1. Noéminak pedig volt egy rokona a férjéről, egy derék vitéz férfi, Elímélekh családjából, s neve Bóáz.

2. És szólt a móabita Rúth Noémihoz: Hadd megyek, kérlek, a mezőre, és hadd szedek kalászokat olyan után, akinek szemében kegyet találok. Mondta neki: menj leányom!

3. Ment tehát, odaért és szedegetett a mezőn az aratók után; s történetesen úgy esik vele, hogy az egy telke volt Bóaz mezejének, aki Elímélekh családjából való volt.

4. S íme Bóáz jött Bét-Léchemből és mondta az aratóknak: Az Örökkévaló veletek! Mondták neki: Áldjon meg az Örökkévaló!

5. És mondta Bóáz a legényének, aki felügyelt az aratók fölött: Kié ez a leány?

6. Felelt a legény, aki felügyelt az aratók fölött s mondta: Móabita leány az, aki visszatért Noémival Móáb mezőségéről;

7. mondta ugyanis: hadd szedegetek, kérlek, és gyüjtsek a kévék közt az aratók után, el is jött és maradt reggel óta mostanáig; csak keveset tartózkodik a házban.

8. Erre szólt Bóáz Rúthhoz: Nemde hallottad leányom, ne menj más mezőre szedni, s ne is távozz el innen, hanem itt csatlakozzál az én leányzóimhoz.

9. Szemeid azon mezőn legyenek, melyet aratnak, s menj utánuk; nemde megparancsoltam a legényeknek, hogy ne bántsanak téged; s ha szomjúzol, menj az edényekhez és igyál abból, amit merítenek a legények.

10. És arczára vetette magát és földre borult és szólt hozzá: Miért találtam kegyet szemeidben, hogy ismersz engem, holott idegen vagyok?

11. Felelt Bóáz és mondta neki: Jól megmondták nekem mindazt, amit cselekedtél napaddal férjed halála után, elhagytad ugyanis atyádat és anyádat meg szülőföldedet és mentél oly néphez, melyet nem ismertél tegnap, tegnapelőtt.

12. Fizesse meg az Örökkévaló cselekedetedet s legyen jutalmad teljes az Örökkévaló, Izraél Istene részéről, akihez jöttél, szárnyai alá menedéket keresni.

13. Mondta: Találjak kegyet a te szemedben, uram! Mert megvigasztaltál és szívére beszéltél szolgálódnak, holott olyan sem vagyok, mint egyike a te szolgálóidnak.

14. És mondta neki Bóáz az evés idején: Lépj ide s egyél a kenyérből és mártsd be falatodat az eczetbe. Leült tehát az aratók oldalán; oda nyujtott neki pörkölt gabonaszemet, evett, jóllakott és még hagyott is.

15. Erre fölkelt szedegetni; s megparancsolta Bóáz a legényeinek, mondván: a kévék közt is szedegethet ne szégyenítsétek meg;

16. ki is huzogathattok számára a csomókból, hogy elhagyjátok, ő meg felszedje, s ne dorgáljátok őt!

17. És szedegetett a mezőn egész estig, s kiverte azt, amit szedegetett, s lett mintegy éfányi árpa.

18. Fölvette és bement a városba, s látta a napa azt, amit szedegetett; erre elővette és oda adta neki azt, amit meghagyott jóllakta után.

19. S mondta neki az ő napa: Hol szedegettél ma s hol dolgoztál? Áldott legyen, aki tekintettel volt reád! Ekkor tudtára adta napának, hogy kinél dolgozott s mondta: a férfiu neve, kinél ma dolgoztam, Bóáz.

20. S mondta Noémi a menyének: Áldott legyen ő az Örökkevalótól, hogy nem hagyta el szeretetét az élők iránt és a holtak iránt! S mondta neki Noémi: Közel áll hozzánk a férfi, rokonaink közül való.

21. És szólt a móabita Rúth: Sőt így szólt hozzám: az én cselédeimhez csatlakozzál, míg el nem végezték az én egész aratásomat.

22. És szólt Noémi menyéhez Rúthhoz: Jó az, leányom, hogy kimész az ő szolgálóival s ne érjenek téged más mezőn.

23. Csatlakozott tehát Bóáz szolgálóihoz, hogy szedegessen, míg nem vége volt az árpaaratásnak és a búzaaratásnak. Lakott pedig az ő napával.