Teremtés
Evolúció kontra Teremtés
Aron Moss
Kérdés
A fiammal az emberiség eredetéről beszélgettünk. Elmesélte, hogy rosszul esett neki hallani a tételt, miszerint az ember a majmok családjától származik, és ő maga részéről rendíthetetlenül biztos benne, hogy Ádámtól és Évától származunk mind. Én viszont úgy vélem, a darwini elmélet valószerűbb magyarázata az evolúciónknak, és szerintem nevetséges továbbra is a teremtés mítoszát tanítani a gyerekeknek. Ez a vita persze körben foroghat az örökkévalóságig. Segítenél valami fényt vetni a problémára?
Válasz
Egy idősebb rabbi egyszer a repülőgépen – Izrael felé útban – egy saját bevallása szerint ateista meggyőződésű ember mellé ült. Barátsággal végigbeszélgették az egész utat.
A rabbi unokája, aki egy másik sorban ült, időről időre odajött, inni hozott a nagyapjának, vagy csak megkérdezte, nincs-e szüksége valamire, tehetne-e még valamit a kényelméért. Miután ennek néhányszor tanúja volt, az ateista utastárs felsóhajtott: „Bár az én unokám bánna velem ilyen tisztelettel. Örülök, ha rám köszönnek egyáltalán. Mi a maga titka?”
A rabbi így felelt: „Csak gondolja meg! Az unokáimhoz képest én két generációval közelebb vagyok Ádámhoz és Évához, azokhoz, akiket az Úristen keze formált. Tehát fölnéznek rám. A maga filozófiája szerint viszont, amit maga tanít az unokáinak, maga két generációval közelebb van a majomléthez, mint ők. Ugyan miért néznének fel magára?”
A nézeteink nem következmény nélkül való dolgok. Ha a gyerekek manapság nem tisztelik az idősebbeket, ha a hagyományt lenézik, ha a múlt értékeit elfelejtik, az nem természetes következménye-e a modern oktatásnak? Ha a gyermekeinket arra tanítjuk, hogy ők csak fejlett állatok, úgy is fognak viselkedni. A szüleiket és tanáraikat pedig úgy fogják kezelni, mint az emberiség egy korábbi, idejétmúlt változatát.
Tudatában kell lennünk a hitünk hatásának. Ha mi azt hisszük, hogy az ember egy véletlen származéka, akkor az életnek nincsen értelme. Ami véletlen, annak nem lehet értelme. Egy véletlenszerű robbanás vagy mutáció nem ad nekünk célt. Az én életem, a te életed és az egész emberi történelem sem bír semmiféle jelentőséggel így. Akár jó életet élek, akár gonoszsággal teli életet, nincs semmi jelentősége. Az egész egyetlen nagy baleset így is, úgy is.
Csakis akkor van célunk, ha céllal teremtettünk. Az életünknek csakis akkor van értelme, ha értelemmel teli céllal lettünk teremtve. Ha a gyermekeinket arra tanítjuk, hogy cél szerint és céllal teremtették őket, tudni fogják, hogy többet várnak tőlük, mint az állatoktól. Ádám és Éva történetét tanítani kell, nem csak azért, mert igaz, hanem mert minden erkölcs alapja.
A kreacionizmus és a darwinizmus is hitet igényel. Elfogadni, hogy az Örökkévaló teremtette a férfit és az asszonyt, ez hitet igényel. Elfogadni, hogy egy egysejtű élőlény spontán módon mutálódott vagy egymilliárdszor, hogy megformálja az emberi lényt, nos, ez is hitet igényel. De e kétféle hit közül csak az egyik az, ami tőlünk morális életet igényel. Én úgy szeretném, ha ezt tanítanák a gyermekeimnek.
