1. Bóáz pedig fölment a kapuba s leült ott; s íme arra ment a rokon, kiről beszélt Bóáz. S mondta: Térj be, ülj itt le, ez meg ez! Betért és leült.

2. Erre vett tíz embert a város vénei közül s mondta: Üljetek le itt! S leültek.

3. S mondta a rokonnak: Azon mezőtelket, mely testvérünké Elímélekhé volt, eladta Noémi, aki visszajött Móáb mezőségéről.

4. Én pedig azt mondtam, kinyilvánítom előtted, mondván: vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt; ha meg akarod váltani, váltsd meg, s ha nem váltod meg, add tudtomra, hogy tudjam, mert nincs rajtad kívül, aki megváltaná, én pedig utánad következem. Mondta: Én megváltom.

5. S mondta Bóáz: amely napon megveszed a mezőt Noémi kezéből, a móabita Rúthtól, az elhaltnak feleségétől is megvetted, hogy fentartsad az elhaltnak nevét az ő birtokán.

6.Erre mondta a rokon: Nem válthatom meg magamnak, nehogy megrontsam birtokomat; váltsd meg te magadnak az általam megváltandót, mert én nem válthatom meg.

7. Ez volt pedig azelőtt a szokás Izraélben a megváltásnál s a cserénél, bármily dolog megerősítésére: lehúzta egyik a saruját és odaadta a másikának; az volt a bizonyság Izraélben.

8. S mondta a rokon Bóáznak: Vedd meg magadnak. És lehúzta saruját.

9. Ekkor mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Tanúk vagytok ma, hogy megvettem mindazt, ami Elíméleké volt s mindazt, ami Kiljóné és Machlóné volt, Noémi kezéből;

10. s a móabita Rúthot is, Machlón feleségét, megvettem magamnak feleségül, hogy fentartsam az elhaltnak nevét az ő birtokán, nehogy kiirtassék az elhaltnak neve a testvérei közül és helységének kapujából: tanúk vagytok ma!

11. És mondta az egész nép, mely a kapuban volt meg a vének: Tanúk! Tegye az Örökkévaló az asszonyt, aki bemegy a házadba olyanná, mint Ráchel és Léa, akik fölépítették ketten Izraél házát; s végezz derekasat Efrátban, s adj nevet Bét-Léchemben!

12. S legyen házad olyan, mint Pérecz háza, akit Támár szült Jehúdának, azon magzatból, melyet ad majd neked az Örökkévaló e leánytól.

13. És elvette Bóáz Rúthot, lett neki feleségül, s bement hozzá; és adott neki az Örökkévaló terhességet és fiut szült.

14. És szóltak az asszonyok Noémihoz: Áldva legyen az Örökkévaló, aki ma nem engedett téged maradnod vérrokon nélkül, s legyen neki neve Izraélben;

15. s legyen számodra léleküdítőnek és hogy táplálja vénségedet, mert menyed, ki szeret téged, szülte őt, az, aki jobb neked hét fiunál.

16. És vette Noémi a gyermeket, ölébe tette és lett neki nevelőanyjává.

17. És adtak neki a szomszédnők nevet, mondván: fiu született Noéminak; és így nevezték őt: Óbéd. Az Jísájnak, Dávid atyjának az atyja.

18. És ezek Pérecz nemzetségei: Pérecz nemzette Checzrónt;

19. s Checzrón nemzette Rámot, és Rám nemzette Ammínádábot;

20. s Amminádáb nemzette Nachsónt, és Nachsón nemzette Szalmónt;

21. s Szalmón nemzette Bóázt, és Boáz nemzette Óbédot;

22. s Óbéd nemzette Jísájt, Jisáj pedig nemzette Dávidot.