És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, hogy meglássák a száraz! És úgy lett. És elnevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét meg elnevezte tengereknek: És látta Isten, hogy jó. Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett. És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó. És lett este és lett reggel: harmadik nap. (1Mózes 9-13)
A teremtés harmadik napján az Örökkévaló egy helyre gyűjtötte a vizeket és így előbukkant a szárazföld. A világot Isten növényekkel: füvekkel és fákkal népesítette be. A tórai szövegben ezen a napon kétszer szerepel az „és látta Isten, hogy jó” kifejezés: először a vizek összegyűjtése után, másodszor pedig a növényzet szárba szökkenését követően.
Azt mondják bölcseink, hogy a harmadik nap, vagyis a kedd (mivel a zsidó naptárban vasárnappal kezdődik a hét) egy kicsivel jobb, szerencsésebb, mint a hét többi napja, ezért különösen jó ómen, ha valaki ezen a napon házasodik vagy tesz meg valamilyen fontos cselekedetet.
A kicsivel több szerencse bármikor bárkinek jól jöhet.
A magyarázatok szerint egyébként a harmadik napon azért szerepel kétszer a „ki tov”, vagyis „hogy jó”, mert az első még az előző, második napra vonatkozott (amikor, mint említettük, nem szerepel ez a kifejezés), a vizek teremtését és elrendezését ugyanis a második napon kezdte meg, de csak a harmadik napon fejezte be az Örökkévaló. A második „hogy jó” pedig a növények megteremtésére vonatkozik.
A harmadik nap végére a kezdeti tohu vávohu (a teremtés előtti világ káosza) határozott renddé alakult. Fény és sötétség, ég és föld, felső vizek és alsó vizek: mindnek megvolt a saját helye és szerepe. A polaritás, az elválasztás azonban egységet eredményezett, a szétválasztott részek kiegészítették egymást és ezzel kialakult egy nagyobb egész. Ezért is hangozhatott el a „jó” kétszer a harmadik nappal kapcsolatban.
Amikor két ellentét képes együtt dolgozva, egymást kiegészítve működni, akkor az így kialakult egység jóval magasabb rendű lesz, mint a két rész külön-külön.
Az egyes szám a zavartalan, megbontatlan egységet szimbolizálja, a kettes a polarizációt és vitát, a hármas pedig – magába olvasztva mind az egyes, mind pedig a kettes tulajdonságait – az ellentétekből kialakult, magasabb szintű harmóniát képviseli.
Fotó: Antoine Beauvillain on Unsplash
