X. Biblia, Talmud, Zsidó jog

Misna: Pszáchim traktátusa

 

A Pszáchim (peszáchi bárány, peszách ünnepe) traktátusa a peszách ünnep törvényeivel foglalkozik, amely magában foglalja a macesz (a kovásztalan kenyér), a keserűfű, illetve a kovászosneműek eltávolításának törvényeit; a peszáchi bárányáldozat törvényeit. Az a rész tárgyalja a peszách séni törvényeit is. A traktátus tizedik fejezete a peszách-esti istentisztelet rendjéről szól.

Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Misnában 10 fejezet; a Toszeftában 10 fejezet; a Baibloniai talmudban 121 lap; a Jeruzsálemi talmudban 71 lap.

 

 

A Misna szövege

 10. fejezet 1. misna

Étvágygerjesztés a peszách előtti napon

1. §. A peszách előtti napon délután, közel a minchához, a délutáni imához (kb. 15 órától), az ember nem ehet addig, amíg be nem sötétedik, azért hogy a széder este jó étvággyal üljön asztalhoz.

 

A támaszkodás és a négy pohár bor

2. §. Még a szegény zsidó sem ehet másképp, csakis támaszkodva, jelképezve a szabadságot. És nem adhatnak neki kevesebbet négy pohár bornál, akár az ingyenkonyháról is hozzájárulva az ünnepi kiadásokhoz.

A Jeruzsálemi talmud számos okát sorolja fel annak, hogy a bölcsek miért írták elő a négy pohár bor fogyasztását a széder estén:

(1) A négyes szám a megszabadítást jelképezi, mivel négy bibliai kifejezés[1] utal az Egyiptomból való kivonulásra: „Kivezetlek benneteket Egyiptom szenvedései alól, és megmentelek titeket rabszolgaságukból, és megváltalak titeket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel, és magamhoz fogadlak benneteket népül”;

(2) Ez a szám megfelel annak a négy alkalomnak, ahányszor a „serleg” szó elhangzik a Fáraóval kapcsolatban a Tórának a pohárnokról szóló passzusában[2]: „és Fáraó serlege kezemben volt”; „és kipréseltem őket Fáraó serlegébe”; és a serleget Fáraó kezébe adtam”; „és odaadod majd Fáraó serlegét kezébe” – olyan események ezek, amelyek végül elvezetnek az Egyiptomból való Kiszabaduláshoz, mivel ennek kapcsán lett József kinevezve Egyiptom alkirályának (Möiri);

(3) Megfelel annak a négy birodalomnak, amely Izraelt leigázta: Káldea, a méd birodalom, Hellász és Edom (Róma). Erre a leigázásra a Biblia négy serlegre tesz utalást, amelyet majd ki kell üríteniük: „Vedd el kezemből ezt a serleget, amelyben a harag bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek”[3]; „Aranyserleg volt Babilon az Örökkévaló kezében, megrészegítette az egész földet”[4]; „Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen serlegük osztályrésze!”[5]; „Mert serleg van az Örökkévaló kezében… Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön”[6]. Erre való utalásként rendelkeztek úgy a bölcsek, hogy a negyedik pohár fölött el kell mondani az „Öntsd ki haragodat…” kezdetű passzust (Möiri);

(4) A büntetés négy serlegének, amelyet az Örökkévaló a nem-zsidó népekkel fog kiüríttetni, megfelel a vigasztalásnak az a négy serlege, amelyet az Örökkévaló Izraelnek nyújt majd át, és amelyekre a Bibliában találunk utalásokat: „Örökkévaló, te vagy osztályrészem és poharam”[7]; „csordultig van poharam”[8]; „Fölemelem a szabadulások poharát”[9]. (A „szabadulások” többes számban szerepel, ami arra utal, hogy kettő van belőle – azaz lesz egy második is.)

 

A széder menete

Ez a misna és az ezt követő misnák, egészen a 8. misnáig, a széder részleteivel foglalkoznak.

 

2. misna

A kidus

3. §. Kitöltötték neki az első poharat. Bét Sámáj (Sámáj iskolája) azt mondja: Először mondjuk el a napra vonatkozó áldást, azaz a Kidusnak azt a részét, amelyikben a nap szentségéről van szó, hiszen ekkor már bejött az ünnep illetve ez az oka annak, hogy egyáltalán mondunk áldást a borra, és így ez előbbrevaló, majd csak ezután mondjuk el a bor áldását. Bét Hilél (Hilél iskolája) azonban azt mondja: Mondjuk el a borra vonatkozó áldást, hiszen ez a gyakoribb áldás, illetve a bor a feltétele az egész kidus szertartásnak, hiszen ha nem lenne bor, nem mondanánk kidust, és csak ezt követően áldjuk meg a napot.
   

3. misna

A máror és a chároszet

4. §. A széder este menete a következő:

Előhozzák a zöldségeket, amiket sósvízbe mártogatunk – azért, hogy felkeltse a gyerekek figyelmét. Erre a célra bármilyen fajta zöldség megfelel. Ha azonban csak olyan salátaféle van, amit később majd a máror micvájának megtartásához használunk, akkor a salátát mártogatjuk, és egyszerűen gondoljunk arra, hogy itt még nem akarjuk a máror micvájának a megtartását, ugyanis még nem érkeztünk el a párperet hápát-hoz, azaz ahhoz a ponthoz, ahol a máror micváját kell, hogy megtartsuk.

Ezek után előhozzák a maceszt, salátát, chárószetet,[10] és két főtt ételt, noha a chárószet fogyasztása nem micva, hanem inkább csak azért használjuk mártogatásra, hogy enyhítse a máror erős ízét. Eliezer bár Cádok rabbi viszont azt állítja: micva a chároszet is, annak a malternak az emlékére, amelyet a zsidók az egyiptomi építkezéseknél használtak.

A Szentély idejében még előhozták a peszáchi áldozat húsát is.

 

4. misna

A négy kérdés

5. §. Amikor kitöltöttük a második pohár bort, a fiú kérdezgetni kezdi az apját. És ha a fiú nem eléggé értelmes ahhoz, hogy magától kérdezzen, apja ekképpen tanítja őt:

Miért különbözik ez a mai este az összes többi estétől?

1. Miért van, hogy a többi estén kovászosat és kovásztalant is eszünk, ezen az estén pedig csakis kovásztalant?
2. Miért van, hogy a többi estén másféle zöldségeket is eszünk, ezen az estén pedig csakis keserűt?
3. Miért van, hogy a többi estén sült, párolt és főtt húst egyaránt eszünk, ezen az estén viszont csakis sültet? (Ugyanis a peszáchi áldozat húsát csakis sülve lehetett fogyasztani.)
4. Miért van, hogy a többi estén csupán egyszer mártjuk be a zöldfélét, ezen az estén pedig kétszer is?

És az apa a fiát annak felfogóképességéhez mérten oktatja, azaz elmagyarázza, válaszol neki a kérdéseire. Kezdi a kegyvesztettségnél („Kezdetben őseink bálványimádók voltak…”[11]) és eljut a dicsőségig, azaz a kivonulás történetéig; elkezdi onnét, hogy „Az arámi el akarta veszejteni atyámat”[12], és részletesen kifejti az egész fejezetet[13].

 

5. misna

A pászka, a keserűfű és a peszách-áldozat

6. §. Gámliél rabbi ezt szokta mondani, aki a széder estén nem beszéli erről a három dologról: a peszách-áldozat, a pászka és a keserőfű, az nem tett eleget kötelezettségének. Peszách – mert az Örökkévaló elkerülte atyáink házait Egyiptomban. A mácá – mert őseink kimenekültek Egyiptomból és nem volt elég idő, hogy megkeljen a tészta. Máror azaz keserű zöldféle – mert az egyiptomiak megkeserítették atyáink életét Egyiptomban.
7. §. Minden korban és időben úgy kell tekintenie a zsidó embernek, mintha ő maga saját személyében szabadult volna ki Egyiptomból, mint írva van[14]: „És beszéld el a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!”
8. §. Ezt is mondani kell: Ennélfogva kötelességünk leróni hálánkat a mi Istenünknek, zengeni dicséretét, hirdetni ragyogó fenségét, magasztalni áldó köszönettel azt, aki atyáinkkal és velünk e csodákat művelte, aki a szolgaságot szabadsággá, a bánatot örömmé, a gyászt vígassággá, a sötétséget nagy fényességgé, a rabságot megváltássá változtatta számunkra. Daloljunk hát Neki, háleluja!

 

6. misna

A Hálél ima

9. §. Meddig mondjuk a Hálél imát[15] az étkezés előtt? (Az étkezés után ugyanis folytatjuk a Hálél imát.)

Bét Sámáj szerint a „gyermekeiben gyönyörködő boldog anyává teszi” szavakig – csupán egyetlen fejezetet a Zsoltárokból, hogy a gyermekek el ne aludjanak.

Bét Hilél pedig azt mondja a „forrássá a kovakövet” szavakig – mivel az Egyiptomból való Kivonulást és a Vörös-tenger kettéválását nem említi az első fejezet, amit Bét Sámáj tart kötelezőnek, ezért elmondják a „Midőn Izrael kivonult Egyiptomból” kezdetű fejezetet[16] is.

 

A megváltás áldása

10. §. És befejezi a Hágádát (az elbeszélést) a megváltás áldásával.

A bölcsek ennek az áldásnak a szövegét illetően nem értenek egyet:

Tárfon rabbi azt mondja: A következő a megváltás áldás szövege: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Ura, ki megváltott bennünket és atyáinkat Egyiptomból, és megérnünk engedte a mai éjszakát” és nem fejezi be áldással, mert az hasonló a gyümölcsre és micvákra mondott áldásokhoz, amelyek „Áldott…”-tal kezdődnek, de nem „Áldott…”-tal fejeződnek be. Illetve Tárfon rabbi szerint ebben az áldásban nem fohászkodunk a jövőre vonatkozó esdeklésekkel.

Akiba rabbi viszont azt mondja: „Engedd meg, Urunk, Istenünk, és atyáink Istene, hogy békességben érhessünk meg a jövőben más ünnepeket is, hogy örvendhessünk szent városod felépülésének, hol majd örömmel szolgálunk Téged, és boldogan fogyasztjuk az ünnepi és a peszách-áldozatot, melyek vére kedvedre érintette oltárod falát. Új dalt zengjünk megszabadításunkért és lelkünk megváltásáért.” Egészen az áldás végezetéig az „Áldott vagy Te Örökkévaló, ki megváltottad Izraelt” szavakig – azaz be is kell, hogy fejezzük az áldást egy „Áldott…”-tal, illetve ki kell egészíti a jövőre vonatkozó esdeklésekkel.

A háláchá pedig az első vitában Hilél iskoláját, a második vitában Akiba rabbi véleménye szerint lett megállapítva.[17]

 

7. misna

A harmadik és a negyedik pohár bor

11. §. Kitöltötték a harmadik pohár bort, elmondjuk az áldást az ételre – azaz az Asztali áldást[18]. A negyedik fölött elmondjuk a Hálél-t[19], és elmondjuk fölötte a dal áldását[20].
12. §. E poharak között – az első három között – ihatunk még bort, ha inni kívánunk, a harmadik és negyedik között azonban nem ihatunk, nehogy berúgjunk, és ne legyünk képesek befejezni a széder este szertartását.

 

8. misna

A széderest befejezése

13. §. A peszách-áldozat elfogyasztása után nincs már utóétel, mivel az áldozati hús íze kell, hogy a szánkban maradjon a széder este végén.
14. §. Ha elkezdtük enni a peszáchi áldozat húsát, és közben néhányan az ott lévők közül elaludtak, akkor meg lehet enni, azaz befejezhetjük az evést – ha azonban mindenki elaludt, akkor nem lehet megenni, mivel az alvással megszakított evés olyan mintha két helyen ennének, és tudvalevő, hogy az áldozati húst csak egy helyen lehet elfogyasztani[21]. Joszé rabbi szerint: ha csak néhányan aludtak el, akkor is csak akkor szabad megenni, ha csak szunyókáltak, ha azonban mélyen elaludtak – akkor nem szabad megenni.

 

9. misna

A kéz tisztátalansága

15. §. A peszách-áldozat húsa éjfél után – az evésére kitűzött idő lejárta után – tisztátalanná teszi a kezeket. Ez egy általános szabályból ered, ami az áldozati húsra vonatkozik, azaz: A pigul – azaz az olyan áldozati hús, amelyet nem olyan szándékkal hoztak, hogy az áldozathozatali funkciók egyikét (vágás, a vérfelfogás, a vér oltárhoz vitele, a vér oltárra fecskendezése) az arra az áldozatra kijelölt idő után fogják megtenni, és a notár – azaz az áldozatok evésre kijelölt idő után megmaradt húsdarab – tisztátalanná teszik a kezeket. Ezt azért rendelték el a bölcsek, mert tartottak az emberek és papok lustaságától és felelőtlenségtől, attól, hogy nem fogják időben elfogyasztani az áldozati húst.

 

Áldások az áldozatokra

16. §. Ha valaki elmondta az áldást a peszách-áldozatra, akkor az ünnepi áldozatra (chágigá) már nem kell áldást mondania. Hiszen az áldozati hús evése micva, és emiatt áldást is kell mondani rá. Ha valaki pedig elmondta az áldást az ünnepi áldozatra – ez még nem mentesíti a peszách-áldozatra mondandó áldás elmondása alól. Ez Jismáél rabbi véleménye. Mivel a két áldozat közül a peszách-áldozat az előbbre való, és így az mentesít, de a másik nem. Akiba rabbi viszont azt mondja: Egyik sem mentesít a másik alól.

[1] 2Mózes 6:6–7.

[2] 1Mózes 40:11.,13.

[3] Jeremiás 25:15.

[4] Uo. 51:7.

[5] Zsoltárok 11:6

[6] Uo. 75:9.

[7] Uo. 16:5

[8] Uo. 23:5.

[9] Uo. 116:13.

[10] Az a dióból, körtéből és borból készült édes massza, amibe a széder este szimbolikus ételeit mártogatjuk.

[11] Lásd: Őrködés éjszakája – Peszáchi hágádá (Chábád Lubavics Egyesület – Magyar Könyvklub, 1999) 45. oldal.

[12] 5Mózes 26:5.

[13] Uo. 6–8.; Peszáchi hágádá 48–62. oldal.

[14] 2Mózes 13:8.

[15] Zsoltárok 113–118.

[16] 114. zsoltár.

[17] Lásd: Peszáchi hágádá 72–76. oldal.

[18] Uo. 86. oldal.

[19] Uo. 102. oldal.

[20] A Talmudban (Pszáchim 118a.) vita van ennek a fogalomnak a jelentéséről. Egyesek szerint ez a „Magasztoljon az Örökkévaló…” (Peszáchi hágádá 113. oldal). Mások szerint ez a „Minden élőlény lelke…” (Uo. 115. old.)

[21] 2Mózes 12:46.