1971-ben, szukkot ünnepének első napján két lubavicsi jesivatanuló kopogott be a Brooklynhoz közeli Park Slope-ban egy házba. Hosszú hajú, farmernadrágos fiatalember nyitott ajtót. Megkérdezték, hogy zsidó-e és szeretné-e elmondani a szukkoti csokor áldásait, ám legnagyobb meglepetésükre a fiatalember azt mondta, hogy neki is van csokra, azzal gyönyörű etrogot vett elő a szekrényből, majd elmesélte, hogy hogyan jutott hozzá:
„Nagyon megbetegedtem, kórházba kerültem és kómába estem. Az állapotom annyira leromlott, hogy az orvosok lemondtak rólam. A kómában fekve egy tárgyalótermet láttam, ijesztően komor bírákkal. Hirtelen egy öregember emelkedett szólásra. Nagy, szögletes szakálla és mindenen átlátó kék szeme volt, ám az arca megnyugtatóan hatott rám. Kijelentette a bíróság előtt, hogy felelősséget vállal értem, majd hozzám fordult, és azt mondta, hogy amennyiben nagyobb mértékben megélem a zsidóságomat, mint eddig, visszatérhetek a Földre. Nem sokkal később, az orvosok legnagyobb csodálatára magamhoz tértem, és a rehabilitációs folyamatot követően hazamehettem. Eltelt néhány hónap, szinte meg is feledkeztem az álmomról, ám egy napon az esti híradóban a lubavicsi Rebbe hetvenedik születésnapjáról adtak hírt. Ahogy a Rebbe arca megjelent a képernyőn, hatalmasat ugrottam. Ezt az arcot láttam kómában fekve! Felhívtam a tévécsatornát, és megkérdeztem, hol lakik az illető.
„Metróval érkeztem az Eastern Parkway 770-hez, a lubavicsi mozgalom főhadiszállásához. Megállítottam egy fiatalembert, és azt mondtam neki, hogy látni akarom a Rebbét. Ő egy bizonyos pontra mutatott, és azt mondta, hogy álljak meg ott, a Rebbe nemsokára elhalad arra. Amikor megláttam a Rebbét, félelem töltött el, de rávettem magam, hogy kilépjek elé, és azt mondjam: »Rebbe, beszélnem kell Önnel«. A Rebbe tovább haladt, mintha ott se lettem volna. »Ennyit a hallucinációkról« – gondoltam. Ekkor azonban kinyílt egy másik ajtó, és egy férfi, aki a Rebbe titkáraként mutatkozott be, azt mondta, hogy a Rebbe azonnal látni kíván. Bevezettek egy irodába, a titkár becsukta az ajtót.
„Beszéltem a Rebbének a látomásomról. Ő mosolygott, és megkérdezte, hogy mit tettem ezzel kapcsolatban. Sután megráztam a fejem. Ekkor a Rebbe kérdéseket tett fel, majd egy fiókból kivett valamit, amire azt mondta, hogy az egy tfilin. »Menjen át a szomszédos terembe, és kérje meg az egyik tanulót, hogy mutassa meg önnek, mit csináljon velük« – utasított. Elmondta, hogy minden hónapban küld majd nekem néhány micvát, amit el kell végeznem. Ebben a hónapban, néhány nappal ezelőtt ezt az etrogot kaptam, meg lulávot és kétféle növényi ágat, hozzá használati utasítást, de nem nagyon értem, mit kéne tennem. Örülök, hogy eljöttetek hozzám, kérlek, mutassátok meg, hogyan használjam ezeket.”
(forrás: chabad.org)
Palacsinta
tejes/párve
- 20 ek. liszt
- 4 tojás
- 6 dl tej/magtej
- 3 dl szódavíz
- csipetnyi só
- 1 ek olaj
- olaj a sütéshez
Sorban keverje össze a hozzávalókat. Ha csomós marad a tészta, botmixerrel keverje simára. Vékonyan olajozzon meg egy serpenyőt, és csorgasson bele egy merőkanálnyi tésztát. Terítse szét a serpenyő felületén, majd egy percnyi sütés után fordítsa meg, és süsse meg a másik oldalát is. Csúsztassa egy nagy tányérra és takarja le egy tiszta konyharuhával. Süsse meg az összes palacsintát, majd tálalja. Kerülhet bele például mazsolával, vaníliás cukorral és néhány csepp citromlével ízesített túró, barack- vagy eperlekvár, vagy akár az ünnep hangulatához illeszkedve datolyakrém.
