Zsidó liturgia
Dallamok Chánukára
Hánérojsz hálolu
A lángok meggyújtása után minden este elmondjuk:
הַנֵּרוֹת הַלָּלוּ אָנוּ מַדְלִיקִין עַל הַתְּשׁוּעוֹת וְעַל הַנִסִּים וְעַל הַנִּפְלָאוֹת, שֶׁעָשִׂיתָ לַאֲבוֹתֵינוּ בַּיָּמִים הָהֵם בִּזְּמַן הַזֶּה, עַל יְדֵי כֹּהֲנֶיךָ הַקְּדוֹשִׁים. וְכָל שְׁמוֹנַת יְמֵי חֲנֻכָּה הַנֵּרוֹת הַלָּלוּ קֹדֶשׁ הֵם, וְאֵין לָנוּ רְשׁוּת לְהִשְׁתַּמֵּשׁ בָּהֶן, אֶלָּא לִרְאוֹתָן בִּלְבָד, כְּדֵי להוֹדוֹת וּלְהַלֵּל לְשִׁמְךָ הַגָּדוֹל עַל נִסֶּיךָ וְעַל נִפְלְאוֹתֶיךָ וְעַל יְשׁוּעוֹתֶיךָ.
Fonetikus átírásban
A lángok meggyújtása után minden este elmondjuk:
Hánérojsz hálolu onu mádlikim ál hátösuojsz vöál hániszim vöál hánifloojsz, seosziszo láávojszénu bájomim hohém bizmán háze, ál jödéj kojhánecho háködojsim. Vöchol smojnász jömé chánuko hánérojsz hálolu kojdes hém, vöéjn lonu rösusz löhistámés bohen, elo lirojszon bilvod, ködéj löhojdojsz ulöhálél lösimcho hágodjl ál niszecho vöál niflöojszecho vöál jösuojszecho.
Magyar fordításban
A lángok meggyújtása után minden este elmondjuk:
Ezeket a lángokat a csodákért, csodatettekért, a szabadulásért és a hadba szállásért gyújtjuk, mindazért, amit őseinkért tettél annak idején ezekben a napokban szent papjaid által Chánuká nyolc napján. Szentek e lángok: nem szabad használnunk, csak szemlélnünk őket. Így adózunk hálával és dicsérettel nagy Nevednek, csodáidért, csodatetteidért és szabadításodért.
Moojz cur…
Énekelni szokták:
מָעוֹז צוּר יְשׁוּעָתִי לְךָ נָאֶה לְשַׁבֵּחַ, תִּכּוֹן בֵּית תְּפִלָּתִי וְשָׁם תּוֹדָה נְזַבֵּחַ, לְעֵת תָּכִין מַטְבֵּחַ מִצָּר הַמְנַבֵּחַ, אָז אֶגְמֹר בְּשִׁיר מִזְמוֹר חֲנֻכַּת הַמִּזְבֵּחַ.
רָעוֹת שָׂבְעָה נַפְשִׁי בְּיָגוֹן כֹּחִי כִּלָּה, חַיַּי מֵרְרוּ בְּקֹשִׁי בְּשִׁעְבּוּד מַלְכוּת עֶגְלָה, וּבְיָדוֹ הַגְּדוֹלָה הוֹצִיא אֶת הַסְּגֻלָּה, חֵיל פַּרְעֹה וְכָל זַרְעוֹ יָרְדוּ כְאֶבֶן בִּמְצוּלָה.
דְּבִיר קָדְשׁוֹ הֱבִיאַנִי וְגַם שָׁם לֹא שָׁקַטְתִּי, וּבָא נוֹגֵשׂ וְהִגְלַנִי כִּי זָרִים עָבַדְתִּי, וְיֵין רַעַל מָסַכְתִּי כִּמְעַט שֶׁעָבַרְתִּי, קֵץ בָּבֶל, זְרֻבָּבֶל, לְקֵץ שִׁבְעִים נוֹשָׁעְתִּי.
כְּרֹת קוֹמַת בְּרוֹשׁ בִּקֵּשׁ אֲגָגִי בֶּן הַמְּדָתָא, וְנִהְיְתָה לּוֹ לְפַח וּלְמוֹקֵשׁ וְגַאֲוָתוֹ נִשְׁבָּתָה, רֹאשׁ יְמִינִי נִשֵּׂאתָ, וְאוֹיֵב שְׁמוֹ מָחִיתָ, רֹב בָּנָיו וְקִנְיָנָיו עַל הָעֵץ תָּלִיתָ.
יְוָנִים נִקְבְּצוּ עָלַי אֲזַי בִּימֵי חַשְׁמַנִּים, וּפָרְצוּ חוֹמוֹת מִגְדָּלַי וְטִמְּאוּ כָּל הַשְּׁמָנִים, וּמִנּוֹתַר קַנְקַנִּים נַעֲשָׂה נֵס לַשּׁוֹשַׁנִּים, בְּנֵי בִינָה יְמֵי שְׁמוֹנָה קָבְעוּ שִׁיר וּרְנָנִים.
חֲשׂוֹף זְרוֹעַ קָדְשֶׁךָ וְקָרֵב קֵץ הַיְשׁוּעָה, נְקֹם נִקְמַת דַּם עֲבָדֶיךָ מֵאֻמָּה הָרְשָׁעָה, כִּי אָרְכָה לָּנוּ הַיְשׁוּעָה, וְאֵין קֵץ לִימֵי הָרָעָה, דְּחֵה אַדְמוֹן בְּצֵל צַלְמוֹן הָקֵם לָנוּ רוֹעִים שִׁבְעָה.
Fonetikus átírásban
Moojz cur jösuoszi Löcho noe lösábéách, tikun bész töfiloszi vösom tojdo nözábéách, löész tochin mátbéách micor hámnábéách, oz egmojr bösir mizmojr chánukász hámizbéách.
Roojsz szovo náfsi böjogojn kojchi kilo, chájáj méröru bökojsi bösibud málchusz eglo, uvöjodoj hágödojlo hojci esz hászögulo, chéjl Pároj vöchol zároj jordu köeven bimculo.
Dövir kodsoj heviáni vögám som loj sokátöti, uvo nojgész vöhigláni, ki zorim ovádti, vöjéjn ráál moszáchti kimát söovárti, kéc Bovel, Zörubovel, lökéc sivim nojsoti.
Körojsz kojmász börojs bikés Ágogi ben Hámdoszo, vönihjoszo loj löpách ulömojkés vögávoszoj nisböszo, rojs jömini niszészo, vöojév sömoj mochiszo, rojv bonov vökinjonov ál hoéc toliszo.
Jövonim nikböcu oláj ázáj bijmé chásmánim, uforcu chojmojsz migdoláj vötimu kol hásmonim, uminojszár kánkánim nászo nész lásojsánim, bönéj vino jöméj smojno kovu sir urönonim.
Chászojf zörojá kodsecho vökorév kéc hájösuo, nökojm nikmász dám ávodecho méumo hársoo, ki orcho lonu hájösuo vöéjn kéc lijmé horoo, döché ádmojn böcél cálmojn hokém lonu roje sivo.
Magyar fordításban
Szabadulásom sziklavára,[1] illik hozzád a dicséret! Épüljön már fel Imánk Háza, hogy ott hálaáldozatot hozhassunk, amikor a nyüszítő ellenség kiirtására készülsz! Akkor befejezhetem majd zsoltárénekkel az oltár felavatását.
Lelkem megelégelte a sok bajt, a fájdalom végzett erőmmel. A bikaimádó ország szolgaságában nehéz munkával keserítették életem. De Ő hatalmas kezével kihozta onnan választottjait: a fáraó serege s minden pereputtya kőként mélybe süllyedt.
Elvitt szent Hajlékába, de ott sem nyughattam: eljött az elnyomó, száműzetésbe vitt, mert idegen isteneket szolgáltam, méreg borát ittam. Majdhogy el nem pusztultam, de vége lett Bábelnek, és Zerubável vezetésével hetven év múltán kiszabadultam.
Ki akarta vágni a nagy ciprusfát Hámdátá fia, az ágági (Hámán), de saját csapdájába esett, vége lett gőgjének. Mordechájt emelted magasra, ellenfelének még a nevét is kiirtottad, sok fiát, vagyonát bitóra juttattad.
Görögök gyülekeztek ellenem akkor, a Chásmoneusok idején áttörték bástyáim falát, az összes olajat tisztátalanná tették. De a megmaradt egy korsó csodát tett virágaiddal, ezért bölcseink nyolcnapos vígságot rendeltek.
Tárd ki szent karodat, hozd el végső szabadulásunkat, boszszuld meg szolgáid kiontott vérét a gonosz népségen, mert hosszan késlekedik szabadulásunk, nincs vége a nehéz napoknak! Vesd már Edomot a nagy sötétbe, hozd el nekünk hét pásztorunkat!
[1] Szabadulásom sziklavára… A 13. század körül írta egy Mordecháj nevű németországi poéta. Az utolsó passzus későbbi eredetű (1500 körüli), és a keresztesek üldözéseinek nyomát viseli. Nemegyszer áldozatul esett a cenzúrának. A „gonosz népség” itt egyértelműen Edom, vagyis Róma. Az előző szakaszok az egyiptomi, a babilóniai, a perzsa, majd a görög korszakot idézik fel.
