Szakaszunk – Slách-Löchá (4Mózes 13:1–15:41.) – fő témája; Mózes kémeket küld ki Kánaánba. Ezek defetista jelentésükkel – ami kissé eltúlzott volta ellenére többnyire a tényeknek megfelelő volt – elriasztják a népet a honfoglalástól, és zúgolódva ismét kifejezik azon óhajukat, hogy visszamennek Egyiptomba. A nagyfokú kishitűség láttán Isten elrendeli a negyven esztendős pusztabeli bolyongást, melynek során kihal a „pusztai nemzedék”, és az új generáció már szabad emberekből áll, akiknek lelkét nem nyomorította meg az egyiptomi rabszolgaság. Ezek fogják elfoglalni és birtokba venni az országot.
Slách-Löchá (4Mózes 13–15.) פָּרָשָׁת שְׁלַח-לְךָ
A hetiszakasz tartalmából
- Mózes tizenkét kémet küld Kánaán földjére. Negyven nap múltán a kémek visszatérnek egy hatalmas fürt szőlővel, egy gránátalmával és egy fügével, és jelentik, hogy buján és bőségesen termő a vidék. Ám tízen a kémek közül arra figyelmeztetnek, hogy az ország lakosai óriások és félelmetes harcosok, „erősebbek, mint mi”; csupán Kálév és Józsua erősködnek, hogy az ország igenis meghódítható, ahogyan azt az Örökkévaló parancsolta. – 4Mózes 13.
- A nép sír, hogy ők bizony inkább visszatérnének Egyiptomba. Isten úgy határoz, hogy büntetésül Izrael belépését az Ígéret Földjére negyven évvel elhalasztja, mert ennyi idő alatt ki fog halni ez az egész nemzedék. Isten büntetésének kihirdetése után, a zsidóknak megparancsoltatik, hogy forduljanak vissza, és ne induljanak harcba Amalék ellen. Egy csapat bűntudatos zsidó ennek ellenére az ország határában álló hegy felé indul, de az amálékiták és a kánaániták lemészárolják őket. – 4Mózes 14.
- Isten közli a mönáchot (liszt-, bor- és olajáldozat) törvényeit, valamint ismerteti a chálá micváját, vagyis, hogy kenyérsütésnél a nyers tészta egy részét Istennek kell szentelni. A Tóra továbbá rendelkezik azokról az áldozatokról, amelyet a bálványimádás bűnének kapcsán kell hozni. – 4Mózes 15:1–31.
- Egy férfi megszegi a szombatot, mert a pihenés napján fát gyűjtöget, és ezért kivégzik. – 4Mózes 15:32–36.
- Az Örökkévaló utasít, hogy kössünk rojtokat (cicit) ruháink szegélyeire, hogy azok emlékeztessenek bennünket a micvák (az isteni parancsolatok) teljesítésére. – 4Mózes 15:37–41.
