3. ZSTSZ

5. fejezet

1. §. Hogyan írják a mezuzát? A két részt, a Sömá-t[1] és a Vöhájá im sámoá-t[2] egy pergamenre, egy oszlopba írják. Az írás alatt és fölött körülbelül félkörömnyi helyet kell hagyni.

Ha valaki két vagy három oszlopba írja a mezuzát, és ezt nem farok- [lefelé elkeskenyedő], kör- vagy sátoralakban teszi, az elfogadható. Ha viszont az említett formák valamelyikében íródott, akkor nem érvényes.

Ha nem megfelelő sorrendben íródott – például valaki a [Vöhájá im sömoá] szakaszt a [Sömá] szakasz elé írta, akkor nem érvényes. Ha valaki két különböző pergamenre írja a mezuzát, az még akkor sem érvényes, ha a két pergament utólag összevarrják.

Mezuzát nem szabad megkopott Tóra-tekercsből vagy tfilinből készíteni, és nem szabad Tóra-tekercsből vett üres részre sem írni, mivel egy tárgyat nem szabad a szentség magasabb szintjéről egy alacsonyabbra helyezni.

2. §. Micva helyet hagyni a Sömá és a Vöhájá im sömoá szakaszok között, mint ahogy a Tóra zárt szakaszai[3] között. Ha úgy marad ki hely, mintha nyitott szakasz volna, akkor az érvényes, mivel valójában ezek a szakaszok a Tórában nem követik egymást.

Vigyázni kell a mezuzá betűinek koronáira. A következő betűknek kell legyen koronája:

3. §. Az első szakaszban hét betű van, amelyeken három kis zájinnak(azaz hármas koronának)kell lennie. Ezek a Sömá szó sinje és az ájinja, a náfsöchá szó nunja, a mezuzot szó két zájinja, és a totáfot szó két tetje.

A második szakaszban hat betű van, amelyeken három kis zájinnak kell lennie. Ezek a dögánchá szó gimelje, a mezuzot szó két zájinja, a totáfot szó két tetje, és a háárec szó cádikja.

Ha nincsenek koronák, vagy megnövelték illetve csökkentették a számukat, a mezuzá ettől nem válik érvénytelenné. Ha a mezuzát nem vonalazott pergamenre írták, ha az írnok nem volt pontos a szavak rövid vagy hosszú formájának használatát illetően, vagy akár csak egyetlen betűt is hozzátett a szöveghez, akkor az a mezuzá érvénytelen.

4. §. Bevett szokás [az Örökkévaló nevét,] a Sádáj-t a mezuzá külső oldalára írni, szemben a két szakasz között hagyott üres résszel. Ez nem okoz gondot, mivel a hozzátoldás a külső oldalon van.

Azok viszont, akik angyalokat, más szent neveket, verseket vagy rajzolatokat írnak a mezuzá belsejébe, nos, ők azok közé tartoznak, akiknek nincs részük az eljövendő világban. Ezek az ostobák nem csupán semmissé teszik a mezuzát, hanem ráadásul talizmánt csinálnak egy nagy micvából, amely az Örökkévaló Nevének egyetlenségét, az Ő szeretetét és az Ő szolgálatát tükrözi. Ezek az emberek ostobaságukban azt hiszik, hogy ez majd segít nekik a világi hívságok dolgában.

5. §. Micva [a mezuzá szövegének utolsó szavát] az ál háárec-et a mezuzá utolsó sorába írni, vagy a sor elejére, vagy a végére. Általánosan elfogadott szokássá vált, hogy az írnokok huszonkét sorban írják a mezuzát, úgy, hogy az utolsó sor az ál háárec-cel kezdődik.

Az egyes sorok elején rendre a következő betűk állnak: sömá, Ádonáj, hádvárim, lövánechá, uvösochbechá, béjn, vöhaja, möcave, böchol, jore, észev, pen, vöhistáchávitem, hásámájim, váávadtem, vöszámtem, otám, otám, báderech, uvisárechá, áser, ál háárec.

6. §. A mezuzá összetekerését a sor végén kell kezdeni és a sor eleje felé kell haladni, hogy amikor az olvasó kinyitja, a sor elejétől tudja olvasni.

Az összegöngyölés után nádból, fából vagy más anyagból készült csőbe kell elhelyezni és egy szöggel a bejárati ajtó félfájára kell rögzíteni. Az is lehetséges, hogy kivájjuk az ajtófélfát, és ebbe az üregbe tesszük a mezuzát.

7. §. Mielőtt a bejárati ajtó félfájára rögzítjük, el kell mondani a következő áldást: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy mezuzát tegyünk föl.”

A mezuzá írása közben nem mondunk áldást, mivel a micvát a fölszerelés teljesíti.

8. §. Ha valaki egy pálcába illeszti, [és azt az ajtóra akasztja vagy az ajtófélfának támasztja,] az nem érvényes, mivel nincs odarögzítve. Ha az ajtó mögötti falra teszi, az olyan, mintha semmit sem tett volna.

Az is érvénytelen, ha valaki kivájja az ajtófélfát, és vízszintesen helyezi bele a mezuzát, úgy, ahogyan a Szentélyben a rudakat dugták keresztül a gyűrűkön. Az sem érvényes, ha valaki egy tenyérszélességnél mélyebbre helyezi az ajtófélfába.

Ha valaki félbe vág egy nádat, beleteszi a mezuzát, és utána más nádakkal összeköti a kettévágottat majd ajtófélfát készít belőlük a házának, az ugyancsak érvénytelen, ugyanis a mezuzá rögzítése megelőzte az ajtófélfa készítését.

9. §. A magánterületen elhelyezett mezuzát hétévente kétszer ellenőrizni kell, a közterületen elhelyezett mezuzát pedig ötvenévente kétszer, nehogy egy betű kifakuljon vagy leszakadjon. Hiszen, mivel a falban van, fennáll a lehetőség, hogy elkorhad.

10. §. A mezuzá micvája mindenkit kötelez, még a nőket és a rabszolgákat is. A kiskorúakat pedig arra kell nevelni, hogy rögzítsenek mezuzát otthonuk ajtajára.

Az az ember, aki a diaszpórában lakást bérel, és az az ember, aki Izraelben fogadóban lakik, harminc napig mentesül a mezuzá fölszerelésének kötelezettsége alól. Aki viszont Izraelben házat bérel, az köteles azonnal fölszerelni a mezuzát.

11. §. Ha valaki egy társának bérel lakást, a bérlő köteles beszerezni és fölszerelni a mezuzát. Ez még akkor is így van, ha külön fizetett a fölszerelésért. Ennek pedig az az oka, hogy a mezuzá kötelessége a lakóra, és nem a házra vonatkozik.

Mikor azonban a lakó kiköltözik, nem szabad magával vinnie a mezuzát. Ha viszont a lakás nem-zsidó tulajdonában van, akkor távozáskor leszerelheti.

6. fejezet

1. §. Tíz feltétel van, amelyeknek egy lakóhely meg kell feleljen ahhoz, hogy a lakója köteles legyen mezuzát fölszerelni. Ha bármelyik feltétel hiányzik, akkor ott nem kötelező mezuzát föltenni. Ezek a következők:

a) területének négyszer négy könyöknek, vagy ennél is nagyobbnak kell lennie;

b) legyen két ajtófélfája;

c) legyen szemöldökfája;

d) legyen fedele;

e) legyenek ajtói;

f) a bejárat legalább tíz ökölnyi magas legyen;

g) a ház profán célokat szolgáljon;

h) emberi lakás céljára épült legyen;

i) emberhez méltó hajlék legyen, (pl. nem mellékhelység stb.);

j) állandó lakhelynek legyen szánva.

2. §. Olyan lakhelyre, amely négyszer négy könyöknél kisebb, nem kell mezuzá. Ha az alapterülete megvan tizenhat négyzetkönyök, de formájára nézve kör, ötszög vagy – fölösleges is mondani: négyszög – mivel a területében megvan a négyszer négy könyök – szükséges a mezuzá.

3. §. Az exedra – olyan tetővel fedett és három oldalról zárt csarnokszerű rész, amelynek negyedik oldala a jó szellőzés és a megfelelő világítás miatt teljesen nyitott – még akkor is kivétel a mezuzá-állítás kötelezettsége alól, ha a negyedik oldalán van két oszlopa. Ugyanis az oszlopok a tető alátámasztását szolgálják, s nem ajtófélfák.

Hasonlóképpen egy oszlopokon nyugvó tetőnél, amely alatt nincsenek falak, noha házformájú, nem kell feltenni a mezuzát, mivel nincsenek ajtófélfák. Az oszlopokat ugyanis csupán a tető alátámasztására szánták.

4. §. Az olyan házra, amelynek a bejárata mindkét oldalán ajtófélfa van, de fölöttük nem szemöldökfa, hanem boltív [a következő szabály érvényes]: Ha az ajtófélfák tízökölnyiek vagy magasabbak, kell rájuk mezuzá. Ha azonban nem érik el a tízökölnyi magasságot, nem kell rájuk mezuzá, mivel nincs szemöldökfájuk.

5. §. Olyan házra, amelyen nincs tető, nem kell mezuzá. Ha a háznak az egyik része fölött van fedél, a másik része fölött nincs, én a következő szabályt gondolom megfelelőnek: Ha a bejárat felőli rész fölött van a tető, akkor kell mezuzá.

Előbb az ajtókat kell föltenni, és azután fölszerelni a mezuzát.

6. §. A jeruzsálemi Templomhegy Szentélyének kapui, szobái, udvarai és hasonlóképpen a zsinagógák és tanházak bejáratai, amelyekben nincsenek lakások, de ahol emberek élnek, nem igényelnek mezuzát, ugyanis szent helyek ezek.

A falusi zsinagógára, amelyben vendégek laknak, kell mezuzá.

A Jeruzsálemi Szentély komplexumának egyetlen kapujára sem kell mezuzá, kivéve a Niknor kaput és a közelében lévőket, valamint a Párhedrin szobájának bejáratát, mert ez a szoba szolgált a főpap lakóhelyéül, amikor a Jom Kippuri szolgálat miatt hét napra el volt vágva az otthonától.

7. §. Szalma tárolására szolgáló csűrre, tehénistállóra, fáskamrára és más raktárhelyiségekre nem kell mezuzá, ugyanis írva van[4]: „…házad ajtófélfáira…” – azaz az olyan házra, amelyik a ti használatotokra szolgál –, s nem a fentiekre és a hasonlókra.

Következésképp ha egy csűrt nők öltözőként is használnak, akkor arra kell mezuzá, mivel így lakás céljára is szolgál. Őrházra, excedrára, tornácra, kertre, karámra nem kell mezuzá, mivel ezek nem lakások. Ha azonban mezuzát igénylő lakhelyek nyílnak ezekre a létesítményekre, akkor ezekre is kell mezuzá.

8. §. Ennek értelmében udvarokra és utcákra szolgáló kapukra valamint városkapukra kell mezuzá, mivel házak nyílnak rájuk. Még amikor tíz építmény nyílik is egymásba, ha a legbelsőre kell mezuzá, akkor mindegyikre kell. Következésképpen Bölcseink azt mondták: Arra a kapura, amelyik kertből udvarra nyílik, kell mezuzá.

9. §. Árnyékszékre, fürdőházra, mikvére, cserzőműhelyre és hasonlókra nem kell mezuzá, mivel ezek nem számítanak emberhez méltó hajléknak.

A Szukkot idejére épített sátorra, és a hajóra épített házra nem kell mezuzá, mivel ezek nem számítanak állandó lakóhelynek.

A fazekas két bódéját illetően, amelyek egyike a másikban van: a külsőre nem kell mezuzá, mert az nincs állandó használatban. A piaci raktárhelyiségekre sem kell, mert nem állandó hajlék céljára szolgálnak.

10. §. Az olyan lakásban, amelynek sok ajtaja van, minden egyes ajtóra kell mezuzá, noha ki- és bejárásra általában csak az egyiket használják.

A lakás és a padlásszoba közötti kis bejáratra is kell mezuzá. Ha van egy különálló szoba a házban, vagy akár csak egy olyan, amelyik egy másik szobába vezet, akkor mezuzát kell szerelni a legbelső szoba ajtófélfájára, a külső szoba ajtófélfájára, és a ház ajtófélfájára is, mivel ezek a helyiségek mind lakás céljára szolgálnak, és állandó építmények.

11. §. Ha valaki gyakran használ egy olyan ajtót, amely a zsinagóga és a tanház, illetve a saját háza között van, akkor arra is kell mezuzá.

Ha két ház között van az ajtó, akkor a mezuzá helyét az ajtó forgópántjainak helye határozza meg: a mezuzát arra az oldalra kell helyezni, amelyiken a forgópántok látszanak.

12. §. Hová kell fölszerelni a mezuzát? A bejárat belső oldalára, legfeljebb egy ökölnyire az ajtófélfa külső élétől, és a bejárat fölső harmada kezdeténél. Ha magasabbra szerelik, az még érvényes, egészen míg nincs közelebb egy ökölnyinél a szemöldökfához.

A házba lépő felől nézve jobb kéz felől kell elhelyezni. Ha a bal oldalra helyezik, nem érvényes.

A közös tulajdonban lévő házra is kell mezuzá.

13. §. A mezuzá micvájának betartására nagy figyelmet kell fordítani, mert ez mindenkor, mindenkire nézve kötelező.

Ennek a micvának a betartása révén valahányszor az ember hazaérkezik vagy távozik, találkozik a Szent – áldott legyen – nevének egyetlenségével, és eszébe jut az Iránta érzett szeretet. Így fölébred álmából, nem időtálló hívságainak hajszolásából, és felismeri, hogy semmi sem tart örökké, csak a világ Teremtőjének felismerése. Ez arra serkenti az embert, hogy nyerje vissza teljes tudatosságát, és kövesse az egyenesség útját.

Bölcseink azt tanították: Akinek van tfilin a fején és a karján, cicitet visel az öltözékén, és van mezuzá az ajtaján, az biztos lehet benne, hogy nem fog vétkezni, mert annyi dolog figyelmezteti a jóra. Ezek az angyalok, akik megakadályozzák, hogy bűnt kövessen el. Ahogy a vers mondja[5]: „Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelői körül, és kiszabadítja őket.”

7. fejezet

1. §. Minden egyes zsidó férfi számára tevőleges parancsolat, hogy írjon magának egy Tóra-tekercset, mint arra a vers utal[6]: „Most tehát írjátok föl magatoknak ezt az éneket”, azaz írd le a teljes Tórát, amely tartalmazza ezt az éneket is. Ennek az értelmezésnek az az alapja, hogy a Tórát nem szabad szakaszonként leírni.

Még ha valakire az ősei hagytak is egy Tóra-tekercset, akkor is micva, hogy írjon egyet magának. Ha kézzel írja, az olyannak tekintendő, mint ha személyesen vette volna át a Szináj-hegyen. Ha pedig nem tudja, hogyan kell írni, akkor másokkal kell íratnia.

Aki a Tóra-tekercsnek akár csak egyetlen betűjét is egybeveti az eredetivel, az úgy tekintendő, mint ha maga írta volna az egész tekercset.

2. §. Elrendelés, hogy a király a teljes uralkodói hatalma érdekében írjon magának még egy Tóra-tekercset azon kívül, amit közemberként birtokolt, mert meg van írva[7]: „És midőn ül királyi trónján, írja le magának”. Ezt a tekercset a Legfelső bíróságnak kell egybevetnie a Jeruzsálemi Szentély udvarán őrzött tekerccsel.

Azt a tekercset, amit még közemberként birtokolt, a könyvtárában kell elhelyeznie, azt pedig, amit azután írt vagy íratott magának, miután király lett, állandóan magánál kell tartania. Amikor hadba száll, magával kell vinnie. Amikor visszatér, akkor is nála kell legyen. Amikor bírói székében ül, mellette legyen. Amikor ebédel, vele szemben legyen. Ahogy a vers mondja[8]: „És legyen mindig vele, és olvasson benne élete minden napján”.

3. §. Ha egy királynak nem volt Tóra-tekercse mielőtt király lett, a trónra lépése után két Tóra-tekercset kell írnia; egyiket a könyvtárában kell elhelyeznie, a másik pedig állandóan elkíséri, sosem hagyja el személyét, kivéve éjszaka, vagy amikor a fürdőházba, az árnyékszékre megy, vagy amikor alszik.

4. §. Érvénytelen az olyan Tóra-tekercs, amelyet vonalazatlan pergamenre írtak, vagy amely részbe gvilre részben kláfra lett írva[9]. Ugyanis vagy teljes egészében gvilre, vagy teljes egészében kláfra kell írni.

Hogyan kell megírni egy Tóra-tekercset? Nagyon gondosan és szép írással, az egyes szavak között egy kis betűnyi helyet hagyva, az egyes betűk között pedig egy hajszálnyit. A sorok között egysornyi térközt kell hagyni.

Minden sornak harminc betű hosszúságúnak kell lennie, hogy háromszor kiférjen benne a lömispöchotéchem szó. Minden hasábnak egyformán ilyen szélesnek kell lennie. A sor nem lehet ennél rövidebb, nehogy a hasáb véletlenül jegyzetnek tűnjön, sem pedig szélesebb, hogy az olvasó szeme ne tévedjen el a szövegben.

5. §. Annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű hely maradjon két szakasz között, a betűk méretét nem szabad csökkenteni.

Ha az írnoknak egy ötbetűs szót kell írnia egy sor végén, és az nem fér ki teljesen, nem szabad két betűt a hasábba, hármat pedig a margóra írnia, hanem hármat a hasábba, és kettőt a margóra. Ha a sor végén nincs már hely legalább három betű leírására, akkor hagyja üresen, és folytassa a következő sor elején.

6. §. Ha az írnoknak a sor befejezése után egy két betűs szót kell írnia, akkor azt már tilos a két hasáb közé írni, inkább a következő sor elejére írja.

A következő szabály arra az esetre vonatkozik, amikor valakinek egy nagyjából tíz betűből álló szót kell elkezdenie egy sor közepén, és a hasáb széléig már nincs annyi hely. Ha a szó fele befér, és csak a fele nyúlik túl a margón, akkor úgy kell írni. Ha ez nem lehetséges, akkor a sor végét üresen kell hagyni, és a következő sor elején kell folytatni.

7. §. A Tóra egyes könyvei között négy üres sort kell hagyni, nem többet és nem kevesebbet, és a következő könyvet a következő sor elején kell kezdeni.

A Tóra egészét a hasáb alján, a sor közepén kell befejezni. Ha sok sor marad a hasábból, rövidebb sorokat kell írni, a sor elején kezdve, de nem befejezve, úgy, hogy az utolsó három szó „Izrael szeme előtt” a hasáb legalsó sorának közepére kerüljön.

8. §. Vigyázni kell a kelleténél nagyobb illetve kisebb betűkre, a pontozott betűkre, a rendestől eltérő betűkre – például az áthajló pére –, és a torz betűkre, amelyeket az írnokok a hagyomány láncán keresztül egymásról másoltak.

Hasonlóképpen vigyázni kell a koronákra, és a betűkre tett koronák számára. Vannak betűk, amelyeknek csak egy koronájuk van, másoknak hét. Ezek a koronák olyan alakúak, mint a zájin. Hajszálvékonyaknak kell lenniük.

9. §. Az összes fenti dolgokat csak azért említettük, mert ezek a micva teljesítésének legtökéletesebb módjai. Ha viszont valaki megváltoztatja a tekercs fentebb ismertetett szerkezetét, vagy nem precízen helyezi el a koronákat, attól a tekercs még érvényes, ha egyébként minden betűje helyesen van írva.

Hasonlóképpen: Ha valaki csökkenti vagy növeli a sorközöket, növeli vagy csökkenti a sorok hosszúságát, a tekercs elfogadható, amennyiben a betűk nem érintkeznek, egyetlen betű sem marad ki, egyet sem tettek hozzá, egyetlen betű formáját sem változtatták meg, sem pedig a szakaszok formáját – sem a nyitott sem zárt szakaszokét[10].

10. §. Léteznek másféle szabályok is, amelyeket bár nem említ a Talmud, nemzedékről nemzedékre hagyományosan követnek az írnokok. Ezekbe tartozik, hogy

a) a hasábokban a sorok száma nem lehet negyvennyolcnál kevesebb, és hatvannál több

b) minden egyes szakasz között mintegy kilenc betűhelyet üresen hagynak úgy, hogy háromszor bele lehessen írni az áser szót

c) a Vörös-tengernél elmondott ének[11] fölötti öt sor első szavai a „nyomult”, a „szárazföldön”, az „Örökkévaló”, a „holtan” és az „egyiptomiakon” legyenek.Az ének alatti öt sor pedig az „és kezébe vette”, az „utána”, a „lovat”, az „és elmentek” végül a „majd megérkeztek” szavakkal kezdődjön.

d) a Háázinu ének[12] fölötti hat sor a „hívom fel tanúul”, az „után”, az „útról”, a „későbbi”, a „haragra indítva” és a „gyülekezetének” szavakkal kezdődjön, az ének alatti öt pedig az „és ment”, az „elmondást”, az „amelyekkel”, az „e” és az „ahova”szavakkal.

11. §. Az összes fenti részlet mind a micva teljesítésének legtökéletesebb módjához szükséges, azonban nem nélkülözhetetlen, így, ha valaki el is tér ezektől, attól még a tekercs nem érvénytelen.

Ezzel ellentétben: Ha valaki a rövid formáját írja egy olyan szónak, amelyet hosszú formában kell, vagy hosszú formában írja le azt, amit röviden kellene, akkor a tekercs érvénytelen.

Ugyanez a szabály érvényes arra, ha valaki az olvasott szót és nem a leírtat írja az olyan helyeken, ahol a Tóratekercsben leírt szó helyett más szót olvasunk fel[13] – például ahol jiskávená-t írunk[14], és jisgálená-t olvasunk, vagy ahol uvátöchorim-ot írunk[15], és uvápolim-ot olvasunk.

Hasonlóképpen: Ha valaki egy nyitott szakaszt zártnak ír vagy fordítva, vagy ha egy egyszerű Tóra-szakaszt ének-formában ír le, vagy egy éneket prózai szakasz formájában, akkor a tekercs érvénytelen. Nem hordozza a Tóra-tekercs szentségét, hanem olyan bibliakönyvnek tekintendő, amelyből a gyermekeket tanítják.

12. §. A kijavítatlan Tóra-tekercset nem szabad harminc napnál hosszabb ideig őrizetlenül hagyni, hanem ki kell javítani, vagy el kell temetni.

Az olyan Tóra-tekercset, amelyben hasábonként legfeljebb három hiba van, ki kell javítani, ha négy, akkor el kell temetni. Ha a tekercs nagyobb része az ellenőrzés után pontosnak bizonyul, a többi részében pedig hasábonként négy hiba van, akkor a tekercset ki kell javítani – feltéve, ha a hibás részben legalább egy olyan hasáb akad, amelyikben négynél kevesebb hiba van.

13. §. Mikor érvényesek a fentiek? Amikor valaki egy szónak a rövid formáját írja a hosszú helyett, és ezért kénytelen extra betűket a sorok közé írni. Ha azonban valaki egy szó rövid formája helyett a hosszút írja, a tekercs még akkor is kijavítható, ha különben mindegyik oldalon sok a hiba. Ugyanis, ilyen esetben eltávolítanak és nem beleírnak egy betűt.

14. §. Szabad olyan tekercseket írni, amelyek külön-külön tartalmazzák a Tóra öt könyvét. Ezek a tekercsek azonban nem hordozzák a Tóra-tekercs szentségét.

Ne írjon azonban senki olyan tekercseket, amelyekben csak egy-egy szakasz van – még gyermekek részére sem, hogy azokból tanuljanak. Mindazonáltal ez mégis megengedett, ha az illetőnek végső soron szándékában áll egy egész Tóra-könyvet befejezni. Ugyancsak szabad csak egyes Tóra-verseket tartalmazó tekercset írni, ha az illető soronként három egymástól távol álló szót ír.

15. §. Szabad egyetlen tekercsre írni a Tóra, a Próféták és a Szent Írások minden könyvét.

A Tóra minden egyes könyve között négy üres sornak kell lennie, a Próféták mindegyik könyve között pedig háromnak. Ugyancsak három-három sort kell üresen hagyni a tizenkét „kispróféta” könyvei között, hogy ha valaki el akarja vágni, megtehesse.

A Próféták rendje pedig a következő: Józsua, Bírák, Sámuel, Királyok, Jeremiás, Jechezkél, Jesájá, és a Tizenkét „Kispróféta”.

A szent írások rendje ez: Rút, Zsoltárok, Jób, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek Éneke, Siralmak, Dániel, Eszter, Ezrá, Krónika.

16. §. Minden szent szöveget csak előre megvonalazott felületre szabad írni. Ez még akkor is érvényes, ha papírra írják. Vonalazás nélkül legfeljebb három szót szabad írni. Ennél többet tilos.

Az olyan tekercs, amely a Tórát, a Prófétákat és a Szent Írásokat is tartalmazza, nem hordoz olyan fokú szentséget, mint a Tóra-tekercs, hanem olyan, mint az olyan tekercs, amely csupán a Tóra egyik könyvét tartalmazza, mert egy könyv hozzátétele a tekercshez, a szentségét illetően ugyanolyan érvényű, mint ha kihagytak volna egyet.

9. fejezet

1. §. Tóra-tekercset nem szabad úgy készíteni, hogy a pergamen szélessége – azaz a tekercs magassága – nagyobb legyen, mint az összetekert tekercs kerülete – de a kerület se legyen nagyobb, mint a tekercs magassága.

Mi a megfelelő magasság? Ha a tekercset gvilre írják – ami vastagabb –, hat ökölnyi, azaz huszonnégy hüvelykujjnyi. Ha a tekercset kláfra írják, lehet ennél akár több akár kevesebb, úgy, hogy a magassága egyenlő legyen a kerületével. Ha valaki hat ökölnyinél rövidebb gvil tekercsre ír, és tömöríti az írását, vagy hat ökölnyinél hosszabb tekercsre ír, és széthúzza az írását úgy, hogy a tekercs magassága mindvégig megegyezzen a kerületével, akkor az a tekercs az előírásnak megfelel.

2. §. Minden hasábhoz a következő margókat kell hagyni: a hasáb alatt négy hüvelyknyit, a hasáb fölött három hüvelyknyit, a hasábok között pedig két hüvelyknyit.

Ahhoz, hogy ezek a margók meglegyenek még további egy hüvelyknyit kell rászámítani minden pergamen ív elejéhez és végéhez, és további helyet az összevarrásukhoz. Így, amikor a pergamendarabokat összevarrják, végig az egész tekercsben mindenütt két hüvelyknyi távolság lesz a hasábok között.

Ugyancsak kell egy külön részt hagyni a tekercs elején és végén arra, hogy rá lehessen tekerni a pálcákra.

Mindezek a mértékek a micva legmegfelelőbb végrehajtásának mértékei. Ha valaki nagyobbra vagy kisebbre veszi őket, attól még a tekercs nem érvénytelen.

3. §. Hogyan kell úgy megszerkeszteni a megírandó tekercset, hogy a tekercs magassága azonos legyen a kerületével? Először is egyenlő nagyságú pergameneket kell készíteni, amelyeknek szabott szélessége hat ökölnyi.

Utána föl kell tekerni a pergamenek mindegyikét azonos módon, szoros tekercsbe. Így kell tekerni szorosan a pergameneket, amíg a tekercs kerülete hat ökölnyi hosszú nem lesz. Ekkor egy vörös zsinórral megmérni, amely a tekercset körüléri.

4. §. Utána egy mérőrudat kell készíteni, negyven vagy ötven hüvelyk hosszút. A rúd minden egyes hüvelykujjnyi részét felekre, harmadokra és negyedekre kell osztani, hogy pontosan lehessen mérni vele, még fél és negyed hüvelyknyit is. Ezzel a rúddal mindegyik pergament meg kell mérni, és hüvelykben meg kell határozni a hosszát, egészen addig, míg a tekercs teljes hosszát kiszámítottuk.

5. §. Ezután próbaként vesz az ember két vagy három pergament máshonnan, hogy lássa az írása méretét, s ír egy próbahasábot.

Az írásra használt hasáb magassága nyilvánvalóan tizenhét hüvelykujjnyi lesz, mivel – a huszonnégy hüvelykujjnyiból – fent háromujjnyi, lent pedig négy­ujjnyi margót hagyunk. A hasáb szélessége azonban az írás szélességétől függően változhat. Hasonlóképpen, az írástól függően változik a hasábokon belüli sorok száma is, főként mert a sorok között egysornyi térközt kell tartani.

6. §. Miután az ember leírta a maga tetszés szerinti próbahasábját, a mérőrúddal megméri a szélességét. Ezután hozzáadja a két hüvelyk szélességet a hasábok közötti helyre, és kiszámolja, hogy ezzel az írásmérettel számolva hány hasábból áll majd a teljes tekercs.

Miután már tudja, hány hasáb számára van hely a tekercsen, annak a tekercsnek az alapján, amelyből másolni szándékozik, ki kell számolnia, hogy az egész Tóra belefér-e annyi hasábba, amennyi az új tekercsre az írása mérete alapján számolva ráfér.

Ha a teljes Tóra belefér ennyi hasábba, a tekercs a megfelelő módon lesz írva. Ha a számítások szerint a kelleténél több hasábot tartalmaz, akkor húzni kell az írást, hogy kevesebb hasáb férjen el a tekercsen. Ilyenkor kell írni egy újabb próbahasábot, és újra el kell végezni a számolási műveletet míg megfelelő eredményt nem kapunk.

7. §. Miután a másoló már tudja a hasáb szélességét és az írás nagyságát, fogja a pergamentekercset, és mindegyik pergament vonalakkal hasábokra osztja – annak a próbahasábnak megfelelően, amelynek alapján a fenti számítási műveletet elvégezte. Ha a pergamenre ráférő utolsó hasáb után három-négy hüvelyknyi szélességnél több marad, csak egy hüvelykujjnyi meg a varráshoz szükséges darabot kell meghagyni, a többit pedig le kell vágni.

Amiatt pedig nem kell aggódni, hogy végül újabb pergameneket kell majd fűzni a tekercshez, hogy pótoljuk a levágott darabokat. Ugyanis ez nem történhet meg, mivel az írást a tekercs eredetileg kiszámított hasábszámának megfelelően osztjuk be.

8. §. Hasonlóképpen: ha valaki hat ökölnyi kerületnél vastagabb vagy vékonyabb tekercset kíván készíteni, hasonló számításokat kell hogy végezzen. Így, ha az illető nem téved a számolásban, a tekercs magassága egyenlő lesz a kerületével, nem lesz se hosszabb, se rövidebb.

9. §. A hüvelyknyi szélesség alapja, amellyel ezeket a számításokat végezzük – és amivel az összes Tórával kapcsolatos számítást végezzük –, egy átlagos ember hüvelykujja. Pontosan megmértük, mekorra ez, és úgy találtuk, hogy egyenlő hét szorosan egymás mellé helyezett átlagos árpaszem szélességével, amely körübelül két hosszában egymás mellé tett árpaszem hosszának felel meg.

Ahol „ökölnyi szélesség” van írva, az négy ilyen hüvelyknyi szélességet jelent. Ahol könyök van írva, az hat ökölnyit jelent.

10. §. Abban a Tóra-tekercsben, amelyet én írtam, a hasábok szélessége négy hüvelyknyi volt, kivéve azokat a hasábokat, amelyekre a Vörös-tenger éneke és a Háázinu ének íródott: ezek hat hüvelyk szélesek voltak. Minden hasábban 51 sor, és a teljes tekercs 226 hasáb. A tekercs összesen körülbelül 1366 hüvelyk hosszúságú volt.

11. §. Az a hat hüvelyknyi többlet, amit a számítást elvégezve kaptunk, a tekercs elején és végén lévő margóhoz kellett. A tekercset kosbőrből készített pergamenre írtam.

Ha valaki ezekhez a mértékekhez igazodva vagy ezektől csak a kicsit eltérve – azaz két-három hasábbal hosszabbal vagy rövidebbel – kíván tekercset írni, nem kell számolással bajlódnia, mert minden nehézség nélkül olyan tekercse lesz, amelynek a hossza egyenlő a kerületével.

12. §. Egy pergamenre nem szabad három hasábnál kevesebbet, és nyolcnál többet írni. Ha valakinek akkora pergamenje van, amekkorára kilenc hasáb kifér, ossza ketté olyanformán, hogy az egyik része öt, a másik négy hasábot tartalmazzon, hogy ne legyen az ívek között túl nagy az eltérés.

Mikor érvényes ez? A tekercs elején vagy a közepén. A tekercs végén azonban, még ha csak egy vers jut is egy hasábba, azt a hasábot egy külön pergamenre kell írni, és azt odavarrni a másik pergamenhez.

13. §. A pergamenek összevarrásakor csak kóser házi- vagy vadállat inait szabad használni, ahogyan a tfilin varrásához is. A nem rituálisan leölt vagy vadállatok által megölt állatok inai mindazonáltal elfogadhatók.

Ez egy Mózestől fenmaradt, a Szináj-hegyről származó szóbeli törvény. Következésképp ha valaki nem inakkal varrja össze a pergameneket, vagy nem kóser állat inait használja, a tekercs mindaddig nem érvényes, míg el nem távolítják a fonalat, és újra össze nem varrják a pergameneket.

14. §. A pergamenek összevarrásakor nem szabad a pergameneket teljes hosszukban egymáshoz varrni, hanem alul-felül varratlanul kell hagyni egy-egy részt, nehogy a pergamen közepe szakadjon el a Tóra összegöngyölésekor.

A Tóra-tekercshez két fa rudat kell készíteni: egyet az elejéhez, egyet a végéhez. A tekercs elején és végén az erre a célra hagyott pergamenrészeket inakkal hozzá kell varrni ezekhez a pálcákhoz, hogy a tekercset föl lehessen rájuk göngyölni. A pálcák és az írott hasábok között helyet kell hagyni.

15. §. Ha Tóra-tekercs beszakad, és a szakadás két sort érint [úgy hogy a betűk között szakadt], akkor a szakadás még összevarrható. Ha három vagy több sort érint, akkor már ne varrják össze.

Mikor érvényes ez? Ha egy régi Tóra-tekercsről van szó, amin már nem látható, hogy cserzőgubacs nedvével kezelték [és ezért a szakadás láthatóan a rothadástól van]. Ha azonban megállapítható, hogy azzal kezelték, az esetben még akkor is össze szabad varrni, ha a szakadás három sornál többet érint. Hasonlóképpen, ha hasábok vagy szavak között van szakadás, össze szabad varrni.

Mindezeket a szakadásokat csak olyan inakkal szabad összevarrni, amilyeneket a pergamenek összevarrásához használtak. Varráskor vigyázni kell, hogy egyetlen betű se tűnjön vagy torzuljon el.

10. fejezet

1. §. Kimondhatjuk tehát, hogy húsz olyan feltétel van, amelyek mindegyike külön-külön is érvénytelenítheti a Tóra-tekercset. Ha egy tekercsben ezek bármelyike kimutatható, a tekercs nem hordozza a Tóra-tekercs szentségét, hanem a gyermekek oktatására által használt Biblia könyvnek tekintendő. Nyilvános Tóra-olvasásra nem használható.

Ezek az érvénytelenítő feltételek a következők:

a) a tekercset nem kóser állatból készített pergamenre írták;

b) a tekercset kóser állatból készített pergamenre írták, de a bőr cserzése elmaradt;

c) olyan pergamenre írták, amelyet nem Tóra-tekerecs céljából cserzettek;

d) a pergamennek arra az oldalára írták, amely nem megfelelő az írásra, azaz a gvilen a hús felöli oldalra, vagy a kláfon a szőr felőli oldalra;

e) részben gvilre, részben pedig kláfra írták;

f) duchszusztoszra írták[16];

g) megvonalazatlan pergamenre írták;

h) nem maradandó fekete tintával, hanem mással írták;

i) valamilyen más [nem héber] nyelven írták;

j) hitetlen írta, vagy mások, akik nem megfelőek az írásra;

k) az Örökkévaló neveit áhítat nélkül írták le;

l) akár csak egyetlen betű is kimaradt;

m) akár csak egyetlen betűt is hozzátettek;

n) egy betű egy másikhoz ér;

o) egy betű formája annyira eltorzult, hogy nem lehet elolvasni, vagy más betűnek olvasható. Ez akkor is érvényes, ha már eredetileg ilyen volt, és akkor is, ha szakadás, lyukadás vagy kopás miatt lett ilyen;

p) fölösleges távolság van betűk között, ami miatt egy szó két szónak látszik, vagy túl kicsi a hely két szó között, ami miatt egy szónak látszanak;

q) a [nyitott és zárt] szakaszok formáját megváltoztatták;

r) az énekek formáját megváltoztatták;

s) más szakaszokat írtak ének-formában;

t) a pergameneket nem kóser állat inaival hanem mással varrták össze.

Minden más tényező csak a micva teljesítésének legkívánatosabb módjához szükséges, de nem abszolút követelmény.

2. §. A szabályos Tóra-tekercs a nagy szentségnek kijáró tisztelettel kezelendő. Tóra-tekercset még akkor sem szabad eladni, ha nincs mit enni. Ez a tilalom még akkor is érvényes, ha valakinek sok tekercse van, és azért akar eladni egy régit, hogy újat vegyen helyette.

Tóra-tekercset kizárólag két céllal szabad eladni:

a) Tóra-tanulás folytatása érdekében;

b) házasságkötés érdekében.

Még ezekben az esetekben is csak akkor szabad eladni, ha nincs más semmi eladható tulajdona.

3. §. Az elhasználódott vagy alkalmatlanná vált Tóra-tekercset kiégetett agyagtartályba kell helyezni, és egy Tóra-tudós mellé el kell temetni. Ez a módja a földbe helyezésének.

A tekercs elhasználódott ruháit egy olyan ember halotti ruhájául kell felhasználni, akinek nincs senkije, aki eltemesse. Ezek eltemetésének ez a megfelelő módja.

4. §. A következők mind szent tárgyaknak tekintendők: az a tok, amelyet a Tóra-tekercs számára készítettek elő, s amelybe a tekercset ténylegesen belehelyezték; hasonlóképpen a Tóra-tekercs ruhája; egy mozgatható láda vagy szekrény, amelyben a Tóra-tekercset tartják [ez még akkor is érvényes, ha a tekercs a tokjában van]; hasonlóképpen a szék, amely azért van odakészítve, hogy arra tegyék a Tóra-tekercset, és amire a tekercset ténylegesen ráhelyezték. Ezeket nem szabad kidobni, hanem amikor elkopnak vagy eltörnek, el kell temetni őket.

Ezzel ellentétben az emelvény, amelyen a kántor áll a Tóra-tekercset tartva, illetve a gyermekek tanítására használatos táblák, nem számítanak szentnek.

Hasonlóképpen szent tárgyakként kezelendők a Tóra-tekercs számára készített ezüst és arany gránátalmák, díszítések; világi célra nem használhatók; eladni csak akkor szabad őket, ha az ellenértékükért Tóra-tekercset vagy Biblia könyvet szándékoznak vásárolni.

5. §. Szabad Tóra-tekercset egy másik Tóra-tekercsre helyezni, és – még mondani is fölösleges, hogy – Biblia könyvekre is. A Biblia könyvek helyezhetők a Próféták könyveire és a Szent Írásokra. Ezzel szemben a Próféták könyveit és a Szent Írásokat nem szabad Biblia könyvekre tenni, se a Biblia könyveket Tóra-tekercsre.

Semmiféle szent írást, még a Tóra törvényeinek és példázatainak szövegeit sem szabad eldobni. Nem szabad árnyékszékbe lépni olyan talizmánnal, amely a szent írásokból vett verseket tartalmaz, illetve csak olyannal, amely bőrrel fedett.

6. §. Még tokjában és ruhájában lévő Tóra-tekerccsel a kézben sem szabad fürdőházba, árnyékszékbe vagy temetőbe lépni. A tekercset csak úgy szabad olvasni, hogy legalább négy könyöknyire legyünk a holttesttől vagy az árnyékszéktől.

Meztelenül nem szabad Tóra-tekercset kézbe venni. Tilos olyan díványra ülni, amelyen egy Tóra-tekercs van.

7. §. Mindaddig nem szabad nemi kapcsolatot létesíteni olyan helyiségben, ahol Tóra-tekercs van, amíg:

a) ki nem viszik a tekercset;

b) vagy tokba nem helyezik a tekercset, azután tokjával együtt olyan tárló eszközbe helyezik, amelynek nem ez az eredeti rendeltetése. Ha azonban a tárolóeszközt erre a célra szánták, akkor még tíz egymásba helyezett ilyen tok is egyetlennek számít;

c) vagy nem állítanak fel egy legalább tíz tenyér magas elválasztó falat.

A fentiek csak akkor érvényesek ha nincs más elérhető helyiség. Ha azonban van, akkor csak abban az esetben szabad nemi kapcsolatot létesíteni, ha előbb kiviszik onnan a Tóra-tekercset.

8. §. A Tóra-tekercset bármely személy akár tisztátalan – például a havi­vér­zés állapotában lévő nő – tarthatja és olvashatja. A Tóra szavai nem fogékonyak a rituális tisztátalanságra. Ez arra az esetre érvényes, amikor az illető keze nem piszkos, nem szennyezett vagy sáros. Ha mégis, akkor előbb kezet kell mosnia, és csak utána veheti kézbe a tekercset. Nem-zsidó is tarthatja és olvashatja a Tórát.

9. §. Aki látja, hogy Tóra-tekercset visznek, annak föl kell állnia. Mindaddig állva kell maradnia mindenkinek, amíg a tekercs a rendeltetési helyére nem ér és ott meg nem állapodik, illetve addig, amíg már nem látni a tekercset. Utána le szabad ülni.

10. §. Micva kijelölni egy állandó helyet a Tóra-tekercs számára, és azt szembetűnő módon megtisztelni és dicsőíteni. A Kőtáblákra vonatkozó tiszteletadási kötelességek mindegyike Tóra-tekercsre is vonatkozik.

Tóra-tekercs előtt nem szabad köpni, meztelenséget mutatni, lábbelit levenni, és nem szabad a tekercset teher módjára, fejen hordozni. A közelben levő Tóra-tekercsnek csak akkor szabad hátat fordítani, ha az olyan helyen van, melynek szintje legalább tíz ökölnyivel eltér attól, ahol az illető áll.

11. §. Olyan embernek, aki egyik helyről a másikra utazik egy Tóra-tekerccsel, nem szabad a Tóra-tekercset zsákba tenni, szamárhátra tenni, és aztán fölülni a szamárra. Ha azonban tolvajoktól tart, akkor ez mégis megengedhető. Amikor viszont nincs veszély, akkor lovaglás közben a keblén kell tartania a tekercset.

Aki Tóra-tekercs előtt ül, annak tisztelettel, áhítattal és félelemmel kell ülnie, mert a Tóra a Föld minden lakója előtt hűséges tanú [az Örökkévaló és a zsidók közötti szövetség tanúja], ahogyan az Írásban áll[17]: „Ott legyen tanúul ellened”.

Az embernek a tőle telhető legnagyobb mértékben meg kell adnia a tiszteletet a Tóra-tekercsnek. A korai nemzedékek Bölcsei azt mondták: „Aki megszentségteleníti a Tórát, annak személyét megszentségteleníti a népe. Aki megtiszteli a Tórát, annak személyét megtiszteli a népe.”

---