Egy gyermek születése a legvidámabb és legcsodálatosabb pillanat az ember és egy család életében. A gyermek lelke a fogantatáskor lassan “leköltözik” a Földre a lelket birodalmából, majd a születéskor végleg e fizikai világra, a testbe költözik. A lélek számára a fizikai világi élet eleinte furcsa, időbe telik, mire a lélek teljesen “otthon érzi” magát, ugyanakkor evilági “kalandja” létezésének értelme, hiszen a fizikai világon tudja Isten akaratát, a micvákat (parancsolatok) betartani.

Az ember zsidó neve hatással van az illető karakterére, személyének kialakulására. Ezért rendkívül fontos, hogy gyermekünk héber nevét gondosan, példaértékű emberek (elhunyt felmenők vagy a zsidó történelem nagy alakjai) után válasszuk. 

A fiúgyermeknek a körülmetélést követően szokás nevet adni, lányoknak a születés utáni az első adandó alkalommal, amikor a zsinagógában nyilvános Tóra olvasást tartanak. Ennek oka, hogy helyes az újszülött nevét minél szélesebb körben kihirdetni, hiszen a gyermek később a közösség aktív tagjává válik. A hagyomány szerint a névadáskor az édesapát, aki először ejti ki a gyermek nevét, egyfajta prófécia “szállja meg”, a névadás tehát egy fontos és igen magasztos pillanat.