A rómaiak elleni felkelés vagy erőteljes földrengés? Mitől pusztult el a hasmóneus erőd?
A Jordán-völgyben fekvő Szártává/Alexandrion erődöt a hasmóneusok építették és Heródes király bővítette ki. Hogy megtudják, mi történt az erődben annak végnapjaiban, egy kis régészcsapat negyven év után újra ásatásokat kezdett a helyszínen, írja a TOI. A szakemberek mellett önkéntesek is dolgoznak az ásatásokon.
A törött kancsó története
Az összedőlt falak monumentális kövei között talált kis méretű, törött kancsó nagy izgalmat váltott ki a szakemberek között, akik a polgári időszámítás szerinti első század közepére datálták a kerámiát. Éppen ez az időszak érdekli a régészeket, akik leginkább azt szeretnék megtudni, hogy mi történt a helyszínen a rómaiak elleni nagy felkelés (i. sz. 66-73) idején.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem egy csapata az 1980-as években végzett itt feltárásokat, de eredményeiket sosem publikálták. A mostani, a Bár Ilán egyetemen dolgozó dr. Dvir Ráviv által vezetett ásatás archeológusai csak néhány jegyzetet, fényképet és egy pár tárgyi leletet tudtak használni kiindulópontként. A korábbi munkálatokból azt is tudták, hogy a domb keleti oldalán a palota padlózatát fehér mozaik alkotta. Ezt egy hétnyi kutatás után meg is találták.
Hogy került oda egy datolyamag?
A sok cseréptöredék és mozaikdarab között egy elszenesedett datolyamag is megragadta a régészek figyelmét: „Lehet, hogy kortárs, de az is lehet, hogy az erőd használatának idejéből származik. Ez az első mag, amit a feltáráson találtunk, de remélhetőleg nem az utolsó. Az ilyesfajta magok segíthetnek pontosabban meghatározni, hogy mikor használták a helyszínt” – ehhez radiokarbon vizsgálatot végeznek a magon.
A Szártává, latinos nevén Alexandrion egy dombtetőn fekszik, mintegy 650 méterrel a Jordán-völgy és 380 méterrel a tengerszint fölött. Az Izraelt észak-déli irányban végig átszelő, 90-es főúttól keletre található, két mosáv (mezőgazdasági település), Jáfit és Mászuá közötti szakaszon.
A hasmóneus erőd falainak egy része még ma is áll
Az erőd falainak egy része ma is áll, és a pazar kilátás szavak nélkül is elmondja, miért éppen ide építette Alexander Jánáj hasmóneus uralkodó az erődjét az i. e. I. században. Ezt később Heródes bővítette ki, majd a rómaiak rombolták le.
A keleti lejtőn palota állt, feltehetőleg a lankásabb lejtő és a szélvédettebb helyszín miatt jelölték ki erre a célra éppen ezt a területet. „Látható az épületet körbevevő oszlopsor. A palotát vörössel, feketével, zölddel és sárgával festett stukkók és freskók díszítették. Az oszlopok öt vagy hat méter magasak lehettek” – mondta Raviv. A helyszínen négy szív alakú követ találtak – egyiket in situ, azaz eredeti helyén –, ezek az épület sarkain álltak egykor. A palota egy belső teremből és az azt körülvevő négy hosszúkás szobából állt. „Egy nyitott ciszternát is találtunk… Felfedeztünk egy mikvét, vagyis rituális fürdőt is” – tette hozzá.
Az építkezéshez használt köveket a Jordán-völgy más részeiről szállították a helyszínre.
„Némelyik öt-hat tonnát nyom. Feltehetőleg szamarakat és öszvéreket használtak a szállításhoz és sok-sok munkásuk is volt”
– magyarázta Raviv, hozzátéve, hogy a hasmóneusok nem alkalmaztak rabszolgákat, ám elég gazdagok voltak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak a monumentális építkezéseket. A Júdeai-sivatagban több hasmóneus-kori erőd is állt egykor.
A domb keleti lejtőjét cserépdarabok borították. A kerámia minden régészeti lelőhely, illetve réteg datálásának alapja. A szakember elmondta, hogy a talált kerámiák elsősorban Szíriából vagy Anatóliából származnak. Bár Júdeában elsősorban kőből készült edényeket használtak (mivel a kő – a kerámiával szemben – nem válhat rituálisan tisztátalanná), a heródesi palotákban inkább a kerámia volt a jellemző.
A csapat a fűvel és vadvirágokkal borított északi lejtőt is kutatja. „Láthatók a mesterséges teraszok és a föld sem helyi, hanem importálták. A vízvezeték mellett egy dór oszlopfőt is találtunk. Úgy véljük, itt lehetett a palota kertje” – mondta Raviv, aki emellett azt is megjegyezte, hogy a helyszínt több alkalommal rabolták már ki műkincsvadászok. Így is sikerült azonban már az első nap vagy negyven pénzérmére bukkanniuk. A pénzdarabok közül az egyik Tiberiusé volt, ami a római hadsereg jelenlétére utal. „Ez is azt mutatja, hogy a felkelők használták e helyet” – vélekedik a szakember.
A legfontosabb források
A helyszínnel kapcsolatos legfontosabb írásos forrásunk a római zsidó történetíró, Josephus Flavius (i. sz. 37 k. – 100). Ő a hasmóneus és a heródesi kort tárgyalja, de nem említi, hogy a zsidó felkelők is használták volna e helyszínt. Más erődökkel, pl. a Herodionnal kapcsolatban szót ejt erről. Raviv mégis úgy véli, hogy a helyszínen talált tárgyi emlékek azt erősítik meg, hogy a felkelők a Szártávát is használták. Az is tudható, hogy a nyolcvanas években végzett ásatásokon elértek egy hamurétegig.
„Ha mi is elérjük, talán kiderül, hogy mikor következett be a pusztulás. Úgy véljük, hogy a zsidó felkeléshez volt köze”
– magyarázta. A rejtélyt a következő ásatásai szezon eredményei oldhatják meg. Az erőd végleges pusztulásához a térséget a polgári időszámítás szerinti 363-ban megrázó földrengés vezetett.
„Az eseményt jól dokumentálta Cyrill jeruzsálemi püspök levele, melyben részletezte a romba döntött városokat.
A felsorolásban a Jordán-völgy mindkét oldalának települései is szerepelnek. Azt reméljük, hogy az ásatások során arra is fény derül, hogy itt is erről volt-e szó” – zárta szavait Raviv.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.