Az őrködés éjszakája – Pészáchi Hágádá

Rímes emlékeztető a teendők sorrendjére*

Kádés, Urchác,
Kárpász, Jáchác,
Mágid, Ráchcá,
Moci, Mácá,
Máror, Koréch,
Sulchán oréch,
Cáfun, Bérách,
Hálél–Nircá.

Kádés

Kitöltjük az első pohár bort, felemeljük a poharat és áldást mondunk rá.

Baloldalra dőlve kiisszuk az első pohár bort.

Urchác*

Kárpász:*

Elfogyasztjuk a sós vízbe mártott krumplit, hagymát (retket, zellert, petrezselymet). A következő áldást mondjuk rá:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki teremtetted a föld gyümölcsét.
A kárpászt nem esszük baloldalunkra dőlve.

Jáchác:* A házigazda kettétöri a tálon lévő középső pászkát, úgy, hogy egy nagyobb és egy kisebb rész legyen belőle. A nagyobb részt elteszi egy kendőben áfikománnak, míg a kisebb részt visszateszi a tálra a kettő közé.

Mágid*

Megkezdjük a Hágádá elbeszélését:
Felemeljük a szédertálat.
Ilyen volt a nyomorúság kenyere,* ezt ették őseink Egyiptom országában. Aki éhes, jöjjön, és egyen velünk,* a nélkülöző ülje meg velünk a peszách ünnepét. Ma még itt vagyunk, de jövőre Izrael földjén, ma még szolgaként, de jövőre szabad emberként.

Má nistáná*

1. Más estéken nem kell mártanunk egyszer sem – ma este kétszer is mártunk.
2. Más estéken egyaránt ehetünk kovászost vagy kovásztalant – ma este kizárólag kovásztalant.
3. Más estéken mindenféle zöldséget eszünk – ma este csak keserűt.
4. Más estéken úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja – ma este hátratámaszkodva.

Fáraó rabszolgái voltunk* Egyiptomban, de Örökkévaló Istenünk erős kézzel, kinyújtott karral kivezetett onnan bennünket. Ha a Szent, legyen áldott, nem vezette volna ki elődeinket Egyiptomból, akkor mi meg a fiaink és az unokáink máig is Fáraó rabszolgái lennének ott. Ezért akármilyen okosak, akármilyen bölcsek, a Tóra akármilyen alapos tudói lennénk is, kötelességünk elbeszélni az egyiptomi kivonulás történetét,* s minél szebben és hosszabban meséli el valaki az egyiptomi kivonulást, az annál dicséretesebb.
Történt pedig* rabbi Eliezerrel, rabbi Jehosuával, rabbi Elázár ben Ázárjával, rabbi Ákivával és rabbi Tárfonnal, hogy együtt ültek Bné-Brákban, s egész éjjel az egyiptomi kivonulásról beszélgettek, mígnem azzal köszöntöttek rájuk a tanítványaik, hogy „Mestereink, már itt van a reggeli Smá-imádság ideje.”
Rabbi Elázár ben Ázárjá akkor ezt mondta: „Íme, a hetven felé járok* [vagyis úgy nézek ki mintha hetven éves lennék], de nem sikerült bebizonyítanom, hogy az egyiptomi kivonulás történetét egész évben [nem csak nappali imában, hanem] esténként is említeni kell, mígnem Ben Zomá a Tóra egyik verséből ezt ki nem következtette: „Egész életed minden napján emlékezz az egyiptomi kivonulás napjára.” (5Mózes 16:3.) Életed napjai alatt a nappalok értendők, egész életed minden napja, ez az éjszakákat is jelenti. Bölcseink pedig így mondták: életed napjai, ez a mi világunkra, egész életed minden napja, pedig a messiási időkre vonatkozik.
Áldott* az Örökkévaló,* áldott Ő, áldott aki Tórát adott népének, Izraelnek, áldott Ő! Négy féle fiúról szól az Írás:* egy okosról, egy rosszról, egy együgyűről és arról, aki még kérdezni sem tud.
Az okos* mit mond?* „Mik ezek a tanúságtételek, törvények és parancsok, amelyeket Örökkévaló Istenünk előírt nektek?”* (5Mózes 6:20.) Neki magyarázd el az ünnep minden részletét, és fejezd be így: „a peszách-áldozat elfogyasztása után nincs már utóétel.”
A rossz* mit mond? „Miféle szertartás ez nálatok?” (2Mózes 12:26.) Nálatok, mondja, nem pedig őnála, ő kivonja magát a közösségből, ezzel megtagadja Istenét. Ezért vásítsd el fogát* és mondd neki: a szertartás arra emlékeztet, hogy „ezt tette miértünk Isten, amikor kivonultunk Egyiptomból” (uo. 13:8.), velem és nem vele, mert ha ő is ott lett volna, ő nem szabadult volna ki.*
S az együgyű* mit mond? Csak ennyit: „Mi ez?” Te pedig mondd el neki, hogy Isten erős kézzel vezetett ki bennünket Egyiptomból, rabszolgaságunk országából (uo. 13:14.).
Aki pedig kérdezni sem tud,* ahelyett te beszélj és idézd neki az Írást: „s meséld el azon a napon fiaidnak: ennélfogva ezt tette velem Isten, amikor kivonultam Egyiptomból” (uo. 13:8.).
Azt hihetnénk, hogy már niszán elsejétől fogva bele kell fognunk a kivonulás elbeszélésébe, de írva van, hogy „azon a napon” (uo.). Hihetnénk, hogy nappal, de írva van, hogy „ennélfogva” [szemléltető módon], vagyis azokban az órákban, amikor a pászka és a torma ott van előttünk az asztalon [azaz este].

Kezdetben őseink bálványimádók voltak,* de mostanra rávezetett az Örökkévaló az Ő tiszta hitének szolgálatára, ahogyan írva van: „És szólt Jósuá az egész néphez: Így szólt az Örökkévaló, Izrael Istene: ťAz ősi időkben a folyó túl partján éltek őseitek, Terách, Ábrahám és Náchor apja, és idegen isteneket szolgáltak, de Én kivettem atyátokat Ábrahámot a folyó túlpartjáról, átvezettem őt Kánaán országába, és megszaporítottam utódait. Adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig Jákobot és Ézsaut. Ézsaunak birtokul adtam Széir hegyét örökségként, Jákob pedig fiaival együtt lement Egyiptomba. (Jósuá 24:2–4.)
Áldott, aki betartja Izraelnek tett ígéretét,* áldott Ő! Mert a Szent, áldott Ő, jó előre látta a véget, ahogy mondta Ábrahám ősapánknak az áldozati részek közti szövetségben, mint írva van: „És megmondta Ábrahámnak: tudd meg, hogy ivadékaid idegenek lesznek egy országban, mely nem az övék, és négyszáz esztendőn* keresztül dolgoztatják és gyötrik majd őket. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, aztán pedig kincsekkel megrakodva* kivonulnak onnan.” (1Mózes 15:13–14.)

Ez az isteni ígéret vigyázta őseinket, és ez vigyáz bennünket is. Mert nem csupán egyetlen ellenség készült elpusztítani minket, hanem minden egyes nemzedékben* támadnak olyanok, akik vesztünkre törnek, de a Szent, áldott legyen Ő, kiment bennünket a karmaik közül.*