A római hadsereg kegyetlen háborús gépezet volt – a római lövedékekkel kapcsolatos kutatások igazolták Josephus Flavius leírását a második Szentélyért vívott harcról, számol be a Times of Israel.

A polgári időszámítás szerinti 70-ből származó, a most folyó jeruzsálemi ásatások során felszínre bukkant római fegyverarzenál számítógépes elemzése során sikerült alátámasztani Josephus Flavius zsidó történetíró intenzív harcokról szóló beszámolóját a Harmadik Falnál. Ez az első olyan eset, amikor tárgyi bizonyítékok is rendelkezésre állnak az i.sz. 70-ben bekövetkezett hódítás leírásának igazolására. A bejelentést éppen tisá beáv napján, a jeruzsálemi Szentélyekre emlékező gyásznapon tették közzé az illetékesek.

A kétezer éves római lövedékeket az Izraeli Régészeti Hatóság jeruzsálemi ásatásán hozták felszínre az úgynevezett orosz negyedben, a mai jeruzsálemi Városháza közelében. A feltáró régész, Kfir Árbiv szerint a mostani lelet egyértelműen igazolja a zsidó történetíró, Josephus Flavius leírását A zsidó háború címet viselő könyvében:

„Rendkívül izgalmas a terepen igazolni Flavius narratíváját”.

A helyszínen gyűjtött információkat pontról pontra összehasonlították a neves kortárs történetíró leírásaival, egészen pontosan azzal a résszel, ahol a város harmadik védműve közelében folyó harcokat írja le. Minden részlet megegyezett. Ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert bár Josephus beszámolója egyike annak a néhány korabeli forrásnak, melyek Jeruzsálem elestét mutatják be, ezeket – a római-zsidó történetíró meglehetősen színes személyes története miatt – mindig fenntartással kezelik a kutatók.

 

A második Szentély legszentebb helyisége üres volt

Támuz 17. és áv 9. között, a három gyászhétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás.

 

 

Josephus Flavius Joszef ben Mátitjáhu néven született papi (kohén) családban a polgári időszámítás szerinti 38-ban. Josephus zsidó katonai vezető volt a zsidó felkelés során. E pozícióját egészen i. sz. 67-ig megőrizte, ekkor azonban a rómaiak fogságába esett. Láncra verve hurcolták Rómába, ám Josephus egy „prófécia” segítségével kivívta magának a szabadságot. Azt jósolta ugyanis Vespasianusnak, hogy császár lesz belőle. Az immár Rómához lojális Josephus Vespasianus fiával, Titusszal tért vissza Izrael Földjére az i. sz. 70-ben bekövetkezett hódítás előtt. Feltehetően a mediátor szerepét vállalta magára. Mivel mindkét fél megvetette őt, Josephus nem járt sikerrel és a háború elkerülése helyett csak még magasabbra szította a lángokat. Végül visszatért Rómába, ahol megírta az általa megélt történelmet.

A Régészeti Hatóság bejelentése szerint az eddig előkerült leletben több száz, kőből készült lövedéket találtak különféle méretekben. Voltak köztük olyanok, melyek a legmodernebb technikával akár 100-400 méteres távolságra is elvittek, a kisebb parittyaköveket pedig a gyalogosok használták. A helyszínen ősi nyílhegyeket, lándzsákat és kardokat is találtak.

Az in situ, még a helyszínen levő lövedékek adatait számítógépes algoritmus segítségével elemezték, magyarázta Arbiv és ezek alapján sikerült igazolni, hogy a leesett lövedékek által leírt kör sugara megfelelt annak a három-négyszáz méteres sugárnak, melyről Josephus írt.

Fotó: Wikipédia