Függelék
A munkácsi rabbi levele
Az alábbiakban Szofér Cháim rabbinak a híres frankfurti Sámson Refáel Hirsch (1808–1888) rabbihoz írt levelét közöljük. Szofér rabbi 1868-tól munkácsi rabbi, 1879-1886 között a pesti ortodox hitközség első rabbija volt. Sok könyv szerzője.
Az alábbi levél részlet a Kán Szofér című levél gyűjteményéből (London, 1963) való (61. fej).
Az alábbi levél helyes megértése érdekében nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzet fogalmának korabeli értelmét. A levél ugyanis a XIX. században íródott, amikor éppen csak, hogy felbomlott a feudális rendszer, és a nemzet fogalma sokkal inkább kötődött az etnikai hovatartozáshoz. Ma a nemzet fogalma sokak szerint meghaladott, de mindenféleképpen mást jelent mint akkor.
Tisztelt rabbi, a híres nagy bölcs és gáon, mesterünk,
reb Simson Hirs – lobogjon lámpása – a Frankfurt am Main-i
Ádász Jöréim szent közösség Bét Dinjének a feje részére!
…A második kérdése kapcsán – Isten segítségével, majd visszatérek még rá, amikor egy kicsit jobban felszabadulok elfoglaltságaim alól, de mindenesetre – teljes bizonyossággal úgy vélem, hogy egy zsidónak tilos magáról azt mondania, hogy ő egy másik néphez vagy nemzethez tartozik. Tehát nem csak az nem megengedett, ha egy másik vallással azonosítja magát, hanem ez is, hiszen a kiválasztás a népek közül volt.
Köztudott az a Midrás áldott emlékű bölcseinktől, mely azt írja[1], hogy Mózes mesterünket azért is büntetés sújtotta, mert szó nélkül hallgatta, mikor Jitro lányai apjuknak azt mondták[2] „…egy egyiptomi férfi mentett meg minket”.
Ezen felül pedig Isten nevének nagy megszégyenítése ez a dolog, és aki érteni akarja, az megérti, milyen szégyenteljes dolog ez, hiszen ki van kihez mérve…
Ezzel együtt azt is fontos tisztázni, hogy a nép és az ország fogalma két egymástól független dolog, és majdnem hogy semmi közük sincs egymáshoz. Egy példával élve, abban a városban [Munkács], ahol én lakom, a város északi felében egy bizonyos nemzet lakik, délre pedig megint csak egy másik nemzet, közöttük pedig – löhávdil – zsidók laknak. Ennek ellenére mind a hárman, hűséges polgárai „Hágár országának”.
Vagy egy további példával élve Lengyelország, körülbelül száz évvel ezelőtt egy nagy ország volt, azóta azonban három részre szakadt, és az, aki ma Posenben lakik valójában a lengyel nemzethez tartozik, de ezzel együtt Németországban lakik. Ez pedig nem jelent, többet annál mint, ha azt mondanánk, hogy XY Munkácsból vagy Frankfurtból való. Ez, pedig természetesen megengedett.
A népek ma azt kívánják tőlünk, hogy azonosítsuk magunkat egy másik néppel, azonban ez nem helyénvaló. Egy építményt csak igaz és helytálló alapokra lehet építeni, mert az olyan dolog, aminek nincsen helytálló alapja, az sohasem marad fenn örökké, hiszen ha elveszik az alapot, akkor összedől az egész. (Az azonban természetesen magától értetődő, hogy kötelezve vagyunk őszintén hűségesek maradni ahhoz az országhoz, amelynek védőszárnyai alatt élünk)…
Lehet, hogy eljön az a nap egy idő után, amikor a népek más gondolatra fognak jutni, és akkor meg éppen, hogy hazugoknak fogunk tűnni…
Az Örökkévaló, aki ismeri a népek vezetőinek, minisztereinek és tanácsosainak gondolatait, könyörüljön rajtunk. És a jó Isten legyen Önnel – mécsese égjen soká – és mindenkivel, aki valóban igazán teljes szívvel szereti Istent.
A kicsiny Chájim Szofér
Az igazéletű pozsonyi Mordecháj Efrájim Fisl Szofér zcl fia
Ui.: Ha ezt a levelet valamikor szeretné kinyomtatni, akkor bocsásson meg, de legyen olyan jó, és mutassa meg nekem, mert erre a célra nem lesz megfelelő, és kénytelen leszek kihagyni egy-két részletet.
Ha német nyelvre akarja lefordítani, ugyancsak kérem, bocsásson meg nekem, és küldje el nekem a piszkozatot, hogy egy pillantást vethessek rá, és felül tudjam vizsgálni, hogy minden kellően érthető-e.
[1] Dvárim rábá 2:8.
[2] 2Mózes 2:19.
