(30/a lap kezdődik)
[A Gömárá megemlít egy esetet, amelyben a fenti értelmezést a gyakorlatban alkalmazták:]
אַגְרָא חֲמוּהַּ דְרַבִּי אַבָּא הֲוָה לֵיהּ יְתֵירוֹת בְּסִיפְרֵיהּ, אָתָא לְקַמֵיהּ דְרַבִּי אַבָּא, אָמַר לֵיהּ: לֹא אֲמָרָן אֶלָּא בַּחֲסֵירוֹת,
Ágrának, rabbi Ábá apósának, a Tóra-tekercsében hasábonként több mint négy-öt fölösleges betű volt. Elment rabbi Ábához, a vejéhez, és megkérdezte, mit mond a törvény. Rabbi Ábá azt mondta neki: Nem mondtuk, hogy a sok hiba önmagában problémát okozna; ez csak a hiányosságokra vonatkozik.
אֲבָל יְתֵרוֹת לֵית לָן בָּהּ.
Azokban az esetekben azonban, amikor a hibák fölösleges betűk, nem jelentenek problémát, mivel az oda nem illő betűket egyszerűen ki lehet törölni.
Hogyan kell a Tóratekercset befejezni?
[A Gömárá rátér Ráv második rendelkezésére, amelyet Ráv Joszéf ismertetett, megjegyezve, hogy a Brájtá cáfolja:]
אִידָךְ, דְאָמַר רַב: הַכּוֹתֵב סֵפֶר תּוֹרָה וּבָא לִגְמוֹר, גּוֹמֵר וַאֲפִילּוּ בְּאֶמְצַע הַדַּף.
A másik rendelkezés, amit Ráv mondott: Ha valaki Tóra-tekercset ír, és a végére ér, akár hasáb közepén is befejezheti, vagyis nem kell megváltoztatnia az írását, amikor a végéhez közeledik, hogy az utolsó szó biztosan a hasáb aljára kerüljön.
[Egy Brájtá ellentmond ennek a rendelkezésnek:]
מֵיתִיבִי: הַכּוֹתֵב סֵפֶר תּוֹרָה, בָּא לוֹ לִגְמוֹר, לֹא יִגְמוֹר בְּאֶמְצַע הַדַּף כְּדֶרֶךְ שֶׁגּוֹמֵר בְּחוּמָּשִׁין, אֶלָּא מְקַצֵּר וְהוֹלֵךְ עַד סוֹף הַדַּף!
Ezt a rendelkezést az alábbi Brájtá alapján kétségbe vonták: Ha valaki Tóra-tekercset ír, és a végére ér, úgy kell alakítania az írást, hogy ne a hasáb közepén fejezze be, úgy, ahogy a Chumásint (a Tóra-tekercs első négy könyvét), amelyeket nem kell a hasáb alján befejezni, hanem akár hasáb közepén is befejezhetők. Inkább rövidítse az egymást követő sorokat, amíg a hasáb végére (azaz aljára) nem ér1. Ez pedig ellentmond Rávnak, aki szerint a Tóra-tekercs megírása akár hasáb közepén is véget érhet.
[A Gömárá válaszol:]
כִּי קָא אָמַר רַב – בְּחוּמָּשִׁין.
Amikor Ráv a rendelkezésében azt mondta, hogy az írás a hasáb közepén is befejezhető, akkor ezt csak a Chumásin megírásával kapcsolatban mondta.
Ráv rendelkezése a különálló Chumásinra, a Tóra öt könyve valamelyikének megírására vonatkozott. Ezek mindegyike egy-egy külön tekercs, mint a Széfer Tóra, ám mivel különállók, nem hordozzák a Tóra-tekercs szentségét, ezért szabad őket még a hasáb közepén is befejezni. Tehát Ráv egyetért a Brájtával.
[A Gömárá felteszi a kérdést:]
וְהָא סֵפֶר תּוֹרָה קָאָמַר!
De Ráv kifejezetten azt mondja, hogy rendelkezése a „Tóra-tekercs” írójára vonatkozik. Mivel indokolható az az értelmezés, miszerint ez csak a Chumásin írására utalt?
[A Gömárá válaszol:]
בְּחוּמָשִׁין שֶׁל סֵפֶר תּוֹרָה.
Ez úgy értendő, hogy Ráv rendelkezése egy teljes Tóra-tekercs Chumásinjára vonatkozik. Úgy rendelkezett, hogy amikor a Tóra-tekercs írója az első négy könyv valamelyikének végéhez közeledik, nem kell módosítania az írást, hogy a hasáb alján fejezze be, hanem a hasáb közepén is befejezheti. Amikor az ötödik könyv végéhez közeledik, módosítania kell az írást, hogy a Tóra utolsó szava a Brájtának megfelelően a hasáb aljára essen.
[A Gömárá megkérdezi, vajon Ráv valóban így értette:]
אֵינִי? וְהָא אָמַר רַבִּי יְהוֹשֻעַ בַּר אַבָּא אָמַר רַב גִידֵּל אָמַר רַב: „לְעֵינֵי כָּל יִשְׂרָאֵל” בְּאֶמְצַע הַדַּף!
Valóban így van, hogy Ráv egyetért a Brájtával, miszerint a Tóra-tekercsnek hasáb alján kell befejeződnie? Hiszen rabbi Jehosuá bár Ábá azt mondta Ráv Gidél nevében, aki Ráv nevében beszélt: Amikor a Tóra-tekercs írója leírja a Tóra utolsó szavait, az „egész Izrael szeme előtt” szavakat, akár a hasáb közepén is írhatja. Ezek szerint még az ötödik könyvet is lehet a hasáb közepén befejezni!
[A Gömárá korrigálja a fenti idézetet:]
הַהִיא בְּאֶמְצַע שִׁיטָה אִיתְמַר.
Az a rendelkezés, amelyet Ráv Gidél mondott el Ráv nevében, valójában úgy szólt: „a sor közepén”.
[A Gömárá egy vitát idéz:]
רַבָּנַן אָמְרֵי: אַף בְּאֶמְצַע שִׁיטָה.
A rabbik úgy vélik, hogy amikor Ráv kifejtette (a Gömárá fenti korrekciója szerint), hogy a Tóra „sor közepén” is befejezhető, nem állt szándékában ezt az engedélyt a sor közepére korlátozni. Úgy értette, hogy akár a sor közepén is befejezhető – és természetesen a hasáb közepén is (Rási). A rabbik szerint Ráv, akinek jogában állt vitatni egy tannaita tanítást, hiszen maga is misnai bölcsnek számítható, valóban megkérdőjelezi a fenti Brájtát, és úgy véli, hogy a Tóra akár a hasáb közepén is befejezhető.
רַב אַשִׁי אָמַר: בְּאֶמְצַע שִׁיטָה דַּוְוקָא.
Ráv Ási azt mondja, hogy a Tóra kifejezetten a sor közepén fejezhető be és nem a hasáb közepén. A hasáb közepét illetően Ráv egyetért a fent idézett Brájtával, mely szerint a Tórát a hasáb alján kell befejezni.
[A Gömárá így rendelkezik:]
וְהִלְכְתָא: בְּאֶמְצַע שִׁיטָה דַּוְוקָא.
És a háláchá (Ráv Ási véleményének megfelelően) úgy szól, hogy a Tóra utolsó szavai kifejezetten a sor közepére írandók. Azaz írhat a sor közepére, de a hasáb közepére nem – csak a hasáb aljára.
Ki írta a Tóra utolsó nyolc sorát?
[A Gömárá egy további rendelkezést idéz rabbi Jehosuá bár Ábától:]
אָמַר רַבִּי יְהוֹשֻעַ בַּר אַבָּא אָמַר רַב גִידֵּל אָמַר רַב: שְׁמֹנָה פְּסוּקִים שֶׁבַּתּוֹרָה, יָחִיד קוֹרֵא אוֹתָן בְּבֵית הַכְּנֶסֶת.
Rabbi Jehosuá bár Ábá mondta Ráv Gidél nevében, aki Ráv nevében szólt: A Tóra utolsó nyolc versét egy embernek kell végigolvasnia a közösségi Tóra-olvasáskor. Azaz aki elkezdte, nem hagyhatja abba a közepén, és nem hívható fel valaki más, hogy befejezze2.
[A Gömárá megvizsgálja, hogy Ráv rendelkezése megfelel-e az összes korai bölcsek véleményének:]
כְּמַאן? דְלֹא כְּרַבִּי שִׁמְעוֹן; דְתַנְיָא:
Ráv rendelkezése kinek a véleményét tükrözi? Nem rabbi Simonét tükrözi, hanem azét a Bölcsét, aki vitában van rabbi Simonnal. Hiszen a Brájtá így tanítja:
„וַיָּמָת שָׁם מֹשֶׁה עֶבֶד ה‘”. אֶפְשָר מֹשֶׁה חַי וְכָתַב „וַיָּמָת שָׁם מֹשֶׁה„? אֶלָּא עַד כָּאן כָּתַב מֹשֶׁה, מִכָּאן וָאֵילָךְ כָּתַב יְהוֹשֻעַ בִּן נוּן, דִּבְרֵי רַבִּי יְהוּדָה, וְאָמְרֵי לָהּ רַבִּי נְחֶמְיָה.
A Tóra utolsó nyolc verse úgy kezdődik3: „És meghalt mózes, az Örökkévaló szolgája ott…”. Lehetséges-e, hogy Mózes életben volt és ő írta, hogy: „És Mózes meghalt ott”? a válasz: Csak idáig írta Mózes a Tórát. Ettől a ponttól, azaz az utolsó nyolc verset, Jozsué, Nun fia írta. Ezek rabbi Jehudá vagy, ahogy mások mondják, rabbi Nechemjá szavai.
אָמַר לוֹ רַבִּי שִׁמְעוֹן: אֶפְשָר סֵפֶר תּוֹרָה חָסֵר אוֹת אַחַת? וּכְתִיב: „לָקוֹח אֶת סֵפֶר הַתּוֹרָה הַזֶּה וְשַׂמְתֶּם אוֹתוֹ וגו‘”! אֶלָּא, עַד כָּאן הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אוֹמֵר וּמֹשֶׁה כּוֹתֵב וְאוֹמֵר, מִכָּאן וָאֵילָךְ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אוֹמֵר וּמֹשֶׁה כּוֹתֵב בְּדֶמַע, כְּמָה שֶׁנֶאֱמַר לְהַלָּן: „וַיֹאמֶר לָהֶם בָּרוּךְ מִפִּיו יִקְרָא אֵלַי אֵת כָּל הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה וַאֲנִי כּוֹתֵב עַל הַסֵפֶר בַּדְּיוֹ„.
Rabbi Simon azt mondta neki4: Lehetséges-e, hogy az utolsó nyolc verset Jozsué írta, s így a Mózes által írt Tóra-tekercs nem teljes, hiszen tudjuk, hogy a Tórából egyetlen betűnek sem szabad hiányoznia? Sőt írva van5, hogy Mózes megparancsolta a levitáknak: „Vigyétek a törvénynek e könyvét és helyezzétek el [az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetsége ládájának oldalára, hogy ott legyen tanúul…]”, s hogyan nevezhette Mózes itt ezt a „törvények könyvének”, ha az ő életében az még nem volt teljes? Rabbi Simon magyarázata szerint az utolsó nyolc verset is Mózes írta, és ezek csupán abban különböznek az előzőktől, hogy odáig, vagyis az utolsó nyolc versig, az Örökkévaló diktálta, és Mózes fennhangon mondta, amit az Örökkévaló diktált (nehogy hibát vétsen), és utána leírta. De innentől az Örökkévaló diktálta, és Mózes könnyezve írta, anélkül hogy a szavakat megismételte volna6. Miképpen Jeremiás írnoka is így tett, amikor a próféta a Szent város pusztulásáról jövendölt, ő fájdalmában nem ismételte meg a hallottakat, mielőtt leírta volna, amiképp írva van7: „Mondta nekik Báruch [Jeremiás írnoka]: Szájával mondta el nekem mind e szavakat, én pedig fölírtam a könyvbe tintával”.
[A Brájtá idézése után a Gömárá megismétli javaslatát:]
לֵימָא, דְלֹא כְּרַבִּי שִׁמְעוֹן!
Úgy tűnik hát, hogy azt kell mondanunk: Rávnak ez a rendelkezése nem tükrözi rabbi Simon véleményét, hiszen rabbi Simon nézete szerint a Tóra többi részéhez hasonlóan az utolsó nyolc verset is Mózes írta, és ezért nem vonatkozhat külön, kevésbé szigorú szabályozás ezekre a versekre.
[A Gömárá így válaszol:]
אֲפִילּוּ תֵּימָא רַבִּי שִׁמְעוֹן, הוֹאִיל וְאִישְׁתַּנֵּי אִישְׁתַּנֵּי.
Mondhatjuk akár úgy, hogy Ráv rendelkezése összhangban áll akár rabbi Simon nézetével is. Bár rabbi Simon szerint ezt a nyolc verset is Mózes írta, mivel azonban másképp, könnyek közt írta, nem úgy, mint a Tóra többi részét, így különböznek a Tóra többi részétől, és ezért külön szabályok vonatkoztathatók rájuk.
[Rabbi Jehosuá bár Ábának a Tóra-tekercsre vonatkozó további tanítása:]
וְאָמַר רַבִּי יְהוֹשֻעַ בַּר אַבָּא אָמַר רַב גִידֵל אָמַר רַב: הַלוֹקֵחַ סֵפֶר תּוֹרָה מִן הַשּׁוּק – כְּחוֹטֵף מִצְוָה מִן הַשּׁוּק, כְּתָבוֹ – מַעֲלֶה עָלָיו הַכָּתוּב כְּאִילּוּ קִיבְּלוֹ מֵהַר סִינַי.
Rabbi Jehosuá bár Ábá mondta Ráv Gidél nevében, aki Ráv nevében szólt: Minden zsidó férfi számára parancsolat, hogy írjon magának egy Tóra-tekercset8, ha valaki ezt azáltal akarja teljesíteni, hogy egy kész Tóra-tekercset vesz a piacon, az olyan, mint aki egy micvát kaparint meg a piacon. És habár micvát tett ezáltal, nagyobb lett volna a micva, ha maga írta volna azt meg. Ha viszont ő maga írja (vagy íratja) azt, az Írás úgy tekint rá, mintha ő maga kapta volna a Szináj-hegyen. Ahogyan gondot fordított a Tóra-tekercs megíratására (a pergamen előkészítésére és az írnok munkájának figyelemmel követésére), éppúgy a pusztába menés viszontagságait is vállalta volna, hogy a Szináj-hegyen megkapja a Tórát.
[A Gömárá ehhez hozzáfűzi:]
אָמַר רַב שֵׁשֶׁת: אִם הִגִּיהַ אֲפִילּוּ אוֹת אַחַת, מַעֲלֶה עָלָיו כְּאִילּוּ כְּתָבוֹ…
Ráv Séset mondta: Ha vett egy Tóra-tekercset, és akár csak egy betűt javított benne, az úgy tekintendő, mintha ő maga írta volna a tekercset…
1 Azaz minden egyes sort valamivel rövidebbre kell venni az előzőnél, hogy az utolsó sor a hasáb aljára essen (Rási). Mások úgy értelmezik ezt a Brajtát, hogy a „rövidítés” a hasábot kitöltő sorok számára vonatkozik, és úgy valósítható meg, ha négy-öt sornyi magas betűket írnak (Ros, Hilchot Széfer Tóra 9.; idézi Römá, Jore Déá, 272:4.), vagy oly módon nyújtják meg a betűket, hogy egy-egy szó kitöltse a hasábszélességet (Táz uo.).
2 Rási. Toszáfot, rabbi Mesulám szavait idézi, aki másképp magyarázza: „aki felolvassa őket” – ez azt jelenti, hogy egyetlen embernek kell felolvasnia, segítség nélkül, eltérően a többi verstől, ahol a felolvasó együtt olvassa a Tórához felhívott személlyel. Rábénu Tám elveti ezt a magyarázatot, mivel a hivatalos felolvasó (báál koré) a poszt-talmudikus időkben jött szokásba, s ennek folytán a Gömara aligha utalhatott ennek a mozzanatnak a kizárására.
Egy másik magyarázat szerint, az „aki felolvassa őket” azt jelenti, hogy az utolsó nyolc vers felolvasásához nincs szükség a tízfős minjánra (Maimonidész, Az ima szabályai 13:6.).
3 5Mózes 34:5.
4 Annak a Bölcsnek, aki az első kijelentést tette – rabbi Jehudá vagy rabbi Nechemjá.
5 5Mózes 31:26.
6 Azaz könnyezett, miközben írta, és a Tóra többi részével ellentétben, a szavak okozta mérhetetlen gyötrelem miatt a leírás előtt képtelen volt kimondani őket (Rási). Ritvá szerint Mózes nem tintával, hanem a könnyeivel írta e szavakat.
7 Jeremiás 36:18.
8 5Mózes 31:19., Szánhedrin 21b., Maimonidész, A Tóra-tekercs szabályai 7:1.
