Brésit Mózes 1. könyve

 

32. fejezet

 

4. És küldött Jákob követeket maga előtt Ézsauhoz, az ő testvéréhez, Széir országába, Edóm földjére. 

5. Megparancsolta nekik, mondván: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Így szól a te szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig; 

6. és lett ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm; azért küldtem én, hogy tudtára adjam uramnak, hogy kegyet találjak a te szemeidben. 

7. És visszatértek a követek Jákobhoz, mondván: Ejöttünk testvéredhez, Ézsauhoz és ő jön is elődbe és négyszáz ember vele. 

8. Erre igen félt Jákob és aggódott; elfelezte a népet, mely vele volt, a juhokat; a marhát és a tevékkel két táborra, 

9. mert mondta: Ha jön Ézsau az egyik táborra és megveri azt, akkor majd a megmaradt tábor menekülhet. 

10. És mondta Jákob: Atyámnak, Ábrahámnak istene és atyámnak, Izsáknak Istene, az Örökkévaló, aki mondta nekem: Térj vissza országodba, szülőföldedre és én jót teszek veled; 

11. csekély vagyok mindama szeretetre és mindama hűségre, melyet Te műveltél szolgáddal, mert pálcámmal vonultam át ezen a Jordánon és most lettem két táborrá. 

12. Ments meg, kérlek, testvérem kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hátha jön és megver engem anyástól, fiastól. 

13. Te pedig azt mondtad: Jót teszek majd veled, és teszem magzatodat annyivá, mint a tenger fövenye; amely nem számlálható meg sokasága miatt. 

14. És meghált ott azon éjjel; vett abból, ami kezébe jött, ajándékot Ézsaunak, az ő testvérének.

15. Kecskét kétszázat és bakot húszat; juhot kétszázat és kost húszat. 

16. szoptatós tevéket és fiaikat harmincat; tehenet negyvenet és bikát tizet, nőstény szamarat húszat és vemhét tizet. 

17. És átadta szolgái kezébe, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Vonuljatok előttem és térséget hagyjatok nyáj és nyáj között. 

18. Megparancsolta az elsőnek, mondván: Ha találkozik veled Ézsau testvérem és kérdez téged, mondván: Kié vagy te, hova mész és kiéi ezek is előtted? 

19. Akkor mondd: Szolgádé Jákobé, ajándék ez küldve uramnak, Ézsaunak; és íme, ő is mögöttünk van. 

20. És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak is, akik mentek a nyájak után, mondván: Így szóljatok Ézsauhoz, midőn találkoztok vele, 

21. és mondjátok: Íme, a te szolgád, Jákob is mögöttünk van; mert azt mondta, hadd engesztelem ki az ajándék által, mely előttem megy és azután látom majd a színét, talán jól fogad engem. 

22. Az ajándék elvonult előtte; ő azonban meghált azon éjjel a táborban.

 

23. Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt a Jábbók átkelőjén. 

24. Vette őket és átvitte őket a patakon és átvitte amije volt.

25. És hátramaradt Jákob egyedül; és tusakodott vele valaki a hajnal feljöttéig. 

26. Midőn ez látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját; és kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja, amint tusakodott vele. 

27. És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; de ő mondta: Nem bocsátlak el, hanem ha megáldottál engem. 

28. És az mondta neki: Mi a neved? És ő mondta? Jákob. 

29. És az mondta: Ne Jákobnak mondassék többé a te neved, hanem Jiszróélnek (Izrael), mert küzdöttél Istennel, meg emberekkel és győztél. 

30. És kérdezte Jákob és mondta: Add tudtomra, kérlek, nevedet. De az mondta: Minek is kérdezed nevemet? És megáldotta őt ott. 

31. És elnevezte Jákob a helyet Peniélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem. 

32. És fölsütött rá a nap, midőn elvonult Peniélnél; ő pedig sántított csípőjére. 

33. Azért nem eszik meg Izrael fiai a szökő inat, mely a csípő forgócsontján van, a mai napig, mert megérintette Jákob csípőjének forgócsontján a szökő inat.

33. fejezet

 

 

1. Fölvetette Jákob a szemeit és látta, hogy íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; ekkor fölosztotta a gyermekeket Leára, Ráchelre és a két szolgálóra. 

2. Elhelyezte a szolgálókat és gyermekeiket elől, Léát és gyermekeit hátrább és Ráchelt, meg Józsefet leghátul. 

3. Ő pedig vonult előttük és meghajolt a földig hétszer; amíg odalépett testvéréhez. 

4. Ézsau pedig elébe futott, átölelte, nyakába borult és megcsókolta; és sírtak. 

5. Midőn fölvetette (Ézsau) a szemeit és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, mondta: Mik ezek neked? És ő mondta: A gyermekek, akikkel megajándékozta Isten a te szolgádat. 

6. És odaléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajoltak. 

7. És odalépett Léa is, meg gyermekei és meghajoltak; azután odalépett József, meg Ráchel és meghajoltak. 

8. És mondta: Minek neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És ő mondta: Hogy kegyet találjak uram szemeiben. 

9. És mondta Ézsau: Van nekem elég; testvérem, legyen a tied, ami a tied. 

10. De Jákob mondta: Nem így, kérlek, ha csak kegyet találtam szemeidben, fogadd el ajándékomul kezemből; mert úgy néztem arcodat, mintha Isten színét látják, és te kedvesen fogadtál. 

11. Fogadd el, kérlek, ajándékomat, melyet hoztak neked, mert megajándékozott engem Isten és mert van nekem mindenem; és unszolta őt és elfogadta.

12. És mondta (Ézsau): Induljunk és menjünk, én pedig hadd menjek melletted. 

13. De ő mondta neki: Uram tudja, hogy a gyermekek gyengék és a juhok meg a marhák szoptatósak nálam, ha meghajtják azokat egy nap, elhull mind a juh. 

14. Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe. 

15. És mondta Ézsau: Hadd állítok csak melléd a népből, amely velem van; de ő mondta: Minek ez? csak találjak kegyet az én uram szemeiben! 

16. És visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe. 

17. Jákob pedig vonult Szukkószba és épített magának házat, nyájának pedig készített sátrakat; azért nevezte el a helyet: Szukkósznak.

 

18. És elérkezett Jákob épségben Sechem városába, mely Kánaán országában van, amidőn jött Páddán-Áromból és táborozott a város előtt. 

19. Megvette a mező részét, ahol felvonta sátorát, Chámor, Sechem atyjának fiaitól száz keszítőért. 

20. És állított ott oltárt és elnevezte: Isten, Izrael Istene.

1. És kiment Dina, Léa leánya, a kit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait. 

2. És meglátta őt Sekhem, a chivvita, Chamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta. 

3. És ragaszkodott a lelke Dinához, Jákób leányához, s megszerette a leányt és a leánynak szívére beszélt. 

4. És szólt Sekhem Chamórhoz, az atyjához, mondván: Vedd el nekem e leányt feleségül. 

5. Jákób pedig meghallotta, hogy megfertőztették Dinát, a leányát, de fiai az ő jószágával a mezőn voltak, és hallgatott Jákób, míg megjöttek. 

6. És kiment Chamór, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. 

7. Jákób fiai pedig jöttek a mezőről; midőn meghallották, bosszankodtak a férfiak és haragjukra volt nagyon, hogy aljasságot tettek Izraélben, hálván Jákób leányával, és így nem szabad tenni. 

8. És beszélt velük Chamór, mondván: Sekhem fiam lelke csüng leánytokon, adjátok, kérlek, őt neki feleségül. 

9. Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk és leányainkat vegyétek el magatoknak; 

10. és velünk lakjatok: az ország legyen előttetek, lakjátok és járjátok be és foglaljatok birtokot benne. 

11. És szólt Sekhem az atyjához és fivéreihez: Csak találjak kegyet szemeitekben, és a mit mondtok nekem, azt megadom. 

12. Vessetek ki reám igen sok jegybért meg ajándékot és én megadom, a mint mondjátok nekem; de adjátok nekem a leányt feleségül. 

13. És feleltek Jákób fiai Sekhemnek és Chamórnak, az atyjának csellel és szóltak – mivelhogy megfertőztette Dinát, a nővérüket – 

14. és mondták nekik: Nem tehetjük ezt a dolgot, hogy odaadjuk nővérünket egy férfiúnak, kinek előbőre van, mert szégyen az nekünk. 

15. Csak akképpen egyezünk meg veletek, ha olyanok lesztek, mint mi, körülmetélkedvén köztetek minden férfi; 

16. akkor odaadjuk leányainkat nektek, leányaitokat pedig elvesszük magunknak, veletek lakunk és leszünk egy néppé. 

17. De ha nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, akkor vesszük leányunkat és megyünk. 

18. És jónak tetszettek szavaik Chamór szemeiben és Sekhem, Chamór fiának szemeiben. 

19. És nem késett az ifjú megtenni a dolgot, mert megkedvelte Jákób leányát; ő pedig tiszteltebb volt atyja egész házánál. 

20. És jöttek Chamór és Sekhem a fia, városuk kapujába és szóltak városuk embereihez, mondván: 

21. Ezek az emberek békések velünk, lakjanak hát az országban és járják azt be, és az ország íme tág határú előttük; leányaikat vegyük el magunknak feleségül, leányainkat pedig adjuk nekik. 

22. Csak akképpen egyeznek meg velünk ez emberek, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk, ha körülmetélkedik közöttünk minden férfi, a mint ők körülmetéltek. 

23. Jószáguk, birtokuk s minden barmuk, nemde a mienk? Csak egyezzünk meg velük, hogy velünk lakjanak. 

24. És hallgattak Chamórra és Sekhemre, a fiára mind, a kik kimentek városának kapujába és körülmetélkedett minden férfi, mind, a kik kimentek városának kapujába. 

25. És történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek, vették Jákóbnak két fia, Simeón és Lévi, Dina fivérei, mindegyik a kardját és mentek a gyanútlan város ellen és megöltek minden férfit; 

26. Chamórt és Sekhemet a fiát is megölték a kard élével és vették Dinát Sekhem házából és elmentek. 

27. Jákób fiai rámentek a megöltekre és kifosztották a várost, mivelhogy megfertőztették nővérüket. 

28. Juhaikat, marhájukat és szamaraikat és a mi a városban meg a mezőn volt, elvették; 

29. és egész vagyonukat és mind a gyermekeiket s asszonyaikat fogva vitték és elprédálták mindent, a mi a házban volt. 

30. És szólt Jákób Simeónhoz és Lévihez: Megzavartatok engem, rossz hírbe kevervén az ország lakójánál, a kanaáninál és a perizzinél, holott én csekély számmal vagyok, s ha ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam. 

31. És mondták: Hát mint paráznával bánjanak-e nővérünkkel?

35. fejezet

1. És mondta Isten Jákobnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau, a te testvéred elől. 

2. És Jákob mondta házának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát, 

3. hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam. 

4. És átadták Jákobnak mind az idegen isteneket, melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek füleikben voltak; Jákob pedig elrejtette azokat a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt. 

5. És elvonultak; és volt Istentől való rettegés a városokon, melyek körülöttük voltak és nem üldözték Jákob fiait. 

6. Jákob pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán országában van, az Bész-Él; ő és az egész nép, mely vele volt. 

7. És épített ott oltárt és elnevezte a helyet: Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől. 

8. És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye). 

9. És megjelent Isten Jákobnak újra, midőn jött Páddán-Áromból, és megáldotta őt. 

10. Mondta neki Isten: A te neved Jákob; ne neveztessék a te neved többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte őt Izraelnek. 

11. És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható! Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok származnak ágyékaidból. 

12. Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad fogom adni az országot. 

13. És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele. 

14. Jákob pedig fölállított oszlopot, azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá italáldozatot és öntött rá olajat. 

15. És elnevezte Jákob a helyet, ahol beszélt vele Isten, Bész-Élnek. 

16. És elindultak Bész-Élből, de még egy dűlő volt, hogy elérkezzenek Efroszba; akkor szült Ráchel, de nehezen szült. 

17. És volt, midőn nehezen szült, mondta neki a szülésznő: Ne félj, mert ez is fiad neked. 

18. És volt, midőn elszállt lelke, mert meghalt, elnevezte Ben-Óninak (nyomorúság fia); atyja pedig nevezte Benjáminnak. 

19. Ráchel meghalt és eltemették az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem. 

20. És fölállított Jákob oszlopot a sírja fölött, az Ráchel sírjának oszlopa a mai napig. 

21. És elvonult Izrael és felütötte sátorát Migdol-Éderen túl. 

22. És volt, midőn Izrael lakott abban az országban, ment Rúbén és elvette Bilhót, atyjának ágyasát és Izrael meghallotta. – Jákob fiai pedig voltak tizenketten. 

23. Léa fiai: Jákob elsőszülöttje Rúbén, Simon, Lévi, Júda, Isszáchár és Zebúlun. 

24. Ráchel fiai: József és Benjámin. 

25. Bilhó, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Náftáli.

26. Zilpó, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér; ezek Jákob fiai, akik születtek neki Páddán-Áromban.

27. És elérkezett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához Mámréba, Kirjász-Árbába, az Hebrón, ahol tartózkodott Ábrahám és Izsák. 

28. És voltak Izsák napjai: száznyolcvan év, 

29. És kimúlt Izsák, meghalt és eltakaríttatott népéhez, öregen és telve napokkal; és eltemették őt Ézsau és Jákob, az ő fiai.


36. fejezet

1. Ezek pedig Ézsau nemzetségei, ő Edóm. 

2. Ézsau pedig vette feleségeit Kánaán leányai közül: Ódót, Élónnak, a chittinek leányát és Oholivomot, leányát Ánónak, aki Civónnak, a chivvinek leánya volt, 

3. és Boszmászt, Ismáel leányát, Nevojósz nővérét. 

4. És szülte Ódó Ézsaunak Elifázt, Boszmász pedig szülte Reúélt. 

5. És Oholivomo szülte Jeúst meg Jálámot és Kóráchot; ezek Ézsau fiai, akik születtek neki Kánaán országában. 

6. És vette Ézsau az ő feleségeit, fiait és leányait, meg háza minden személyzetét, nyáját, minden barmát és minden birtokát, amelyet szerzett Kánaán országában és elment más országba Jákob, az ő testvére elől; 

7. mert szerzeményük több volt, semhogy együtt lakjanak és nem bírta tartózkodásuk földje őket elviselni nyájaik miatt.

8. Ézsau lakott tehát Széir hegyén; Ézsau az Edóm. 

9. Ezek pedig Ézsau, Edóm atyjának nemzetségei Széir hegyén. 

10. Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz, Ódónak, fiai feleségének fia; Reúél, Boszmásznak, Ézsau feleségének fia. 

11. Elifáz fiai pedig voltak: Témon, Ómor, Czefó, Gátom és Kenáz. 

12. Timná pedig volt Elifáznak, Ézsau fiának ágyasa és szülte Elifáznak Ámálékot; ezek Ódó, Ézsau feleségének fiai. 

13. Ezek pedig Reúél fiai: Náchász és Zerách, Sámmo és Mizzo; ezek voltak Boszmásznak, Ézsau feleségének fiai. 

14. Ezek pedig voltak fiai Oholivómónak, Ánó leányainak, Civón leányának, Ézsau feleségének; ugyanis szülte Ézsaunak: Jeúst, Jalámot és Kóráchot. 

15. Ezek Ézsau fiainak törzsfői: Elifáz, Ézsau elsőszülöttének fiai: Témon törzsfő, Ómor törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő; 

16. Kórách törzsfő, Gátom törzsfő, Ámálék törzsfő. Ezek Elifáz törzsfői Edóm országában; ezek Odó fiai. 

17. Ezek pedig Reúél, Ézsau fiának fiai: Náchász törzsfő, Zerách törzsfő, Sámmo törzsfő; Mizzo törzsfő; ezek Reúél törzsfői Edom országában. Ezek Boszmász, Ézsau feleségének fiai. 

18. Ezek pedig Oholivomo, Ézsau feleségének fiai: Jeús törzsfő, Jálám törzsfő, Kórách törzsfő; ezek törzsfői Oholivomonak, Áno leányának, Ézsau feleségének. 

19. Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők; ez Edóm. 

20. Ezek Széirnak, a Chórínak fiai, az ország lakói: Lóton, Sóvol, Civón és Áron. 

21. Disón, Écer és Dison; ezek a Chórínak törzsfői, Széir fiai, Edóm országában. 

22. És voltak Lóton fiai: Chóri és Hémom; Lóton nővére pedig Timna. 

23. Ezek pedig Sóvol fiai: Álvon és Monáchász és Évol, Sefó és Ónom. 

24. És ezek Civón fiai: Ájjo és Áno; ez amaz Áno, aki találta az öszvéreket a pusztában, midőn legeltette Civónnak, az ő atyjának szamarait. 

25. És ezek Ánó fiai: Disón és Oholivomo, Áno leánya. 

26. Ezek pedig Dísón fiai: Chemdon, Esbon, Jíszron és Cheron. 

27. Ezek Écer fiai: Bilhon, Záávon és Ákon. 

28. Ezek Díson fiai: Úcz és Áron. 

29. Ezek a Chóri törzsfői: Lóton törzsfő, Sóvol törzsfő, Civón törzsfő, Áno törzsfő; 

30. Dísón törzsfő, Écer törzsfő, Díson törzsfő; ezek a Chóri törzsfői, törzsfőik szerint Széir országában. 

31. És ezek a királyok, akik uralkodtak Edóm országában, mielőtt király uralkodott Izrael fiain. 

32.És uralkodott Edómban Belá, Beór fia, és városának neve: Dinhovo. 

33. Meghalt Belá és uralkodott helyette Jóvov, Zerách fia, Bocróból. 

34. Meghalt Jóvov és uralkodott helyette Chúsom, a témóni országából. 

35. Meghalt Chúsom és uralkodott helyette Hádád, Bedád fia, aki megverte Midjont Móáb mezőségén, városának neve Ávisz. 

36. Meghalt Hádád és uralkodott helyette Számló, Mászrékoból. 

37. Meghalt Számló és uralkodott helyette Sóul Rechóvószból, a folyam mellett. 

38. Meghalt Sóul és uralkodott helyette Báál-Chonon, Áchbor fia. 

39. Meghalt Báál-Chonon, Áchbór fia és uralkodott helyette Hádár és városának neve: Poú; feleségének neve pedig Mehétávél, Mátréd leánya, aki Mé-Zóhov leánya volt. 

40. Ezek pedig nevei Ézsau törzsfőinek, családjaik szerint, helységeik szerint neveikkel: Timnó törzsfő, Álvon törzsfő, Jeszész törzsfő; 

41. Oholivomo törzsfő, Éló törzsfő, Pinón törzsfő; 

42.Kenáz törzsfő, Témon törzsfő, Mivcor törzsfő; 

43. Mágdiél törzsfő, Irom törzsfő; ezek Edóm törzsfői lakhelyeik szerint, birtokuk országában, ez Ézsau, Edom atyja.