A lélek búcsúja a testtől – mit tanít a Zohár Sára haláláról?
Oberlander Báruch rabbi legutóbbi előadásában a Zohár, a Ragyogás Könyve című kabbalisztikus mű 188. részét tanította, mely a Szárá heti szakaszhoz kapcsolódik. A Vasvári Pál utcai zsinagógában tartott tanuláson mély misztikus magyarázatok hangzottak el a halálról, a lélek és a test viszonyáról, valamint a gyász jelentőségéről.
A szent szöveg és Sára halála
A Zohár a „És volt Sára élete…” verset úgy értelmezi, hogy az Örökkévaló pontosan ennyi időt adott Sárának. Ez a gondolat egy mélyebb tanításhoz vezet: az ősanyák – így Sára is – „magasabb szinten voltak”, mint férjeik. Ezért „az ember hallgasson a feleségére”, ahogy azt Isten is mondta Ábrahámnak.
A „beteges szeretet” kabbalisztikus értelmezése
A rabbi részletesen elemezte az Énekek énekének versét: „Jeruzsálem lányai, megeskettelek benneteket…”. A Zohár szerint ez a lélek panasza, amely „betegesen szereti” a forrását, az isteni fényt, és szenved attól, hogy nem tudja elérni azt a spirituális szintet, amelyet az égben ismert.
A lélek és a test fájdalmas válása
A halál pillanatától a lélek fokozatosan válik el a testtől. „Az első hét napban a lélek visszatér a testhez, és gyászolja, hogy a test elhagyásra kerül” – idézte a rabbi a Zohárt és a Zohárhoz fűzött luriai kommentárokat. Ez a magyarázat a gyász szokásainak spirituális hátterét is megvilágítja: a gyors temetés fontosságát, a hét napos sivá intézményét és a halál utáni lelkifolyamatokat.
Kirját Árba – a négy alapelem városa
A „Kirját Árba” (szó szerint: négyes város) név rejtett jelentése, hogy az emberi test négy alapelemből áll: föld, víz, tűz és szél. Ezek együtt adják a test természetét, de halálakor „felbomlanak, és visszatérnek az anyagi világba”. A név másik olvasata szerint ezek az elemek egész életében egységben működnek – Hevron, vagyis „összekapcsolva”.
A gyász mérsékelt ereje
A rabbi idézte a Tóra héber szövegének finom részletét is: „megsírassa” (v’livkota) szóban egy apró betű eltér az átlagostól. Ebből azt tanultuk, hogy bár Sárát gyászolni kellett, de „csak egy kicsit”, hiszen betöltött élettel távozott. „Más megsiratni egy 30 éves halottat, és más egy 127 éveset” – mondta a rabbi.
A lélek szenvedése, ha nincs hova mennie
A legnagyobb fájdalom azonban nem az, ha valakit eltemetnek, hanem ha a léleknek „nincs hova mennie”. A Zohár szerint, ha a lélek nem méltó a Gan Édenre, akkor „12 hónapon át bolyong, visszatér a sírhoz, és nem talál nyugalmat”. Innen ered az, hogy a kádist általában 11 hónapig mondják – „senkiről nem feltételezzük, hogy gonosz lenne”.
A halál után is: üzletelés a micvákkal
A Zohár egy további különleges magyarázata szerint a halál helyének – Kanaán földje – is jelentősége van. A szó egyik értelmezése „kereskedés”: az élet az a hely, ahol „micvákat lehet beszerezni”. Az ember ne pihenjen életében – „az élet az üzletelés földje, ahol a Tóra és a jócselekedetek a valódi nyereség”.
A jó szó a végére
Oberlander rabbi emlékeztetett rá, hogy „még egy könyv utolsó szava is legyen jó”. Ahogy a lubavicsi Rebbe is mindig figyelt rá, hogy a tanulás, egy mondat vagy akár egy élet végén is „a pozitív szó zárja le a gondolatot”.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
