Mönáchot 3. fejezet: A Tóra-Tekercs, A Tfilin És A Mezuzá Törvényei

(33/b lap kezdődik)

[A Gömárá így válaszol:]

אָמַר רַב הוּנָא בְּרֵיהּ דְרַב נָתָן: לְעוֹלָם כְּרַבִּי יוֹסֵי, וּמַאי תְּחִילַת שְׁלִישׁ הָעֶלְיוֹן דְּקָא אָמַר? לְהַרְחִיקָהּ, שֶׁלֹא לְהַרְחִיקָהּ מִן הַקּוֹרָה שֶׁל מַעְלָה יוֹתֵר מִשְׁלִישׁ.

Ráv Huná, Ráv Nátán fia mondta: Valójában, én azt mondom, hogy Smuél rendelkezése rabbi Joszé véleményét tükrözi, aki szerint az ajtófélfa legtetejére kell helyezni, az ajtógerenda közelébe, és mi az értelme Smuél szavainak: „Micva a mezuzát az ajtófélfa felső harmadának kezdetére helyezni”? Ez csupán a végső határra vonatkozik, vagyis hogy ennél lejjebb már ne tegyék, azaz nem szabad a felső gerendától az ajtófélfa magasságának harmadánál távolabbra helyezni, de közelebbre lehet. Tehát a rabbi Joszé által meghatározott „ajtófélfa tetejére”, Smuél magyarázata szerint azt jelenti, hogy „a felső harmadon belülre”.

A Gömárá tehát úgy értelmezi Smuél rendelkezését, hogy a mezuzá bárhol elhelyezhető az ajtófélfa felső harmadán belül. A felső harmad kezdete nem részesül előnyben, sőt a felső gerendához legközelebb eső tefáchon is elhelyezhető.

 

A mezuzá a ház őre

[A Gömárá ismerteti a mezuzá elhelyezésére vonatkozó egy újabb rendelkezést:]

אָמַר רָבָא: מִצְוָה לַהֲנִיחָהּ בְּטֶפַח הַסָמוּךְ לִרְשׁוּת הָרַבִּים.

Rává azt mondta: Ha a kapuzat mélysége négy vagy öt tefách, micva¹ a mezuzát az utcához legközelebb eső tefáchon belül elhelyezni.

[A Gömárá két érvvel indokolja ezt a rendelkezést:]

מַאי טַעְמָא?

Mi ennek az oka?

רַבָּנַן אָמְרֵי: כְּדֵי שֶׁיִפְגַּע בִּמְזוּזָה מִיָד.

A rabbik azt mondják: Az, hogy aki belép a kapualjba, rögtön találkozzon a mezuzával.

רַב חֲנִינָא מִסּוּרָא אוֹמֵר: כִּי הֵיכִי דְתִינְטְרֵיהּ.

A szúrai Ráv Chániná azt mondja: Azért, hogy a mezuzá óvja az egész házat, s minnél közelebb van a külső részhez, annál nagyobb részét védi a háznak.

[A Gömárá egy szép tanítást idéz:]

אָמַר רַבִּי חֲנִינָא: בּוֹא וּרְאֵה שֶׁלֹא כְּמִדַּת הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא מִדַּת בָּשָׂר וָדָם, מִדַּת בָּשָׂר וָדָם – מֶלֶךְ יוֹשֵׁב מִבִּפְנִים וְעַם מְשַׁמְּרִין אוֹתוֹ מִבַּחוּץ, מִדַּת הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֵינוֹ כֵּן, עֲבָדָיו יוֹשְׁבִין מִבִּפְנִים וְהוּא מְשַׁמְּרָן מִבַּחוּץ, שֶׁנֶאֱמַר: „ה‘ שׁוֹמְרֶךָ ה‘ צִלְּךָ עַל יַד יְמִינֶךָ„.

Rabbi Chániná mondta: Jer és lásd, mennyire eltér a Szent jelleme a hús-vér emberétől. A hús-vér ember jelleme olyan, hogy a király a palotáján belül lakozik, a nép pedig, amelyen uralkodik, kívülről őrzi őt. De a Szent jelleme nem ilyen. Szolgálói a hajlékaikon belül laknak, és Ő kívülről őrzi őket. Miképpen írva van²: „Az Örökkévaló az őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod jobb felől”. Ez utalás a mezuzára, amely a házba történő belépéskor a jobb oldalon található (Rási).

 

Mennyire legyen a „kapuidban”?

[A Gömárá egy következő rendelkezést ismertet a mezuzá elhelyezésére vonatkozóan:]

דָּרַשׁ רַב יוֹסֵף בְּרֵיהּ דְרָבָא מִשְּׁמֵיהּ דְרָבָא: הֶעֱמִיק לָהּ טֶפַח – פְּסוּלָה.

Ráv Joszéf, Rává fia egy előadáson kijelentette Rává nevében: Ha valaki az ajtófélfában egy tefáchnyi mély mélyedést készített a mezuzának, és abba helyezte a mezuzát, az érvénytelen³.

[A Gömárá megpróbálja alátámasztani Rává rendelkezését:]

לֵימָא מְסַיְּיעָא לֵיהּ:

Mondjuk, hogy a következő Brájtá alátámasztja Rává rendelkezését:

הֱנִיחָה בְּפַצִּין אוֹ שֶׁטָּלָה עָלֶיהָ מַלְבֵּן, אִם יֵשׁ שָׁם טֶפַח – צָרִיךְ מְזוּזָה אַחֶרֶת, אִם לָאו אֵינוֹ צָרִיךְ מְזוּזָה אַחֶרֶת!

(a. §.) Ha valaki deszkába helyezi a mezuzát, vagy egy téglával fedi le – és ezáltal a mezuzá már nem az ajtófélfán van, hanem bele van süllyesztve: amennyiben a deszka külső felülete vagy a téglaburkolat vastagsága legalább egy tefách, a mezuzá elhelyezkedése nem felel meg az előírásoknak, s ezért másik mezuzára van szüksége. Ha nincs egy tefách, akkor nincs szüksége másik mezuzára.

Úgy tűnik tehát, mintha ez a Brájtá Rává véleményét támasztaná alá, mondván, hogy az egy tefáchnál mélyebbre elhelyezett mezuzá érvénytelen.

[A Gömárá elveti ezt:]

כִּי תַּנְיָא הַהִיא, בְּפֶתַח שֶׁאֲחוֹרֵי הַדֶלֶת.

Ezt a Brájtát mással kapcsolatban tanították! Mégpedig egy nagy ajtó mellett levő bejárattal kapcsolatban, mint például egy olyan kisebb bejáratra utalva, amilyet a gazdagok készítenek a főbejárat egyik oldalán, hogy ne kelljen mindig a nagy bejárat ajtaját nyitogatni; ilyenkor a kis bejárat ajtaját szokták gyakrabban nyitni. A két bejáratot oszlop vagy téglapillér választja el egymástól⁴. Amennyiben a két bejárat közötti fal szélessége egy tefách vagy több, mindkét bejárat jelentősnek tekintendő, és a kisebbik bejáratra is mezuzát kell helyezni.

[A Gömárá fölteszi a kérdést:]

הָא בְּהֶדְיָא קָתָּנֵי לָהּ:

Lehet, hogy erre gondol a Brájtá? Ez nem valószínű, hiszen ennek a Brájtának a folytatása kifejezetten erről szól:

פֶּתַח שֶׁאֲחוֹרֵי הַדֶלֶת, אִם יֵשׁ שָׁם טֶפַח – צָרִיךְ מְזוּזָה אַחֶרֶת, וְאִם לָאו – אֵינוֹ צָרִיךְ מְזוּזָה אַחֶרֶת!

(b. §.) Ha egy bejárat az ajtó mellett van, akkor ha a távolság a két ajtó között egy tefách, akkor még egy mezuzára van szükség. Ha nincs meg, akkor nem kell másik mezuzá.

S mivel nem valószínű, hogy a Brájtá ismételné magát, arra kell következtetni, hogy a Brájtá első része (a. §.) nem erre az esetre utal, hanem inkább a Ráva rendelkezése szerinti esetre, s így Rávát támasztja alá. – ? –

[A Gömárá válaszol:]

כֵּיצַד קָתָּנֵי.

Lehetséges, hogy a Brájtá azt mondja: „Hogyan kell ezt érteni?”. Azaz a Brájtá első része (a. §.) valójában mégis ugyanarra az esetre vonatkozik, amikor az ajtó mellett van egy másik bejárat, a Brájtá következő része (b. §.) pedig egyszerűen kifejti az első, nehezen értelmezhetőt.

Így ennek a Brájtának az alapján nem támasztható alá Ráva rendelkezése.

 

Ajtófélfa nádból

[A Gömárá egy további Brájtát hoz fel a mezuzá törvényével kapcsolatban:]

תָּנָא: הֶעֱמִיד לָהּ מַלְבֵּן שֶׁל קָנִים, חוֹתֵךְ שְׁפוֹפֶרֶת וּמְנִּיחָה.

Egy Brájtá azt tanítja: Ha valaki nádkeretből készít ajtófélfát, az felhasít egy nádcsövet, és a mezuzát a nád felhasított üreges részébe rögzíti.

[A Gömárá kiegészíti a Brájtának a rendelkezését:]

אָמַר רַב אַחָא בְּרֵיהּ דְרָבָא: לֹא שָׁנוּ אֶלָּא שֶׁהֶעֱמִיד וּלְבַסּוֹף חָתַךְ וֶהֱנִיחָהּ, אֲבָל חָתַךְ וְהֵנִיחַ וּלְבַסּוֹף הֶעֱמִיד – פְּסוּלָה, „תַּעֲשֶׂה” – וְלֹא מִן הֶעָשׂוּי.

Ráva fia, Ráv Ácha azt mondta: a Brájtá rendelkezése csak arra az esetre vonatkozóan tanították, amikor valaki előbb helyezi be a nádat az ajtóba, hogy ott félfául szolgáljon, és csak utána hasítja föl a nádat és aztán helyezi a belsejébe a mezuzát, minek folytán azt csak az után „szereli föl”, miután az ajtófélfa a helyére került. Ha azonban valaki felhasítja a nádat, belehelyezi a mezuzát, és csak utána állítja be a nádat az ajtóba, hogy ott félfaként szolgáljon, akkor az érvénytelen, mert a micvákra általában vonatkozik az az írás⁵, hogy „…készítsd el magadnak…”, tehát rakd fel a mezuzát, és ne egy már készet (egy mezuzát tartalmazó ajtófélfát) használj⁶.

 

A hibás bejáratok

[Ráva egy másik rendelkezése:]

וְאָמַר רָבָא: הָנֵי פִּיתְחֵי שִׁימָּאֵי פְּטוּרִין מִן הַמְזוּזָה.

És Ráva azt is mondta: Ezekre a hibás bejáratokra nem vonatkozik a mezuzá-állítás kötelezettsége.

[A Gömárá magyarázata:]

מַאי פִּיתְחֵי שִׁימָּאֵי?

Melyek azok a bizonyos „hibás bejáratok”, amelyekről Ráva beszél?

פְּלִיגִי בָּהּ רַב רִיחוּמִי וְאַבָּא יוֹסֵי, חַד אָמַר: דְּלֵית לְהוּ תִּקְרָה, וְחַד אָמַר: דְּלֵית לְהוּ שְׁקוֹפֵי. אָמַר

Ráv Richumi és Ábá Joszé vitatkoznak ebben a kérdésben. Egyik szerint azokra vonatkozik, amelyeknél a két félfa fölött nincs szemöldökfájuk; a másik szerint azokra, amelyeknek félfájuk nincs.

Mindkettő álláspont olyan esetekről beszél, ahol a bejáratot úgy alakították ki, hogy téglákat távolítottak el a falból. A falban maradt téglák, amelyek a bejáratot szegélyezik, egyenetlen vonalat alkotnak, s ezért nem minősülnek „ajtófélfának”.

 

Az erkély

[A Gömárá idéz egy ezzel kapcsolatos rendelkezést:]

רַבָּה בַּר שִׁילָא אָמַר רַב חִסְדָּא: אַכְסַדְרָה פְּטוּרָה מִן הַמְזוּזָה, לְפִי שֶׁאֵין לָהּ פַּצִּימִין.

Rábá bár Silá mondta Ráv Chiszdá nevében: Az exedra – olyan tetővel fedett és három oldalról zárt csarnokszerű rész értendő, amelynek negyedik oldala a jó szellőzés és a megfelelő világítás miatt teljesen nyitott – kivétel a mezuzá-állítás kötelezettsége alól, mert nincsenek oszlopjai (azaz ajtófélfái). Hiszen a negyedik nyitott oldal, nem minősül mezuzát igénylő „ajtónyílásnak”. És mivel a Tóra megparancsolja: mezuzát kell tenni az otthon „ajtófélfáira”, jelzi, hogy a bejáratnak ajtónak kell lennie, nem egyszerűen csak egy nyílásnak.

[A Gömárá kérdez:]

הָא יֵשׁ לָהּ פַּצִּימִין – חַיָיב? לְחִיזוּק תִּקְרָה הוּא דַּעֲבִידֵי!

Ráv Chiszdá rendelkezéséből úgy tűnik, hogy az egyedüli oka annak, hogy az exedra nem köteles a mezuzára az, hogy nincsenek ajtófélfái, ha viszont lenne oszlopja a negyedik oldalon, amely úgy is felfogható lenne, hogy ajtónyílást jelöl, akkor kellene rá mezuzá. De miért tennének szükségessé ilyen oszlopok mezuzát? Hiszen egyszerűen csak azért vannak ott, hogy tartsák a tetőt, és nem azért, hogy egy „ajtónyílást” keretezzenek?

[A Gömárá válaszol:]

הָכִי קָאָמַר: אַף עַל פִּי שֶׁיֵשׁ לָהּ פַּצִּימִין – פְּטוּרָה, שֶׁאֵין עֲשׂוּיִין אֶלָּא לְחִיזּוּק לַתִּקְרָה.

Amikor Ráv Chiszdá azt mondta, hogy „az exedra kivétel a mezuzá-állítás kötelezettsége alól, mert nincsenek oszlopjai”, akkor valójában ezt úgy értette, hogy még olyan exedrá sem köteles mezuzára, amelyiknek a negyedik oldalát oszlopok tartják, mivel nincsenek törvény által meghatározott ajtófélfái, ugyanis az oszlopok csak a tető alátámasztása végett vannak ott, és semmiféle ajtónyílást nem kereteznek.

[A Gömárá egy jelentést idéz, amely alátámasztja ezt a rendelkezést:]

אָמַר אַבַּיֵי: חֲזִינָא לְהוּ לְאִיסְפְּלִידֵי דְּבֵי מַר דְּאִית לְהוּ פַּצִּימֵי וְלֵית לְהוּ מְזוּזָתָא; קָסָבַר: לְחִיזּוּק תִּקְרָה הוּא דַּעֲבִידֵי.

Ábájé azt mondta: Látom a Mester házának exedráit⁷: vannak félfái, de azokon nincsenek mezuzák. Ennek bizonyára az az oka, hogy a Mester szerint a félfák csak a tető tartására szolgálnak, és ezért nem kell rájuk mezuzá.

מֵיתִיבִי: בֵּית שַׁעַר, אַכְסַדְרָה, וּמִרְפֶּסֶת – חַיָיבִין בִּמְזוּזָה!

A következő Brájtá alapján kétségbe vonták Ábájé véleményét: A kapuőr bódéjára, az exedrára és a galériára kell mezuzá⁸. Ebből kitűnik, hogy az exedrának igenis kell mezuzá, noha a félfái csak a tető tartására szolgálnak! –?–

[A Gömárá válaszol:]

בְּאַכְסַדְרָה דְּבֵי רַב.

A Brájtá egy tanterem exedrájáról beszél, amelynek nem három, hanem négy (legalább tíz tefáchnyi magas) fala van, de ezek nem érnek föl egészen a tetőig (aminek folytán, noha védett és zárt tér, világos és levegős marad).

[A Gömárá kérdése:]

אַכְסַדְרָה דְּבֵי רַב כְּאִינְדְּרוּנָא מְעַלְיְיתָא הוּא!

Egy tanterem exedrája olyan, mint egy valódi szoba, hiszen négy fala van, ilyenformán nyilván kell rá mezuzá. Mi szükség rá, hogy a Brájtá ezt külön tanítsa nekünk?

[A Gömárá erre egy másik választ ad:]

בְּאַכְסַדְרָה רוֹמִיתָא.

A Brájtá minden valószínűség szerint egy római exedráról beszél, melyet minden oldalról egy építmény fog közre, és körös körül vannak ablakai. Esetleg valaki úgy gondolhatná, hogy ez a fajta exedra nem igényel mezuzát, hiszen a zárt térnek körben sok ablaka van, és azokon a helyeken a fal nem éri el a tíz tefách magasságot, ezért hívja fel külön is a figyelmet, hogy erre is kell mezuzá.

Ez már nem mond ellent Ábájénak (aki azt mondta, hogy egy exedra ajtófélfái a törvény szerint nem minősülnek „ajtófélfának”), mivel a római exedrát valóban úgy építették, hogy minden oldalról zárt legyen; ennélfogva az ajtónyílásai a mezuzá szempontjából „ajtónyílásoknak” tekintendők.

 

A kapuőr-házak

אָמַר רַחֲבָה אָמַר רַב יְהוּדָה: בֵּי הַרְזִיקֵי חַיָיב בִּשְׁתֵּי מְזוּזוֹת.

Ráchává mondta Ráv Jehudá nevében: A hárziké házra két mezuzá kell.

[A Gömárá megmagyarázza:]

מַאי בֵּי הַרְזִיקֵי? אָמַר רַב פַּפָּא סָבָא מִשְּׁמֵיהּ דְּרַב: בֵּית שַׁעַר הַפָּתוּח לְחָצֵר וּבָתִּים פְּתוּחִין לְבֵית שַׁעַר.

Mi az a hárziké ház? Ráv Pápá, az idősebb, Ráv nevében azt mondta: Ez egy olyan őrház, amelynek két ajtója van: nyitott az udvar felé, és a ház nyitott az őrház felé. A ház felőli ajtón lévő mezuzá nem mentesíti a másik, az udvar felé nyíló ajtót: kell mezuzát rakni arra is.

[A Gömárá ismertet egy Brájtát, amely egy hasonló esetet tárgyal:]

תָּנוּ רַבָּנַן: בֵּית שַׁעַר הַפָּתוּח לְגִינָּה וּלְקִיטוֹנִית – רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: נִידּוֹן כְּקִיטוֹנִית, וַחֲכָמִים אוֹמְרִים: נִידּוֹן כְּבֵית שַׁעַר.

A Bölcsek így tanították egy Brájtában: Egy olyan őrház esetében, amely egy kertre és egy szobára nyílik, rabbi joszé azt mondja: úgy ítélik meg, hogy a kert és az őrház közötti ajtó⁹ a szobához tartozik, és kell rá mezuzá. A bölcsek viszont azt mondják: úgy ítélik meg, hogy az őrházhoz (azaz a kerthez) tartozik, és nem igényel mezuzát.

[A Gömárá kifejti a vitát:]

רַב וּשְׁמוּאֵל דְּאָמְרֵי תַּרְוַיְיהוּ: מִגִּינָה לְבַיִת כּוּלֵּי עָלְמָא לֹא פְּלִיגִי דְּחַיָיב, מַאי טַעְמָא? בִּיאָה דְבַיִת הִיא.

Ráv és Smuél egyaránt azt mondja: kertből a házba nyíló ajtó esetén, azaz ha a kert és az őrház közötti ajtó a ház felé nyílik, tehát a „sarokcsap jelzése” az ajtó ház felőli, és nem a kert felőli oldalán van, mindenki egyetért abban, hogy szükség van mezuzára. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy ez a ház bejárata, hiszen a „sarokcsap jelzése” mutatja, hogy az ajtót elsődlegesen arra szánták, hogy a kertről a házba szolgáló bejárat legyen.

כִּי פְּלִיגִי – מִבַּיִת לְגִינָּה,

Melyik ajtónál nincs egyetértés rabbi Joszé és a Bölcsek közt? A házból a kertre nyíló ajtó esetén, azaz mikor az ajtó az őrházból a kertre nyílik; vagyis amikor a „sarokcsap jelzése” az ajtó kert felőli oldalán van:

מַר סָבַר: קִיטוֹנִית עִיקָּר,

Az egyik mester (rabbi Joszé) az állítja, hogy a „sarokcsap jelzése” ellenére a bejáratot úgy tekintik, mint ami elsődlegesen a lakótér (a szoba) bejárata, és így mindenképp szükséges a mezuzá¹⁰.

וּמַר סָבַר: גִינָּה עִיקָּר.

A másik mester (a Bölcsek) pedig azt mondja, hogy minden esetben a sarokcsaphoz kell igazodnunk, és mivel a sarokcsap a kert felőli oldalon található, ezért úgy tekintjük, hogy az ajtót elsődlegesen azzal a céllal készítették, hogy a kert bejárata és a szoba kijárata legyen; egy kert bejáratára pedig nem kell mezuzá, mivel a kert nem tölti be a „ház” szerepét.

Ráv és Smuél	Bölcsek	Rabbi Joszé
A kertből a házba nyíló ajtó esetén	Szükség van mezuzára	Szükség van mezuzára
A házból a kertre nyíló ajtó esetén	Nincs szükség mezuzára	Szükség van mezuzára

 

Rábá és Ráv Joszéf	Bölcsek	Rabbi Joszé
A kertből a házba nyíló ajtó esetén	Nincs szükség mezuzára	Szükség van mezuzára
A házból a kertre nyíló ajtó esetén	Nincs szükség mezuzára	Nincs szükség mezuzára

 

[A vita egy másik magyarázata:]

רַבָּה וְרַב יוֹסֵף דְאָמְרֵי תַּרְוַיְיהוּ: מִבַּית לְגִינָּה דְכוּלֵּי עָלְמָא לֹא פְּלִיגִי דְּפָּטוּר, מַאי טַעְמָא? פִּיתְחָא דְּגִינָּה הוּא.

Rábá és Ráv Joszéf egyaránt azt mondja, mindvégig a „sarokcsap jelzése” az elsődleges tényező, s így: a házból a kertbe, azaz mikor az ajtó az őrházból a kert felé nyílik, mindenki egyetért abban, hogy nem kell rá mezuzá. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy ez egyértelműen a kert bejárata, és így nem szükséges rá a mezuzá.

כִּי פְּלִיגִי – מִגִּינָּה לְבַיִת,

Melyik ajtónál nincs egyetértés rabbi Joszé és a Bölcsek közt? A kertből a házba nyíló ajtó esetén, azaz amikor az ajtó a kertről az őrházba nyílik, és így a „sarokcsap jelzése” az őrházra mutat:

מַר סָבַר: בִּיאָה דְּבַיִת הוּא,

Az egyik mester (rabbi Joszé) azt állítja, hogy ez a ház bejárata, azaz a „sarokcsap jelzése” az elsődleges tényező, és úgy tekintjük, hogy az ajtó a kertről az őrházba szolgáló bejárat (a szoba felé), és arra kell mezuzá.

וּמַר סָבַר: כּוּלָּהּ אַדַּעְתָּא דְגִינָּה הוּא דַּעֲבִידָא.

A másik mester (a Bölcsek) pedig azt mondja, hogy az őrház teljesen a kert kedvéért készült, és ezért nem szükséges rá a mezuzá, bárhol legyen is a sarokcsap, mivel a kert és a szoba közötti őrház alapjában véve a kert kiterjesztése: egy olyan hely, ahonnan az őr szemmel tarthatja a kertet.

 

(34/a lap kezdődik)

[A Gömárá elmondja:]

אַבַּיֵי וְרָבָא עֲבְדֵי כְּרַבָּה וְרַב יוֹסֵף,

Ábájé és Rává a gyakorlatban Rábával és Ráv Joszéffel egyetértésben rendelkezett, és ezért felmentették a mezuzá kötelezettsége alól azokat a kertbe vezető ajtókat, amelyeken a „sarokcsap jelzése” a kert felőli oldalon volt. Ugyanis Rábá és Ráv Joszéf szerint mindenki egyetért abban, hogy ez esetben az ajtó a kertre szolgáló bejáratnak tekintendő.

וְרַב אַשִׁי עָבֵיד כְּרַב וּשְׁמוּאֵל לְחוּמְרָא.

Ráv Ási viszont a gyakorlatban Rávval és Smuéllel egyetértésben rendelkezett, és ebben is a szigorúbb rabbi Joszé véleményét választotta, aki úgy rendelkezett, hogy a kert és az őrház közötti ajtóra mindig kell mezuzá, tekintet nélkül arra, hogy kifelé vagy befelé nyílik.

[A Gömárá így fejezi be:]

וְהִילְכְתָא כְּרַב וּשְׁמוּאֵל לְחוּמְרָא.

És a halacha Rávval és Smuéllel ért egyet, és ebben is a szigorúbb rabbi Joszé véleményét választotta, aki úgy rendelkezett, hogy a kert és az őrház közötti ajtóra mindig kell mezuzá, tekintet nélkül arra, hogy kifelé vagy befelé nyílik…

 

Félfára vagy tekercsre?

תָּנוּ רַבָּנַן: „וּכְתַבְתָּם” – יָכוֹל יִכְתְּבֶנָּה עַל הָאֲבָנִים? נֶאֱמַר כָּאן כְּתִיבָה וְנֶאֱמַר לְהַלָּן כְּתִיבָה, מַה לְהַלָּן עַל הַסֵּפֶר, אַף כָּאן עַל הַסֵּפֶר.

A Bölcsek egy Brájtában úgy tanították: A Tóra kimondja¹¹: „…és írd őket házad ajtófélfáira…”. Azt hihetné az ember, hogy a Tóra itt azt parancsolja, hogy a mezuzá fejezeteit közvetlenül az ajtónyílás köveire kell írni, ahogyan a vers egyszerű olvasata sugallja. A következő levezetés azonban mást tanít. A gözérá sává („azonos szó”) elve alapján párhuzamot lehet vonni a válólevél és a mezuzá között: hasonlóan ahhoz, ahogy itt (a mezuzá esetén) az „írás” kifejezést használja a Biblia, később (a válólevél esetén) is „írás”-t használja¹². Ahogyan ott (a válással kapcsolatosan) ez világosan arra vonatkozik, hogy írni tekercsre kell, úgy vonatkozik ez itt (a mezuzával kapcsolatosan) is tekercsre.

[A Brájtá nem találja tökéletesnek a fenti levezetést:]

אוֹ כְּלַךְ לְדֶרֶךְ זוֹ: נֶאֱמַר כָּאן כְּתִיבָה וְנֶאֱמַר לְהַלָּן כְּתִיבָה, מַה לְהַלָּן עַל הָאֲבָנִים, אַף כָּאן עַל הָאֲבָנִים?

Lehet más párhuzamot is vonni és pont az ellenkező eredményre jutni: itt (a mezuzá esetén) az „írás” kifejezést használja a Biblia, később (annál a parancsolatnál, miszerint a Tóra szavait Erec Izráélbe belépve kövekre kell felírni) ugyancsak „írás” áll¹³. Namármost, Ahogyan ott egyértelműen le van szögezve, hogy a kövekre kell írni, úgy van ez itt is (a mezuzá esetében), hogy az ajtófélfa köveire kell írni.

[A Brájtá összeveti a két lehetséges párhuzamot:]

נִרְאֶה לְמִי דּוֹמֶה, דָּנִין כְּתִיבָה הַנּוֹהֶגֶת לְדוֹרוֹת מִכְּתִיבָה הַנּוֹהֶגֶת לְדוֹרוֹת, וְאֵין דָּנִין כְּתִיבָה הַנוֹהֶגֶת לְדוֹרוֹת מִּכְּתִיבָה שֶׁאֵינָהּ נוֹהֶגֶת לְדוֹרוֹת,

A két lehetséges párhuzam tükrében lássuk, melyikhez hasonlít inkább a mezuzá. Elfogathatóbb az a levezetés, hogy egy írást (a mezuzát), amely a későbbi nemzedékekre is vonatkozik, inkább egy olyan írásból (a válólevélből) vezetünk le, amely ugyancsak a későbbi nemzedékekre is vonatkozik. Nem vezetünk le viszont egy a későbbi nemzedékekre is vonatkozó írást (a mezuzát) egy olyan írásból (a Tóra szavait kövekre való felírása), amely nem vonatkozik a későbbi nemzedékekre. Hiszen ez a parancsolat csak egyszer volt érvényes a történelem folyamán, amikor a zsidók először tették a lábukat Erec Izráél földjére.

[A Brájtá hozzá tesz a fentiekhez még egy rendelkezést:]

וּכְמוֹ שֶׁנֶאֱמַר לְהַלָּן: „וַיֹאמֶר לָהֶם בָּרוּךְ מִפִּיו יִקְרָא אֵלַי אֶת הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה וַאֲנִי כּוֹתֵב עַל הַסֵּפֶר בַּדְיוֹ„.

És mind a válólevelet és a mezuzát tintával kell írnunk, ahogyan az Írás egy másik helyén áll¹⁴: „mondta neki báruch: szájával mondja el nekem mind e szavakat, én pedig felírom a könyvbe fekete tintával”.

[A Gömárá megkérdőjelezi a Brájtá levezetését:]

אָמַר לֵיהּ רַב אַחָא בְּרֵיהּ דְּרָבָא לְרַב אַשִּׁי, רַחֲמָנָא אָמַר: „עַל מְזוּזוֹת„, וְאַתְּ אָמְרַתְּ: נֵילַף כְּתִיבָה כְּתִיבָה!

Ráva fia, Ráv Áchá mondta Ráv Ásinak: A Könyörületes egyértelműen kimondotta Tórájában, hogy az ajtófélfára írjuk a mezuzá szavait, te pedig (mármint a Brájtá) azt mondod, hogy a mezuzá „írását” a válólevél „írásából” kell levezetni, amelyet tekercsre írnak?

Mivel a mezuzával kapcsolatosan a vers egyszerű jelentése az, hogy a mezuzát az ajtófélfára kell írni, nem pedig egy tekercsre, amelyet aztán a félfára erősítenek! Ez arra indít minket, hogy a párhuzamot inkább a kövekre történő írásból tanuljuk, mint a válólevél tekercsének írásából, noha a kövekre történő írás nem vonatkozik a későbbi nemzedékekre. – ? –

[Ráv Ási így válaszol:]

אָמַר קְרָא: „וּכְתַבְתָּם„, כְּתִיבָה תַּמָּה, וַהֲדַר עַל הַמְזוּזוֹת.

A versben az áll: וכתבתם uchtávtám [szó szerint: írd fel őket], amit ha két szóra osztunk, akkor azt kapjuk, hogy chtáv tám כתב תם, ami azt jelenti, hogy teljes írás legyen (amely, tintával írt „teljes” írást nem lehet se fára, se kőre írni, hanem csak tekercsre, mert a fára vagy kőre írt írás nem tartós), és csak az után tedd azt az ajtófélfára. Azaz mintha a Tóra azt mondaná: fogd a „teljes írást”, azaz a tekercset, és tedd az ajtófélfára; a Tóra tehát nem utalhatott arra, hogy a mezuzát közvetlenül az ajtófélfára kell írni.

[A Gömárá megkérdezi:]

וּמֵאַחַר דִּכְתִיב [„וּכְתַבְתָּם„], הַאי גְזֵירָה שָׁוָה לָמָּה לִי?

De mármost, ha már abból, hogy uchtávtám van írva, ki lehet azt következtetni, hogy a mezuzát nem közvetlenül az ajtófélfára írják, akkor mire kell, a Brájtában kifejtett „írás–írás” párhuzama, hiszen ezek szerint ez már érthető maga a Tóra szövegéből?

[A Gömárá válaszol:]

אִי לָאו גְזֵירָה שָׁוָה, הֲוָה אָמִינָא לִיכְתְּבָא אַאַבְנָא וְלִיקְבְּעָהּ אַסִיפָּא, קָא מַשְׁמַע לָן.

Ha nem lenne a gözérá sává, esetleg azt gondolhattuk volna, hogy lehet kőre írni (vésni) a mezuzát, és utána a követ az ajtófélfára erősíteni, amivel kétségkívül kimeríti a „teljes írás” fogalmát (mivelhogy tartós). A gözéra sává viszont tudatja velünk, hogy a válás párhuzamból tanuljunk, hogy a mezuzát kifejezetten tekercsre kell írni, és azután azt a tekercset az ajtófélfára erősíteni.
1^ Lásd fent a 525. jegyzetet.