállal társították.

Társítása a bálványimádással

A horogkereszt ábrázolással viszont nem csupán Ázsiában, de a világ egyéb helyein is találkozhatunk, így például Európa egyes részein, illetve Észak-Amerikában, az indián őslakosoknál, különösen a Navajo törzs művészetében. 

A minták jelentése változatos, a különböző kultúrákban sok esetben különféle istenekkel, istennőkkel hozták kapcsolatba azokat, így például Indiában a szavasztikát Ganésához, a szerencsehozó hindu istenhez kötik, míg a hátrafelé mutató szauvasztikát Kálihoz, a halál hindu istennője szimbólumaként használják.

Észak-Európában ugyan ezt a képet a skandináv és a germán mitológia legfőbb alakjánál, Thornál, vagyis a mennydörgés, a vihar és termékenység istenénél használták. A buddhizmusban a horogkereszt Buddha intellektusát képviseli, ebből kifolyólag gyakorta látni a Buddha szobrokon a szívnél, esetleg a lábakon vagy kezeken, vagy buddhista templomokban és az ott szolgáló papok ruházati díszeként.

A dzsain vallás hívei számára a horogkereszt a hetedik szentjüket és az újjászületés fogalmát hivatott képviselni. 2022 májusában pedig a dél-indiai Varanasiban, a Gyanvapi mecset közelében végzett ásatások során a régészek két ősi szavasztikát találtak a régi mecset környékén, ami felveti a lehetőségét annak is, hogy ez a szimbólum valamiféle pozitív jelentéssel bírt az ott élő muszlim közösségben is.

S akármilyen meglepő, de a horogkereszt időnként még a keresztény kultúrában is előkerült. A korai és bizánci keresztény művészetben is találkozhatunk szvasztikával, ugyanis a crux gemmate, a középkorban népszerű „ékköves kereszt” egyes változatait a horogkereszt formájában készítették el.

Népszerű világi motívum

Európa talán legnagyobb köztéri horogkeresztjét Koppenhágában találjuk, a Ny Carlsberg Brewhouse sörgyár 1901-ben elkészült híres elefántos kapuján. A méteres átmérőjű szvasztikának természetesen semmi köze nincs a nácikhoz. A Magyarországon is népszerű dán sör alapítója, Carl Christian Hillman Jacobsen 1882-ben, amikor a sör címkéjéről gondolkoztak, az ősi ázsiai, jó szerencsét szimbolizáló horogkeresztet választotta jelképnek. A címkékről – a szimbólum náci használata miatt – 1940-ben távolították el végleg a horogkereszteket, azonban a gyárépület híres kapuján ma is láthatjuk. 

A horogkereszt és a szauvasztika ma is népszerű motívum a világ nagyobb részén. Például Indonéziában és Indiában horogkereszteket faragnak a házakra és a templomokra a jólét jeleként. De a szvasztika egy lánynév is Indiában, ahol az szerencsét jelent.

19. századi német népszerűség

Az 1800-as évek közepén a nagy német régész, Heinrich Schliemann (1822–1890) sokat tett a régészet – és a horogkereszt szimbólumának – népszerűsítéséért. A Törökországban fekvő ókori Trója feltárása közben Schliemann ősi horogkereszteket is talált. Korábban már látott hasonlókat németországi kerámiákon, és ez a véletlen fellelkesítette.

Heinrich Schliemannban az az elmélet fogalmazódott meg, hogy egy közös euro-ázsiai civilizáció a horogkeresztet a vallási életben használta, s így az ókorban széles körben terjedt el Európában és Ázsiában. Ez az elmélet pedig kiválóan illeszkedett abba az elképzelésbe, miszerint a mai Irán területén telepedett le az árják ősi civilizációja, mely aztán magával hozta Európába és Indiába a vallási szimbólumukat, nyelvüket és „kiváló genetikai felépítésüket”.

Így aztán a horogkereszt már az 1800-as években népszerű német jelkép lett, sőt, egy ideig még Európa ősi múltjának szimbólumaként is tekintettek rá. Azonban idővel, az árja ősök iránti német érdeklődés egyre nyíltabb rasszista hangjai a horogkeresztet nacionalista jelképpé alakították. Így lett a németül kampós keresztnek, vagyis „Hakenkreuz”-nak nevezett horogkereszt a németországi szélsőjobboldal és a zsidógyűlölet szimbóluma. Az első világháború és az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után a horogkereszt a fajilag „tiszta” német államot létrehozni akarók fő jelképévé vált.

Náci szimbólum

Amikor Adolf Hitler 1925-ben megírta a Mein Kampf című zsidóellenes művét, akkor írása egy részében kitért egy új német zászló megalkotására is: piros alap közepén egy fehér kör, melyben egy fekete horogkereszt látható. A Hitler által „javasolt” zászló a régi német birodalmi lobogó színeit hozta vissza, a horogkereszt pedig a fajilag „tiszta”, vagyis árja Németországot kívánta jelképezni. Amikor 1933-ban Hitler hatalomba került, elrendelte, hogy az általa tervezett náci zászlót minden kormányzati épületre kitűzzék.

Az első időszakban Hitler zászlója még nem számított Németország hivatalos jelképének. 1935 júliusában New Yorkban több száz amerikai vonult a kikötőbe, hogy az ott álló SS Bremen német személyszállító hajón csillapítsák dühüket, melyet a németországi zsidóellenes akciók váltottak ki belőlük. Levették a hajó horogkeresztes zászlóit, felhasították, majd a Hudson folyóba hajították azokat.

Hitler hivatalnokai hevesen tiltakoztak a megmozdulás ellen, és bosszút esküdtek. Nem sokkal ezután, szeptember 15-én Németországban elfogadták a hírhedt nürnbergi faji törvényeket, melyek beépítették a német jogba a faji diszkriminációt, mely megfosztotta német zsidókat a jogaiktól. Hitler egyúttal elrendelte a zászlótörvény elfogadását is, s így vált a horogkeresztes lobogó a náci Németország hivatalos jelképévé.

Megújuló népszerűség

Manapság Európa nagyobb részén tilos a horogkeresztes zászló nyilvános használata. Azokban az országokban, ahol a náci szimbólum használata megengedett, mint például Észak-Amerikában, ott egyre gyakrabban kerül elő, ami a zsidók iránt növekvő gyűlöletet jelzi.

Az Anti-Defamation League megjegyzi, hogy „a horogkereszt a fehér felsőbbrendűséget hirdetők körében nagyon gyakori szimbólum. Az »American History X« 1998-as bemutatása óta a film az egyik legnépszerűbb a fehér felsőbbrendűséget hirdetők között, s melynek hatására sokan készítettek horogkeresztes tetoválást a bal mellükön, a film főszereplőjét utánozva. A kaliforniai fehér banditák között az egyik leggyakrabban megfigyelhető trend a nagy átmérőjű horogkeresztes tetoválások népszerűsége.”

Ugyanakkor, az USA Today azt is megjegyzi, hogy a szervezett gyűlöletcsoportok elkezdték visszaszorítani a náci szimbólum használatát, ugyanis arra a konklúzióra jutottak, hogy a horogkereszt sértő jelképe rontja az „imázsukat” és elriasztja a potenciális támogatókat.

Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Gázában is, ahol a Hamász, a zsidó állam elpusztítását szorgalmazó terrorcsoport 2019-ben arra kérte a támogatóit, hogy a szimpátiatüntetéseiken mellőzzék a náci, horogkeresztes zászlók lengetését, mert azzal túlságosan „szélsőségesnek” tűnnek, és elriaszthatják a nemzetközi támogatókat a terrorcsoport finanszírozásától.

Akárhogyan is, a világnak ezen a részén a horogkeresztet nem pozitív, ősi, ázsiai jelképnek látjuk, hanem a gyűlölet szimbólumának.