Hétfőn egy kéréssel fordultunk Olvasóink felé. Azt szerettük volna megtudni, hogy hol látható a Fortepan két fotóján látható zsinagóga. A válasz pedig alig egy órán belül meglett.
Fantasztikus Olvasóink vannak! Hétfőn alig egy óra leforgása alatt kiderült, hogy hol állt a Fortepanon nem oly rég közölt zsinagóga. Köszönjük! A Gazda Anikó hagyatékából felkerült fotók beazonosítása folyamatosan folyik.
A zsinagóga Hajdúhadházon állt
Az első „megfejtés” Erdeiné Bodán Katalintól érkezett, aki azt is megosztotta, hogy az épület lebontása előtti napján még utoljára elment a zsinagógába. Ahogy írta:
„Lebontás előtti este bementem a zsinagógába!! Elbúcsúztam!! Soha olyan mélyen beszélő csendet nem hallottan!!”
Somos Péter, a Vidéki Neológ Zsidóság közösségi oldal alapítója pedig egy archív fotót is közölt a zsinagóga fénykorából.
Mozaikok a hajdúhadházi zsidó közösség múltjából
A városba az 1840-es szabad költözködést megengedő törvényt követően költözhettek zsidók. 1880-ban 331 fő alkotta az orthodox hitközséget, mely a településen élők 4,5%-át jelentette.
A közösség a két világháború közötti időig gyarapodott, a legtöbben 1930-ban éltek itt, amikor a hitközségnek 523 tagja volt.
A hitközség hivatalosan 1850-ben alakult meg és nagyjából ekkor építették az első imaházukat is, melyet 1898-ban igényesebb megjelenésű zsinagógára cseréltek (a mai középiskola helyén a Bocskai téren állt).
1884-ben választották rabbihelyettesnek a püspökladányi rabbi egyik fiát, Rosenberg Ignácot (1860–1944). Tudását az általa szervezett hadházi jesivában adta tovább, ahol menza is volt. Rosenberg rabbit 1893-ban főrabbinak választották.
A főrabbi Róza leányát a paksi születésű Lebovits Jenő (1910–1991) vette feleségül. Talmud-tudását pedig szintén a
helyi jesivában kamatoztatta, miután dájánnak nevezték ki – az ő idejében már 70, néha akár 90 bóher is tanult itt.
Az első világháborúba a hitközség méreteihez képest igen sokan, 75-en vonultak be, akik közül 11-en haltak hősi halált.
A hadházi holokauszt áldozatai és túlélői
1944 tavaszán a zsinagógában és környékén gettót állítottak fel. Majd az embereket innen a debreceni gyűjtőtáboron keresztül
deportálták – mintegy tíz családot Strasshofba, a többieket pedig Auschwitzba.
Az agg Rosenberg rabbi egy ausztriai munkatáborban halt meg. Lebovits rabbi túlélte a Holokausztot, vezetésével a mintegy kétszáz túlélő újraszervezte a hitközséget, még a jesivát is megnyitották, de aztán 1946-ban az Egyesült
Államokba emigrált és New Yorkban lett rabbi.
A hadházi zsinagóga lassan elnéptelenedett, 1978-ban pedig lebontották. Ma a zsidó temető mohos kövei emlékeztetnek az egykor virágzó közösségre.
A hajdúhadházi zsidóság történetének részletei a szerző saját szövege egy korábbi könyvéből: Cseh Viktor, Mózes Krisztián, Közép-Alföldi Zsidó Emlékéek nyomában – Két keréken. Budapest: Mazsike, 2020. 33–34. old.
A borítóképen a hajdúhadházi zsinagóga kiszínezett képe látható, ahogy az AI az archív kép alapján elképzelte.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.