Ahogyan a háfátárákat bemutató sorozatunkban már szóltunk róla, a háftárák rendes menetét megváltoztathatja, ha ünnepnap, vagy ros chodes (újhold) esik az adott szombatra, és ekkor különleges, az alkalomhoz illő prófétai részletet olvasnak fel. Így van ez hanukakor is. Háftárá: Zechárjá (Zakariás) 2:14-4:7
Hanuka ünnepén általában a Mikéc hetiszakaszt olvassák fel, azonabn előfordul, hogy nem a Mikéc, hanem az azt megelőző Vájesev szakasz esik hanukára, és az ahhoz máskor tartozó, Ámosz prófétától származó prófétai szakasz helyett a hanukához rendelt részletet olvassák fel. Ez azonban nem elegendő változtatás, mert ha jól végiggondoljuk, rájövünk, hogy olyan eset is előfordulhat, amikor hanukának nem egy, hanem két szombatja is van. Bölcseink természetesen erre az esetre is gondoltak, és nem hagytak minket olvasnivaló nélkül: azokban az években, amikor hanuka első és utolsó napja is szombat, akkor az első szombaton a most elemzett prófétai részt olvassák fel, a másodikon pedig a Királyok könyvének 7. fejezetéből a 40-50. mondatot.
Zechárjá könyvének erre a szakaszára azért esett a választás, mert a Szentélyben álló arany menóra látomását tartalmazza. Ez a menóra volt az, melynek lángjait a szír-görög seregek ellen győzelmet kivívó maroknyi zsidó csapat újra meg akarta gyújtani a Szentély felszabadítása után, ám csak annyi tiszta, érintetlen olajat találtak, amennyi egy napra volt elegendő, mégis nyolc napig égett az olaj, ameddig új, tiszta olajat tudtak sajtolni. Így olvassuk Zechárjá prófétánál (4:2-3): „És szólt hozzám: Mit látsz? Mondtam: Láttam, és íme egy lámpás, egészen aranyból, csészéje pedig a tetején és a hét mécsese rajta, hét meg hét öntőcső a tetején levő mécsesek számára. És két olajfa mellette, egy a csésze jobbjáról és egy a baljáról.”
Majd nem sokkal ezután elhangzik egy híres, és gyakran idézett mondat, mely hanuka ünnephez is rendkívül szorosan kapcsolódik (4:6): „Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.” Hanuka ünnepe éppen ezt hirdeti: „aki az Örökkévalóval van, jöjjön hozzám” – mondta a felkelés első vezetője, Mátitjáhu főpap, aki nem volt hajlandó meghajolni a görög bálványszobor előtt. A zsidók azonban, azt mondhatnánk, reménytelen helyzetből indították meg a felkelést. Kevesen voltak, a harcban sokan járatlanok, gyengék és rosszul felszereltek. A szír-görög csapatok biztosra vehették a győzelmüket. Egyetlen tényezőt azonban kihagytak a számításaikból, ez pedig nem volt más, mint a zsidó harcosok elkötelezett és minden racionális érvelést figyelmen kívül hagyó hite a Mindenható Istenben. Töretlen hitük, semmiféle hatás alatt meg nem hajló istenszolgálatuk jutalmaként Isten melléjük állt, és megsegítette őket: a kevesek győztek a sokaság fölött, az Istenben vakon bízó zsidók a bálványimádók fölött.
Zechárjá az egyik legutolsó próféta volt, a 12 kis próféta sorában az utolsó előtti. Abban a korban élt, amikor a zsidók éppen csak visszatértek az első (babilóniai) száműzetésből, és lehetőséget kaptak arra, hogy újjáépítsék a hetven évvel korábban lerombolt első jeruzsálemi Szentélyt. A prófétáról ennyit tudunk meg könyvének kezdetén: „A nyolcadik hónapban, Darejosz [király uralkodásának] második évében, lett az Örökkévaló igéje Zechárjához, Beráchjá fiához, Idó fiának fiához, a prófétához…” Zechárjá könyve a kis próféták könyvei közül a leghosszabb és a legelvontabb is, szimbolikája sokszor nehezen érthető, enigmatikus, vagy álomszerű.
A hanukai háftárá, ahogyan azt más esetekben is látjuk, azzal a felütéssel indul, hogy nagy napok várnak a zsidó népre, és eljön még az idő, amikor visszatérnek Jeruzsálembe, és Isten velük lesz és király lesz Izrael fölött. Ezután Jehosua, a főpap látomása következik. Oldalán az égi vádlóval áll, piszkos ruhákban. Isten azonban csodát tett vele korábban, ahogyan azt Ezra és Nechemja prófétáktól tudjuk, és nem égett meg, amikor hamis prófétákkal együtt tűzbe dobták, mivel ő igaz ember volt. Nemzedékéből sokan azonban nem tudtak ellenállni a babilóniai lányok szépségének, és velük házasodtak, ahelyett, hogy zsidókat vettek volna feleségül. Így tettek Jehosua főpap saját gyermekei is. Ám a látomásban elveszik a főpapról piszkos ruháit, és ez arra utal, hogy gyermekei végül is elválnak, vagy már el is váltak nem-zsidó feleségeiktől. Zechárjá pedig tiszta fejfedőt kér Jehosua számára, annak jeléül, hogy papi hivatása gyermekeire szállhasson az ő működését követően.
Térjünk vissza a fent idézett menóra látomásához. Az angyal felébreszti álmából a prófétát, és a háftárában nem szereplő, a könyv korábbi látomásait követő újabb látomás következik, a menóra víziója. A lámpáshoz csövek vezetnek, aranycsatornák, melyekből olaj folyt. Vagyis a menóra önműködő volt, önmagát látta el olajjal, mely a mellette álló két olajfából keletkezett és önmagától érkezett a lámpáshoz. A két olajfa magyarázóink szerint, azt a két méltóságot jelképezik, akiket olívaolajjal kentek fel, vagyis a papokat, illetve a királyokat. A többféle magyarázat közül csak egyet említünk most, mely hanukához kapcsolódik: figyelmeztetés a hanukai történet egyik főhőse, Mátitjáhu főpap családja, a chásmonáim számára, hogy a papság és a királyság intézményét mindig külön kell választani. A kohén, vagyis Áron főpap leszármazottai közé tartozó hasmóneusok ugyanis győzelmük után a királyságot is magukhoz ragadták, mely utóbbi kizárólag Dávid király leszármazottait illette, ez pedig komoly problémákhoz és bajokhoz vezetett.
Amikor Zechárjá megkérdezte az angyalt, hogy mi az, amit lát, az angyal elmagyarázta neki, hogy Zerubávelől van szó, aki a zsidó nép egyik vezetője volt a próféta korában. Zerubável nagyon tevékenyen vett részt a Szentély újjáépítésében. Vannak, akik Nechemja prófétával azonosítják, akiről tudjuk, hogy elrendelte a város lerombolt falainak kijavítását és újjáépítését, valamint a mindennapi élet helyreállítását Jeruzsálemben. „Nem hatalommal, sem nem erővel” – mondja a szöveg, hanem Isten szellemével épül fel a Szentély, ahol visszaállítják az istenszolgálatot, és ez ígéret nemcsak Zechárjá számára, hanem az utókornak is. Bár voltak akkor is, akik megpróbálták megakadályozni az építkezést, Isten csodát tett, és a nagy hegy síksággá változott Zerubável előtt. Vannak, akik így magyarázzák: bár a szöveg konkrétan Zerubávelről és a második Szentély építéséről szól, mélyebb értelemben a Messiás uralmára. Ő nem hatalommal és háborúskodás által uralkodik majd, hanem Isten szelleme által, és senki a világon nem lesz képes megakadályozni őt az útjában, mely olyan könnyed és sima lesz, mint az önmagát folyamatosan olajjal ellátó menóra működése.
zsido.com
