Oberlander Báruch – Köves Slomó
Zsidó jog és etika
A Tóra és a világűr
Ilán Rámon, az első izraeli űrhajós utazása végzetes szerencsétlenséggel vált híressé. 2003. február 1-én a Columbia leszállás közben darabokra robbant. Zsidó szempontból azonban, Rámon utazása már a felszállás előtt is különösen felkeltette a figyelmet, pláne hogy a nem vallásos, de igencsak hagyománytisztelő űrhajós minél több zsidó szokást készült megtartani a csillagok között. Ez derül ki abból a felfedezésből is, amit a napokban állítottak ki a jeruzsálemi Izrael Múzeumban.
A szóban forgó kiállítási tárgy nem más, mint Ilán személyes naplójának egy pár oldala, amit a NASA felderítői találtak meg, nem sokkal a szerencsétlenséget követően, a baleset környékén, a texasi Palestin városka mellett. A csodával határos módon megmaradt naplófoszlány a péntek esti kidus szövegét is tartalmazza, amit Ilán abból a célból másolt ki, hogy a világűrben először ilyen módon, áldással köszöntse a Szombatot.
Mit vall a zsidóság az űrkutatásról, és a világűrben tartózkodó zsidószemély tórai kötelezettségeiről? Az alábbi tanulmányban ezeket a kérdéseket tekintjük át.
Vallási szempontból megengedett-e az űrkutatás?
A zsidó gondolkodás kifejezetten pártol minden olyan kutatást, ami az emberiséget előre viszi. Azok a bibliai idézetek, amelyek arra utalnak, hogy „az egek Isten egei”[1] nem a szó szerinti égre és földre vonatkoznak, s így nem jelentenek semmiféle tilalmat a világűrben való utazásra vagy annak kutatására. A talmudi bölcsek olyannyira nem „zárkóznak el” a világűr vizsgálatától, hogy egyes vélemények szerint[2] a Debóra énekében említett „Méroz lakói”[3] kifejezés egy másik bolygó lakóira utalhat. Így tehát a zsidóság még akár a földön kívüli élet lehetőségét sem veti el, habár mindenképpen a földi életet tartja Isten szemében elsődlegesnek, ahogy ezt a Szináj hegyi kinyilatkoztatás bizonyítja.
A Tóra törvényei az űrben
A szerencsétlenségben elhunyt Ilán Rámon, űrutazása előtt több rabbit is felkeresett. Néhány különleges kérdés először merült fel a gyakorlatban a zsidó törvény-értelmezésben: Érvényesek-e a Tóra törvényei, mint például a kóser étkezés törvénye, a Földön kívül?
A választ adó rabbik közül kiemelkedik a világhírű, békéscsabai származású, New Yorkban élő Czinner Gávriél rabbi, aki több rabbinikus mű szerzője. Okfejtése az Or Jiszráél című rabbinikus folyóiratban jelent meg.
Válasza így szólt: A Föld és az Ég Teremtője a parancsolatoknak csak egy töredékét kötötte egy bizonyos helyhez (ilyenek pl. az Izraelre vonatkozó mezőgazdasági törvények)[4]. A Tóra összes többi törvénye, mindig vonatkozik az emberre függetlenül attól, hogy hol tartózkodik, tehát a világűrben is.
35 perces napok?
Egy másik érdekes kérdés így szólt: A Tóra előírja, hogy szenteljük meg a pihenéssel a hét hetedik napját, pénteken a nap lemenetelétől szombat estig. Ha valaki az űrben tartózkodik, milyen naplementéhez viszonyítsa a hetedik napot? Elképzelhető, hogy Rimon esetébe egy nap nem több mint 35 perc; az az időtartam, ami alatt űrrepülőjük megkerüli a földet? Így minden hetedik 35 percben hetedik nap lenne?
Hasonló kérdés felmerült már az északi vagy déli sarkkal kapcsolatban, ahol egyetlen éjszaka vagy egyetlen nappal eltarthat akár egy-két hónapig is.
A válasz: Mózes első könyvéből[5] kiderül, hogy a Nap és a Hold csupán jelei egy napnak nem pedig meghatározói. A Talmud[6] megemlíti, hogy Isten a teremtés kezdetén megteremtette „a 24 órás napot”. Ez kizárja egy „35 perces nap” lehetőségét.
A Talmud[7] megemlíti azt az esetet, amikor valaki a sivatagban jár és elfelejtette, hogy a hét melyik napja van, „akkor hat napot kell, hogy számoljon, és a hetediket szombatként tartsa meg”. Ebből kiderül, hogy más híján, az ember a napok számlálása által saját maga is létre hozhatja a szombatot. Így tehát a sivataghoz hasonlóan, azokon a helyeken, ahol nem egyértelmű a szombati nap ideje, hatszor 24 óra számlálása után a hetedik 24 órát kell szombatként megtartani. Rámon helyzete bizonyos szempontból még egyszerűbb volt, mint a talmudi eset, mivel könnyűszerrel tudta magát a floridai földi időszámításhoz igazítani, amely kiindulási pontja volt. Tehát amikor Floridában „bejön” a szombat akkor „jön be” az ő számára is.
Sírkő és gyász
Sajnos az űrszerencsétlenség után újabb kérdések kerültek a rabbik elé.
Mikor kezdődik a gyászidőszak Rimon rokonainál? Ha a holttestnek még csak nyoma sincsen lehet-e sírkövet állítani?
A háláchá (a zsidó jog) azt írja elő[8], hogy a gyászt és az azzal járó különféle szokásokat a közvetlen rokonoknak, általában csak a temetést követően kell megkezdeniük. Abban az esetben, ha nincs temetés, attól a perctől kezdve kezdődik a gyászt, amikor már feladták a reményt a holttest utáni keresésben.
Magát a sírkövet a holttest tiszteletére, földi maradványok fölött állítjuk. Így ha a holttest teljesen megsemmisült nem állítanak sírkövet. Ezért sem állítottak sehol sírkövet (csupán emlék követ) az auschwitzi mártírok esetében. Ilyen esetben a talmudi mondás szerint, az elhunyt személy jótettei és munkássága állítanak neki emléket.
A halottá nyilvánítás
A zsidó jog szerint általában csak a holttest biztos azonosítása alapján lehet valakit halottnak, s így a házastársat özvegynek nyilvánítani. Újraházasodhat-e Rámon özvegye, vagy egészen addig szalmaözvegy („águná”) marad, míg férje holttestét meg nem találják, és nem azonosítják?
A Talmud[9] a szalmaözvegység kapcsán ezt mondja: „Bölcseink azt tanították: ha azt láttuk, hogy olyan vízbe esett a férj, amelynek határai végesek (vagyis látjuk minden oldalát) akkor feleségének megengedett, hogy újraházasodjon (hiszen hiába nem került elő a holttest, biztosan állíthatjuk, hogy a férj egyik oldalon se jött ki élve), ha pedig a víz határai végtelenek, akkor a feleségnek tilos újraházasodnia… (hiszen könnyen lehet, hogy férje valahol a láthatáron túl megmenekült, így pedig az újraházasodás házasságtörés lenne)”.
Az Ilán Rámonnal és társaival történt szerencsétlenség az első esethez hasonlít, hiszen biztosan tudjuk, hogy az űrhajót, a felszállás óta nem hagyta el, és ugyanakkor a robbanást sajnos semmiképpen sem élhette túl.
[1] Zsoltárok 115:16.
[2] Talmud, Moéd Kátán 16a.
[3] Bírák 5:23.
[4] Lásd 3Mózes 25.
[5] 1:14.
[6] Chágigá 12a., lásd még Rási uo.
[7] Sábát 69b.
[8] Sulchán Áruch, Jore Déá 375:1., 7.
[9] Jövámot 121a.
