Moáb Júdához fordul támogatásért
1. Küldjetek az ország uralkodójának járó bárányt Szélából a puszta felé Czión leányának hegyére.
2. És lesz, mint bujdosó madár, kiűzött fészek, úgy lesznek Móáb leányai az Arnón gázlóinál.
3. Szerezz tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná mint éjjel árnyékodat délközben, rejtsd el az elszéledteket, a bujdosót el ne áruld.
4. Hadd tartózkodjanak benned száműzötteim, Móábéi, légy oltalmuk a pusztító ellen; mert vége lesz a nyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az eltiprók az országból.
5. És megszilárdul szeretet által a trón, és ül rajta hűségben, Dávid sátrában egy bíró, jogot kutató és igazságban jártas.
6. Hallottuk Móáb gőgjét, nagyon gőgös, gőgösségét meg gőgjét és dölyfösségét és alaptalan kérkedését.
7. Azért jajgat Móáb Móábért, mindnyája jajgat; Kír-Charészet aszú szőlői miatt nyögtök, végképp megtörve.
8. Mert Chesbón mezőségei elhervadtak; Szibma szőlőtője – a nemzetek urai leütötték venyigéit; Jáezérig értek, a pusztába tévedtek, indái terjeszkedtek, átmentek a tengeren.
9. Ezért siratom Jaezér sírásával Szibma szőlőtőjét, megáztatlak könnyemmel, Chesbón és Eleálé, mert szüretedre és aratásodra kurjantás esett.
10. Elvétetik öröm és ujjongás a termőföldről és a szőlőkben nem vigadnak és nem rivalognak; bort présházakban nem sajtol a sajtoló, a kurjantást megszüntettem.
11. Azért zúgnak beleim Móábért mint a hárfa, és belsőm Kír-Chéreszért.
12. És lesz, hogyha megjelenik, hogyha kifárad Móáb a magaslaton és bemegy a szentélyébe, hogy imádkozzék – mit sem tehet.
13. Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló Móábról régtől fogva;
14. most pedig szól az Örökkévaló, mondván: Három év múlva, mint a béres évei, megaláztatik Móáb dicsősége az egész nagy néptömeggel, és maradéka kevés, csekély lesz, nem sok.
