Talmudi irodalom
A Gólem és az istennevek kombinációi
Kuruzslás és jóslás
5Mózes 18:10-11.
Ne találtassék köztetek olyan, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, aki varázsló, időjós, kígyóigéző, vagy kuruzsló; se bűvölő, se szellemidéző, se jövendőmondó, se olyan, aki kérdez a halottaktól.
Istennével létrehívott tehén és ember
Talmud, Szánhedrin 65b.
A „szellemidéző” ugyanaz, mint „aki kérdez a halottól” (akkor viszont miért áll mindkettő a versben? – Rási)
„…aki a halottaktól kérdez”, nem más, mint az, akiről ezt tanultuk: Írva van „…aki kérdez a halottaktól” – ugyanaz, mint aki éhezteti magát, majd megy és lefekszik a temetőbe, azért, hogy rászálljon a tisztátalanság szelleme. (Hogy a temető szelleme megszeresse, és segítsen neki varázsolgatásaiban – Rási.)
Amikor Ákivá rabbi ehhez a részhez ért mindig elsírta magát, és azt mondta: „Hogyha az, aki böjtöl azért, hogy rászálljon a tisztátalanság szelleme, ki is érdemli, hogy a tisztátalanság szelleme rá ereszkedjen, akkor az, aki azért böjtöl, hogy a tisztaság (a prófécia – Rási) szelleme [szálljon rá] – nem sokkal inkább ki kellene, hogy érdemelje azt? (Hiszen ez lenne a helyes, hogy a böjt és a fohász által rászálljon az isteni dicsfény szelleme. Mi pedig mégis hiába kiálltunk nem kapunk választ… – Rási). De hát mit tehetek, ha ezt bűneink eredményezik, ahogyan írva van[1]: „Hanem bűneitek választottak el benneteket Istenetektől”.
Azt mondta Rává: Ha az igazak akarnák, világokat teremtethetnének. Miként írva van „Hanem bűneitek választottak el…” (Vagyis ha nem lennének bűnösök, nem lenne elválasztás – Rási.)
Rává teremtett egy embert (a Jöcirá könyve által, úgy hogy a különböző istennevek kombinációit tanulták – Rási), és elküldte őt Zérá rabbihoz. Ő szólt hozzá, de az nem válaszolt neki (mert nem tudott beszélni – Rási). Azt mondta neki: „Egy igaz ember által teremttettél, térj vissza a földbe!”.
Chániná rabbi és Osijá rabbi minden pénteken együtt ültek, és a Jöcirá könyvét tanulmányozták, és teremtettek egy háromszoros tehenet (Olyan nagyot, amely elérte korának egyharmadát, és már nem növekszik tovább. Ez ugyanis legérettebb a fogyasztásra… – Rási), és megették.
Tehén a név betűinek variációival
Meir Hálévi Abulafia rabbi
(1170?–1244, Burgos, Spanyolország)
Chidusé RöMáH kommentárjában uo.
„Chániná rabbi és Osijá rabbi minden pénteken együtt ültek és a Jöcirá könyvét tanulmányozták, és teremtettek egy háromszoros tehenet” – olyan nagy tehén teremtődött előttük, amelyik méretében egy háromévesnek felelt meg, „és megették” azt.
Ez az eset is az istennév variálásával történt. Ugyanis tanulásuk során úgy tették egymás mellé a név betűit, hogy egyszer csak teremtődött egy tehén, ami az említett betűvariáció által kellett, hogy létrejöjjön…
A varázslás megengedett és tiltott formái
Talmud, Szánhedrin 67b.
Azt mondta Ábáje: A varázslás szabályai olyanok, mint a szombat szabályai. Egyesek közülük megkövezéssel büntetendők, mások tilosak, de nem jár értük büntetés, megint mások pedig megengedettek.
Az, aki valóban varázsol – kövezést érdemel. Az, aki csak szemfényvesztést űz – annak ugyan nem jár büntetés, de azért tilos, amit tesz. Melyik az az eset, ami megengedett? Például az, amelyik olyan, mint Chániná rabbi és Osijá rabbi esete, akik minden pénteken együtt ültek és a Jöcirá könyvét tanulmányozták, és teremtettek egy háromszoros tehenet, és megették.
(„A Jöcirá könyvét tanulmányozták” – és így magától megteremtődött a háromszoros tehén, azáltal, hogy a Világ teremtésének istennevét kiadó betűket tették egymás mellé. Ebben tehát semmiféle kuruzslás nincs, hanem az Örökkévaló tette ez, a neve szentsége által – Rási).
Azt mondta Ráv Ási: Láttam Kárná apját (aki varázsló volt – Rási), hogy selyem ruhadarabokat prüsszentett ki az orrán.
Varázslás a Név segítségével
Meir Hálévi Abulafia rabbi
Chidusé RöMáH kommentárjában uo.
„Az az eset pedig, amelyik eleve megengedett – például olyan, mint Chániná rabbi és Osijá rabbi esete”. – Ez ugyanis nem varázslás volt, hanem a hely szentsége általi, az Égi Szentséghez hasonlatos.
Isten nevének hirdetése bűvöléssel
Sulchán áruch, Jore déá 179:15.
Tilos a szemfényvesztés, de a Jecirá könyve által megengedett. Megjegyzés: Még valós varázslást tenni is.
Mordecháj Jaffe rabbi
(1530?, Prága–1612, Poznań, Lengyelország)
Lvus áteret záháv kommentárjában uo. 15.
Megengedett még valós varázslást tenni is, ugyanis szent nevek ezek, amelyeknek az Örökkévaló adott erőt, hogy általuk cselekedni tudjanak a jámborok és a próféták. Az pedig, aki általuk cselekszik, valójában az Örökkévaló nevének nagyságát hirdeti. De mindezt csak akkor, ha szentségben és tisztaságban foglalkoznak velük, a név szentsége céljából, vagy valamilyen nagy jótett érdekében. Ez azonban, nagy bűneink miatt, nem lelhető fel a mi nemzedékünkben. Sőt még az ő idejükben is büntetést kapott emiatt Jesájá próféta, pláne hogy így van ez a mi nemzedékünkben, mert nem tudunk szentségben és tisztaságban viselkedni…
Ember születése szexuális kapcsolat nélkül
Menachem Möiri rabbi (1249–1310? Provença)
Chidusé Möiri kommentárjában uo.
Minden olyan dolog, ami természetes módon történik, nem tartozik a varázslás kategóriájába. Még akkor sem, ha gyönyörű teremtményeket képesek alkotni, szexuális kapcsolat nélkül, mint ahogy köztudott dolog a természettudomány könyveiből, hogy ez nem lehetetlen. Mindezt tehát szabad tenni, ugyanis ami természetes módon történik, az nem kuruzslás.
Ehhez hasonlóan tanították bölcseink[2], hogy minden, ami gyógyításnak számít, az nem tekintendő az „emoriták szokásának”…
Így tehát nem tartozik a varázslások sorába semmilyen olyan dolog, amit a természet hoz létre. Mint ahogy feljebb szerepel azoknak a nagy bölcseknek az esete, akik a Jöcirával való foglalatoskodások által teremtettek egy tehenet, amit aztán meg is ettek.
Beszámít-e a Gólem a minjenbe?
Askenázi Cvi Hirs (1660-1718), Óbuda főrabbija,
Cháchám Cvi c. responsum kötet 93. fej.
Bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy milyen elbírálás alá esik az olyan ember, aki a Jöcirá könyve által alkottatott – ahhoz az esethez hasonlatosan, amit a Szánhedrin traktátusban olvasunk, hogy Rává teremtett egy embert, és hasonlókat mondanak nagyapámról, mesterünkről is, a nagy Elijáhu rabbiról, Chelm főrabbijáról is. Szóval milyen elbírálás alá esik az ilyen eset? Beleszámítható-e a tíz férfi minjenjébe, ott ahol tízre van szükség, mint például a kádis, vagy a kedusá mondása esetében?
Úgy érvelünk-e, hogy mivel az van írva, „megszenteltessem Izrael fiai között” – nem számít bele. Vagy netalán a szerint érvelünk, ami a Szánhedrin traktátusban áll, „hogy aki árvát nevel a házában, arra úgy tekint az Írás, mintha maga nevelte volna”, és ugyanígy itt is az Igazak kezeinek alkotása „Izrael fiai közöttinek” tekinthető, hiszen az Igazak tettei olyanok, mintha gyermekeik lennének?
Hajlok arra, hogy mivel azt olvassuk, hogy Zérá rabbi azt mondta, „Egy igaz által teremttettél, térj hát vissza a földbe!”, láthatjuk tehát hogy megölte. Ha pedig igaz lenne, hogy beszámít az ilyen, a tíz férfi közé a szent dolgok tekintetében, akkor Zéra rabbi nem veszejtette volna el a világból.
Hiszen ez amúgy sem tekinthető vérontásnak, mivel így fogalmaz a Tóra, pontosan, (habár ezeknek a passzusoknak vannak más értelmezései is): „aki ember vérét ontja, emberben ontassék annak vére”. Vagyis kifejezetten az „emberben”, azaz csakis olyan ember esetében bűnös valaki gyilkosságért, aki más emberben, tehát az anyja méhében teremtődött, nem bűnös tehát olyan ember esetében, mint pl. az az ember, akit Rává hozott létre, aki nem egy nő méhében fejlődött ki. Ezért, ha lett volna belőle bármiféle haszon, akkor nem kellett volna, hogy (Rává) elveszejtse a világból. Láthatjuk tehát, hogy nem számítható a tíz férfihez. Így tűnik ez nekem…
Láttam a Párdesz könyvben, amelyet Mose Cordovero írt, a Csarnokok kapujában, a 10. fejezetben, hogy azután, hogy idézi a „Rává teremtett egy embert…” kezdetű bekezdést, és hosszasan taglalja azt, a következőket írja: „Íme ez a teremtmény, amelynek ember alakja van, nem rendelkezik se pszichével, se lélekkel, hanem csupán egyszerű életerővel stb.”. Ez az idézet alátámasztja érvelésemet, hiszen, ha még emberi lélek sincs benne, akkor hát köze sincs olyan dolgokhoz, amelyekhez tíz férfi szükséges…
Ezen kívül pedig, már csak azért is tűnik ez egyértelműnek, mert csak azt lehet a tíz férfibe beszámítani, aki nagykorú zsidó, és köteles a micvákra. Márpedig csak azt lehet beszámítani, aki mindezeknek a feltételeknek megfelel. Ez tehát egyértelművé teszi, hogy ez az eset nem beszámítható.
Sőt, még ha azt a vélemény követjük is, mely azt állítja, hogy a pólyás csecsemő is beszámítható, akkor is tudnunk kell, hogy ezt csak azért mondjuk, mert a pólyás is valamikor köteles lesz a micvákra, szemben ezzel, aki soha nem lesz arra köteles…
Amulettek és istennevek – A pozsonyi rabbi levele
A XIX. század magyar zsidóságának két rendkívül kiemelkedő alakja volt. A Chátám Szófer néven ismert, pozsonyi Szófer (Schreiber) Mózes rabbi (1762-1839), aki hihetetlen tudásáról és rabbinikus elismertségéről volt híres, és megalapította a magyar jesivák legnagyobbikát Pozsonyban. A másik a nagy tudása mellet, misztikus tanokkal való foglalkozásáról, chaszidizmusáról, és különösen amulettjeiről híres Jiszmách Mose néven emlegetett, Teitelbaum Mózes (1759–1841) sátoraljaújhelyi rabbi, az újhelyi-máramarosszigeti-szatmári chászid dinasztia megalapítója.
Az alábbi levél jól jellemzi azt a tiszteletet, amellyel ez a két szellemóriás egymást illette. Szófer rabbi, aki kevéssé állott a misztikus tanok kedvelőinek hírében, azt bizonygatja az újhelyi rabbinak, hogy igenis valósnak és megalapozottnak tartja az isteni neveknek tulajdonított misztikus erőt, és erre személyes tapasztalatából és talmudi forrásokból is hoz bizonyítékot.
שו”ת חתם סופר או”ח סימן קצז
צדיק כתמר יפרח כשושנה, בעוד כפתו רעננה, תחל שנה בברכת קדם מעונה, ולא תשכון עליו עננה, ה”ה הרב הגאון המפורסם כערוגת הבושם גן הדסים נ”י ע”ה פ”ה כקש”ת מה”ו משה תמר נ”י אב”ד ור”מ דק”ק אוהעלך יעקב משכנותך ישראל.
…ח”ו לא יצא עתק מפי על גברא רבא דכוותי’ שכמותו ירבו בישראל, ואם ח”ו יראה פר”מ שגם במה שכתבתי לעיל דרך עוצב בי, ינחני בדרך אמת ועל פני יוכיחני יהלמני צדיק חסד אני אשא ואני אסבול. ואקוה שיתפייס, ויעלה זכרוני לטובה בתפלתו זכה ימלט אי נקי.
ועוד רגע אדבר, כי שמות הקודש הם פעולות אמתיות ממה שראיתי בעיני מאיש מופת מורי כהן צדק זצ”ל, ומה שחז”ל עסקו בס’ יצירה וברא גברא [סנהדרין סה, ב], ואמרו ישעי’ אמר שם ובלע בארזא [יבמות מט, ב], ואחתופל כתב שם וקפה תהומא [סוכה נג, ב ע”ש] הוא שם מילואו של שם אל, משה רבינו ע”ה הרג למצרי בשם המפורש, וב”ב י”ד ע”א אמרו ר’ אמי כתב ת’ ס”ת ואמר להו דלמא תורה צוה לנו משה כתב, היה קשה לי הלא מרע”ה כתב י”ב ס”ת ביום א’ [דברים רבה פ”ט ד, ושם איתא י”ג] ואי רב גובריה בזריזות, מ”מ כיון שהוא בטבע המציאות, אפשר שהוא כתב כל שנותיו ת’ ס”ת, ואם מרע”ה על ידי השבעה כתב, אם כן אפשר א”כ גם רב אמי ידע זה השם. ואמרתי, היינו דקאמר הש”ס רב אמי לא כתב אלא השם היוצא מר”ת תורה ציוה לנו משה הוא כתב, דהיינו גמטריא קס”ת כידוע.
ובחי’ תורה אמרתי כי מתמורת רל”א שערי אלבם היא הפיכת קללה לברכה בפי בלעם, כי בחילוף אלף אור בעין עור נעשה מאלבם בלעם ונהפוך לו לרועץ ברח לך אל מקומך, ומ”מ השאיר קללה לזנות אל בנות מואב, ומצירוף שניהם נאמר בכשלונם ואני אקניאם בלא עם כי הם קנאוני בלא אל, היינו בהשבעת שרי מעלה דמתחיל בלא ומסיים בלא או מתחיל באל ומסיים באל, בפסחים קי”א [ע”א] ואני אקניאם וכו’. הארכתי בזה לומר שלא יחשדני כי ח”ו יש בלבי הרהור ח”ו על העוסקים בזה לשמה.
מ”מ צריך אני לעשות לי רב בשני קושי’, א’ מאי דקיי”ל בהכ”נ מותר לעשותו בהמ”ד, דלא כר’ יוחנן במגלה כ”ז ע”א, ואיהו יליף ליה מהגדולות אשר עשה אלישע ואלישע ברחמי עביד, אולי נימא להלכתא קיי”ל [עיין ליקוטי הערות] דלא עביד ברחמים אלא בהשבעה. ותו קשי’ לי מנ”ל לרבותינו להתיר זה, כי בתורה אוסר מכשף ואחז”ל [סנהדרין סז, ב] שמכחיש פמליא של מעלה, ועיין היטב בלשון רמב”ן פ’ שופטים [יח, ט], וקרא מסיים [שם יג] תמים תהי’, אם כן מנ”ל לחלק בין מכחיש פמליא של מעלה ע”י שדים או מלאכים או שארי השבעות עכ”פ מכריח כח של מעלה נגד הטבע. ואין ראיה משמות אורים ותומים שרמז רמב”ן פ’ תצוה [כח, ל], שאלו אינם מכחישים ומכריחים כלום נגד המוטבע.
וכשאני לעצמי היה נ”ל דפמליא של מעלה היינו שרים העליונים אשר שמים משטרם בארץ לאמור לעשב גדל [כבראשית רבה פ”י ז], וכשכבר יצא שפע מתחת ידם להריק לצינור ההוא ואדם בא להשביע כחות בתחתונים שבעולם העשייה לשנות משטרם אשר בארץ, הוא מכחיש פמליא שלהם ואהא איכא קפידא, ויעיין פרש”י ס”פ היה קורא [י”ז רע”א] דפמליא של מעלה היינו אותם שרים ואסור להכחיש כחם, אך לשנות כח עליון גבוה מעל גבוה טרם בוא השפע, לאלו מנצח כח שלמעלה ע”י שמות הקודש ע”ז אחז”ל זמרו למלך שמנצחים אותו ושמח פסחים קי”ט ע”א. וכבר הי’ נ”ל שירידת המן במדבר מ’ שנה לא היה דבר חדש, אף על פי שחז”ל [אבות פ”ה מ”ו] יחסוהו לבין השמשות, מ”מ נ”ל שהיה אותו הרוחנית ושפע אלקי מצינורי מעלה שהי’ מעותד לירד על תבואת ז’ עממים שבא”י בעת ההיא, ואכלו מקבלי תורה הפנימיות ולאמורים נשאר המוץ והקליפה, והיינו דאמר להו כלב [במדבר י”ד – ט’] לחמנו הם סר צילם מעליהם וה’ אתנו, ר”ל כח ה’ אנו אוכלים וכל כח חיוני שלהם היא מלחם חצוני שלנו, וזה כמוץ יסוער מגרן וכעלה נבל.
וכה אמרתי בשמן דאלישע דכתיב [מלכים-ב ד, ו] אין עוד כלי ויעמוד השמן, ואחז”ל [ילקוט שם] עמד שער השמן שנתיקר השער, ואיך היה זה, אך לפע”ד הנביא המשיך כל צינורי השמן שהי’ ראוי להשפיע אל הזיתים המשיך כולם לתוך כלי האשה וממילא נתקלקלו כל הזיתים ונתייקר השמן, כנלע”ד. אראה מה בדעת פר”מ וישיבני דבר ה’ לשד השמן וכצפיחית בדבש, ויה”ר שתתחדש שנה טובה ומתוקה ויעלנו מצולה עמוקה עלה נעלה במסילה אשר בית אל עולה, כה עתירת א”נ:
פ”ב יום א’ י”ב אלול תקע”ח לפ”ק [1818]: משהק”ס
[1] Jesájá 59:2.
[2] Talmud, Sábát 67a.
