Hetiszakaszunk – Háázinu (5Mózes 32:1-52.) – a Tóra utolsó előtti szakasza, Mózes hattyúdalát tartalmazza. A lírai költemény formájában előadott „utolsó figyelmeztetés” nyomatékosan kéri a zsidó népet, maradjon hű az isteni Tórához a vezér halála után is. Röviden, pár mondatban felvázolja a zsidó nép történetét, Isten segítségét, és leírja, milyen szörnyű lesz a büntetés, ha hátat fordítanak Istennek és Tórájának. A szakasz azzal végződik, hogy Isten felszólítja Mózest, menjen fel a Nebó hegyére, ahol meg fog halni. Ezelőtt még azonban, a következő szakaszban, megáldja Izraelt.
Háázinu (5Mózes 32.) פָּרָשָׁת הַאֲזִינוּ
A hetiszakasz tartalmából
Háázinu („Figyeljetek”) hetiszakaszának nagyobbik része egy hetvensoros „dal”, amelynek szövegét Mózes földi életénekutolsó napján megismerteti a néppel.
- Eget és földet tanúnak hívva Mózes buzdítja a népet: „Emlékezzél az ősidőkre / Gondolj annyi nemzedék éveire / Kérdezd atyádat és ő elmondja neked / Véneidet és ők elbeszélik neked”, hogy Isten „A pusztaság országában találta meg” Jákob ivadékait, akiket azután néppé tett, saját népévé választotta őket, és egy bőséggel termő országot hagyományozott rájuk. – 5Mózes 32:1–14.
- A Dal azonban a bőség csapdáira is felhívja a figyelmet: „És meghízott Jesurun és kirúgott / Meghíztál, meghájasodtál, megkövéredtél / És elhagyta Istenét, aki alkotta őt / És nem becsülte meg üdvössége szikláját” – valamint azokra a bekövetkező szörnyű szerencsétlenségekre, amelyeket összességükben Mózes úgy fogalmaz meg, hogy az Örökkévaló elrejti az arcát népe elől.– 5Mózes 32:15–35.
- Végül azonban, ígéri Mózes, az Örökkévaló megbosszulja majd szolgáinak kiontott vérét, és engesztelést ad országának és népének. – 5Mózes 32:36–43.
- A pársá azzal fejeződik be, hogy Isten utasítja Mózest, menjen fel a Nebó hegyére, ahonnét, mielőtt meghalna, még végigtekinthet az Ígéret Földjén. „Csak túlnanról láthatod az országot, de oda be nem mégy, abba az országba, amelyet Én Izráel fiainak adok.”– 5Mózes 32:48–52.
