Hetiszakasz: Cáv
Prófétai szakasz: Jirmeja 7:21-28, 8:1-3, 9:22-23
A szakasz elején Isten felszólítja Jirmeja (Jeremiás) prófétát, hogy figyelmeztesse a zsidó népet: elsősorban nem azért hozta ki őket Egyiptomból, hogy bemutassák az áldozatokat, hanem azért, hogy teljesítsék az Örökkévaló parancsolatait. Isten nem azt várja el, hogy értelem, érzelem és valódi megbánás nélkül áldozzanak neki, hanem azt, hogy az Ő útját kövessék. A makacs nép azonban, ahogy számtalan más alkalommal is látjuk, nem hallgat a prófétára:
Azon naptól fogva, hogy kivonultak őseitek Egyiptom országából, mind e mai napig küldtem hozzátok mind az én szolgáimat, a prófétákat naponta reggelenként küldve. De nem hallgattak rá és nem hajlították fülüket és megkeményítették nyakukat, gonoszabbul cselekedtek őseiknél. Elmondod nekik mind e szavakat, de nem hallgatnak rád, hívod őket, de nem felelnek neked. (7:26-28)
Isten figyelmezteti a zsidókat a prófétán keresztül, hogy öltsenek gyászt és mondjanak siratódalokat. Hogy miért? A zsidó nép az egyetlen Isten tisztelete helyett a bálványimádás felé fordult, bálványokat vittek a Szentélybe és Tofetben, illetve a Ben-Hinom-völgyben gyerekáldozatokhoz építettek oltárokat. Isten súlyos büntetést ígér ugyanazon a helyen, ahol ezt a szörnyű bűnt elkövették. Ám a halál nem elegendő büntetés, és Jirmejá próféta leírja azoknak az embereknek a rettenetes szenvedését, akik túlélik a pusztítást:
És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, azoknak, kik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mind a megmaradt helyeken, ahová eltaszítottam őket, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura. (8:3)
A negatív tartalmú prófétai szakaszok esetében sokszor láthatjuk, hogy bölcseink a néhány pozitív, felemelő mondatot is hozzátettek a felolvasandó rész végéhez, így könnyítve a nehéz üzeneten. Így a Cáv hetiszakaszhoz tartozó háftárá a végzetről, pusztulásról, halálról szóló mondatai után áttér Jirmejá könyvének következő fejezetére, és az Istennek való elkötelezettség költői szavaival zárul:
Így szól az Örökkévaló: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével és ne dicsekedjék a vitéz az ő vitézségével, ne dicsekedjék a gazdag az ő gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik: hogy belátó és hogy megismer engem, hogy én, az Örökkévaló, szeretetet, jogot és igazságot művelek a földön, mert ezekben van kedvem, úgymond az Örökkévaló. (9:22-23)
Felmerül a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik mindez a Cáv hetiszakaszhoz, melynek fő témája a Szentélyben bemutatott, Isten által elrendelt áldozatok. Hallunk az áldozatok szabályairól, és megtudjuk, hogy hogyan kell kiválasztani ezekhez a megfelelő állatot, valamint hogy ki és melyik részét eheti meg ezeknek. Bár a hetiszakasz éppen az állatáldozatok központi mivoltát hangsúlyozza az istenszolgálatban, a háftárá éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az áldozat nem cél, hanem csupán eszköz az Istenhez való közelség elérésének segítésére. Az Örökkévaló végső soron nem az áldozatokat várja el tőlünk, hanem a micvák, a tórai parancsolatok teljesítése, Isten útjának követése elérhető közelséget várja el tőlünk.
Fotó: Chabad.org
