Chizkíjáhú király imája
1. És volt amint meghallotta Chizkijáhú király, megszaggatta ruháit, zsákot öltött magára és ment az Örökkévaló házába.
2. És küldte Eljákímót, ki a ház fölött volt, meg Sebnát az írót és a papok véneit, zsákba öltözötten, Jesájáhúhoz, Ámócz fiához, a prófétához.
3. És szóltak hozzá: Így szól Chizkijáhú: szorongatásnak, fenyítésnek és gyalázatnak napja e mai nap, mert eljutottak a gyermekek a méhszájig, de erő nincs a szülésre.
4. Talán meghallja az Örökkévaló, a te Istened, Rabsáké szavait, akit küldött az ő ura, Assúr királya, hogy káromolja az élő Istent és szidalmazott azon szavakkal, melyeket hallott az Örökkévaló, a te Istened! Mondj tehát imát a még meglevő maradékért.
5. És elmentek Chizkijáhú király szolgái Jesájáhúhoz.
6. Akkor mondta nekik Jesájáhú: Így szóljatok uratokhoz; így szól az Örökkévaló, ne félj azon szavaktól, miket hallottál, hogy káromoltak engem Assúr királyának legényei.
7. Íme én olyan lelket adok belé, hogy hírt hallván visszatér országába; és elejtem őt kard által az országában.
8. Visszatért Rabsáké és találta Assúr királyát Libna ellen harcolva; mert hallotta, hogy ez elindult Lákhisból.
9. Ekkor hallotta Tirhákáról, Kús királyáról, hogy mondták: Íme kivonult, hogy harcoljon veled. És újra követeket küldött Chizkijáhúhoz, mondván:
10. Így szóljatok Chizkijáhúhoz, Jehúda királyához, mondván: ne ámítson téged istened, akiben te bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem Assúr királyának kezébe.
11. Hiszen te hallottad, hogy mit tettek Assúr királyai mind az országokkal, elpusztítván azokat, és te megmenekülnél?
12. Megmentették-e őket azon nemzetek istenei, amelyeket megrontottak őseim: Gózánt és Cháránt és Réczefet és Éden fiait Telasszárban?
13. Hol van Chamát királya és Árpád királya, meg királya Szefarvájim városának, Hénáé és Ivváé?
14. És vette Chizkíjáhú a levelet a követek kezéből és elolvasta. Erre fölment az Örökkévaló házába és kiterítette azt Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt.
15. Imádkozott Chizkíjáhú az Örökkévalóhoz, mondván:
16. Örökkévaló, seregek ura, Izrael Istene, aki a kerubokon székelsz, te vagy az Isten, te egyedül mind a föld királyságai fölött, te alkottad az eget és a földet.
17. Hajtsd, Örökkévaló, füledet és halljad, nyisd meg, Örökkévaló, szemeidet és lásd; halljad Szanchéribnek mind a szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent.
18. Valóban, oh Örökkévaló, elpusztították Assúr királyai mind az országokat és saját országukat;
19. és tűzbe vetették isteneiket, mert nem istenek azok, hanem ember kezeinek műve, fa és kő, tehát megsemmisítették.
20. Most pedig, oh Örökkévaló, Istenünk, szabadíts meg minket kezéből, hogy megtudják mind a föld királyságai, hogy te vagy, oh Örökkévaló, egyedül.
21. És küldött Jesájáhú, Ámócz fia, Chizkíjáhúhoz, mondván: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, én akihez imádkoztál, Szanchérib, Assúr királya felől.
22. Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló felőle: kigúnyolt téged, kicsúfolt téged Czión szűz leánya, mögötted fejét rázta Jeruzsálem leánya.
23. Kit káromoltál és gyaláztál, kire emeltél hangot és hordtad magasan szemeidet? Izrael szentje ellen!
24. Szolgáid által káromoltad az Urat és mondtad: szekereim sokaságával fölmentem én a hegyek magasságára, a Libanon legvégébe; kivágom sudár cédrusait, válogatott ciprusait, eljutok szélső magasságáig, termőföldje erdejéig.
25. Én ástam és ittam vizet és kiszárítottan lábaim talpával mind az Egyiptomnak folyóit.
26. Nemde hallottad, régtől azt készítettem, őskor napjaitól fogva elvégeztem, most véghez vittem: úgy legyen az, hogy romhalmokká, rombolnak erősített városokat.
27. Lakóik pedig kurta kezűek, megtörtek és megszégyenültek, lettek mint a mező füve és a pázsit zöldje, mint a tetők moha, mint a mezőség, mielőtt megnőtt a gabona.
28. Hiszen ismerem ültödet, mentedet és jöttödet, meg háborgásodat ellenem!
29. Mivelhogy háborogsz ellenem és gőgösséged fölszállt fülembe, teszem karikámat az orrodba és zabolámat a szádba és visszavezetlek az úton, melyen jöttél.
30. És ez neked a jel ez évben utótermést esztek, a második évben utóhajtást; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket.
31. És Jehúda házának megmaradt része továbbra is gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül.
32. Mert Jeruzsálemből fog eredni a maradék és a megmaradt rész Czión hegyéről. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt.
33. Azért így szól az Örökkévaló Assúr királya felől: nem jön be ebbe a városba, nem lő oda nyilat, nem rohan meg pajzzsal és nem hány föl ellene töltést.
34. Az úton, amelyen jött, azon tér vissza: de ebbe a városba nem jön be, úgymond az Örökkévaló.
35. Megvédem a várost, hogy megsegítsem, a magam kedvéért és Dávid szolgám kedvéért.
36. És kivonult az Örökkévaló angyala és megölt Assúr táborában száznyolczvanötezer embert: mikor korán reggel felkeltek, íme mindannyian holt hullák.
37. Erre elindult, elment és visszatért Szanchéríb Assúr királya és maradt Ninivében.
38. És történt, midőn épen leborult istenének Niszrókhnak házában, megölték őt karddal fiai Adrammélek és Saréczer és ők Arárát országába menekültek; és király lett helyette fia Észar-Chaddón.
