1. 📖 A Babilóniai Talmud és legfontosabb kommentárjai

Gömárá (Talmud) – גְּמָרָא (תַּלְמוּד)

1.

Gömárá (Talmud) – גְּמָרָא (תַּלְמוּד)

Típus: Főszöveg

Típus: Kommentár

A Babilóniai Talmud oldalformátuma alig változott az első itáliai nyomtatások óta. 1484 és 1519 között Jehosuá, Gersom és Slomo Soncino számos traktátust nyomtatott ki, majd végül 1520-30-ban Daniel Bomberg (egy keresztény könyvkiadó) megjelentette az első teljes Talmud-kiadást is. Ezeknek a kiadásoknak a nyomán terjedt el az az ismerős formátum, amelyben az eredeti szöveg az oldal közepén négyszögletes betűkkel van kiszedve, és ezt a szövegblokkot veszik körül a Rási és Toszáfot kommentárok, félkurzív betűvel szedve. A mai napig megjelent összes Talmud-kiadás a Bomberg-féle kiadás oldalfelosztását alkalmazta.

Az idők során számos kiegészítéssel, hozzátoldással gyarapodtak az egyes kiadások, többek között a bibliai idézetek azonosításával, magára a Talmudra, a rabbinikus irodalomra és a zsidó törvény legfontosabb előírásaira utaló jegyzetekkel.

A Talmud szövege gyakorlatilag az összes kiadásban ugyanaz, csupán kisebb eltérések és szövegjavítások szerepelnek a későbbi kiadásokban (például a Chochmát Slomo Máhársál javításai, amelyek bekerültek a szövegbe). Ráfáél Nátán Rabinovics rabbi (1835-1888) az 1868-ik évben kezdte meg monumentális művének, a Dikduké Sofrim-nak a kiadását, amelyben a Talmud szövegének rengeteg különböző változatát gyűjtötte össze. E munka egyik fontos forrása a Müncheni kézirat néven ismert, 1342-ből származó kézirat volt, amely a Talmudnak a katolikus egyház általi megbélyegzései és az ezeknek köszönhető könyvégetései következtében az egyetlen olyan fennmaradt kézirat, amely a Talmud szövegének egészét tartalmazza. Rabbi Rabinovics ezen kívül a Talmud régebbi kiadásaiból és a Risonim („elődök”) irodalmából (a XVII. századot megelőzően élt rabbinikus szaktekintélyek írásaiból) is idéz. 15 kötetet nyomtatott ki, amelyek tartalmazzák a Zráim, a Moéd, a Nözikin és részben a Kodásim rendjeit. Túlságosan korán bekövetkezett halála miatt nem fejezhette be grandiózus munkáját. Megjelenése óta ez a könyv a Talmud kritikai szövegelemzésének legfontosabb eszköze.

A Talmud szövegének külalakja mindig is komoly kihívást jelentett a Talmud tanulmányozói számára, a magánhangzók jelölése és a központozás hiánya miatt. A Talmud tanulmányozóinak komoly erőfeszítésébe kerül a szöveg megfejtése: hogy vajon éppen egy kérdést, egy választ, egy idézetet, stb. olvas-e. 1965-ben Rabbi Adin Steinsaltz megalapította az Izraeli Talmudi Kiadások Intézetét, és hozzáfogott monumentális munkájához, a Talmud héber nyelvű fordításának és szövegmagyarázatának elkészítéséhez. Kiadásában először olvasható a Talmud a magánhangzók pontozott jelölésével, központozva és bekezdésekre bontva, jelentősen megkönnyítve ily módon a szöveg olvasását. A mai napig a tervezett 46 kötet legnagyobb része már megjelent. A Steinsaltz-kiadást szerte a világon széles körben használják. Kiadták angol, francia, orosz és spanyol nyelven is.

A Talmudot számos nyelvre lefordították már. Egyes traktátusaiból készültek latin, német, francia, angol és jiddis nyelvű fordítások. A XVIII. században Ugolino Thesaurus Antiquitatum Sacrarum-jába (34 kötet, 1744-1769) lefordította latinra a Pszáchim, Skálim, Jomá, Szukká, Ros Hásáná, Táánit, Mögilá, Chágigá, Bécá és Moéd Kátán, Szánhedrin traktátusokat illetve a Mönáchottól a Zváchimig (valamint a Zráim Misnájának öt értekezését). A Talmud első teljes fordítását Lazarus Goldschmidt egyes-egyedül végezte el német nyelvre (1897-1935). Az első teljes angol nyelvű Talmud-fordítást, több tudós együttes munkáját a Soncino Press adta ki (1935-1952). Nemrégiben készült el egy kommentárokkal ellátott új angol fordítás a New York-i Mesorah Foundation gondozásában. A Nözikin különböző traktátusainak francia fordítása megtalálható I. M. Rabbinovicz, Législation Civile du Thalmud (1877-80) és Législation Criminelle du Thalmud (1876) című munkáiban.

Magyarul néhány rövidebb anekdotákból álló gyűjtemény látott eddig napvilágot, mint például „A hagyomány gyöngyei – A Talmud könyvei” Dr. Molnár Ernő fordításában és szerkesztésében (Budapest 1921-1923). Ám teljes talmudi jogi diskurzus (szugjá), amely révén az olvasó belekóstolhat a híres talmudi logikába, eddig még nem jelent meg magyar nyelven. A Chábád Lubavics Alapítvány és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a közeljövőben fog megjelentetni egy ilyen könyvet, amely több mint 500 oldalon 18 szugját foglal majd magában. Ezek a szugják a zsidó jog szinte minden főbb témakörét érintik, magukba foglalván a szombat, a kóserság a házasság, a válás stb. kérdéseit. A különlegessége ennek a magyar fordításnak többek közt az, hogy a fordításon kívül a szöveg érthetősége kedvéért magyarázatokkal is ki van egészítve. Mindezen vállalkozások célja kiszélesíteni a Talmud iránt érdeklődők körét, hogy a Talmud valamilyen szintű ismerete ne maradjon kizárólag a jesivák diákjainak kiváltsága.

Terminológia, Dátumok, * Összeállítás, * Szerkesztés, Hely, Leírás, * A Talmud mint a Misna kommentárja, * Talmudi vita és dialektika, * Terjedelem, * A Talmud által felhasznált források

 

Terminológia

Az oldal fő szövegteste, amely annak közepét foglalja el és előírásos, nyomtatott nagybetűkkel van szedve, a Talmud vagy Gömárá. Mindkét, egymással rokon értelmű kifejezés a „tanulmányozást” vagy a „tanulást” jelentő szavakból származik. A „Talmud” héber kifejezés, míg a „Gömárá” terminus (jelen időben) csupán a Babilóniai Talmud arámi dialektusában található meg. (Mivel a keresztény cenzorok ellenszenvvel viseltettek a Talmud iránt, a „Talmud” szó helyett a „Gömárá” kifejezés terjedt el, a kiadványokban ezt használták.)

A Talmud vegyes, héber-arámi nyelven íródott (az utóbbi volt az ókori zsidóság beszélt nyelve a babilóniai fogságtól kezdve, i.e. 423-tól). Általában elmondható, hogy az ámorák tárgyilagos jogi kijelentéseit héberül fogalmazták meg, míg ezeknek a kijelentéseknek a kifejtése, megvitatása arámi nyelven került lejegyzésre.

A Gömárá rész elejét – amely azt a Misna részt követi, amelyhez kapcsolódik – a szó rövidített formája גמ (GM’) jelöli nagy nyomtatott betűkkel szedve.

 

Dátumok

* Összeállítás

A Talmudban szereplő tudósokat (Bölcseket) „Ámorák”-nak nevezik. Az ámorá szó szó szerint „kommentátor”-t jelent, a héber ámár (mondott, mondta) szóból ered, és arámi nyelven eredetileg az akadémiák azon tisztviselőit jelölte, akiknek az volt a feladata, hogy a közönség előtt előadják a tudósok tanításait.

Hivatalos rabbiavatás kizárólag Izrael Földjén volt lehetséges. Ezért a babilóniai bölcsek zöme nem viselte a „rabbi” (rábi) titulust, hanem helyette a kevésbé megtisztelő ráv címmel illették őket. Íme néhány a legkiemelkedőbb babilóniai ámorák közül (a részletes listát lásd e tanulmány mellékletében):

Első nemzedék:

– „Ráv” (Valódi neve: Ábá Árichá); meghalt 247-ben. Ő volt a híres szúrai iskola megalapítója.

Smuél; meghalt 254-ben. Ő volt a nöhárdeái rabbinikus iskola megalapítója. Ez az iskola később Pumbeditába költözött.

Második nemzedék:

Ráv Huná; meghalt 297-ben. Ő volt Ráv utódja a szúrai akadémia élén.

Ráv Júda (bár Jechezkél); meghalt 299-ben. Ő volt a Pumbeditában működő akadémia vezetője.

Harmadik nemzedék:

Ráv Chiszdá; meghalt 309-ben. Ő állt a szúrai akadémia élén.

Ráv Náchmán (bár Jáákov); meghalt 320-ban. Nöhárdeában működött, és bíró volt, minden valószínűség szerint az exilarcha (a babilóniai zsidó közösség politikai vezetője) udvarában.

Rábá (bár Náchámáni); meghalt 330-ban. Nemzedéke legkiemelkedőbb tanítója volt, ő vezette a pumbeditái akadémiát. Különleges dialektikus képességeinek köszönhetően azt tartották róla, hogy „hegyeket képes kiszakítani a földből”.

Negyedik nemzedék:

Ábájé; meghalt 339-ben. Ő volt a pumbeditái akadémia feje.

Rává (bár Joszéf bár Chámá); meghalt 352-ben. Alapított egy akadémiát Möchozában. E két tudós – mindkettő Rábá tanítványa – vitái és eszmecseréi a Babilóniai Talmud majd összes oldalán megtalálhatók.

Ötödik nemzedék:

Ráv Pápá; meghalt 375. Ábájé és Rává tanítványa; iskolát vezetett Neresben.

Hatodik nemzedék:

Ráv Ási; meghalt 427-ben. A szúrai akadémia prominens vezetője; gyakran őt tartják a Babilóniai Talmud szerkesztőjének (Lásd lent).

Hetedik nemzedék:

Ráv Ási fia, Már bár Ráv Ási [„Távjomi” néven is ismert]; meghalt 468-ban.

Nyolcadik nemzedék:

Rábá Toszfáá; meghalt 474-ban.

Ráviná; meghalt 475-ban.

 

* Szerkesztés:

A Talmud egy helyen (Bává Möciá 86a.) Ráv Ásiról és Rávináról mint „a tanítás végéről” (héberül: „szof horáá”) beszélegy olyan szövegösszefüggésben, amely rabbi Jehudával, a Fejedelemmel, mint „a Misna végével” veti össze őket. Mivel általában rabbi Jehudát tartják a Misna szerkesztőjének, megszokottá vált Ráv Ásiról a Babilóniai Talmud szerkesztőjeként beszélni. (A „Ráviná” név ismétlődően előfordul a talmudi korban, mindazonáltal amikor Ráviná nevét említjük, rendszerint arra a Rávinára utalunk, aki Ráv Ási kortársa volt.)

Mivel Ráv Ási 427-ben meghalt, és a Talmud lapjain számos későbbi nemzedék is megjelenik, nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk róla úgy, mint a Talmud végleges szerkesztőjéről, jóllehet, sok olyan bizonyíték maradt fent, mely arra enged következtetni, hogy Ráv Ásinak része volt a még mindig szóban, memorizált formában élő hagyományok valamiféle előkészítő szerkesztésében, rendszerbe szervezésében.

987-ben a középkori szaktekintély, Ráv Sörirá Gáón, az akkoriban Bagdadban működő pumbeditái akadémia feje, írt egy fontos tanulmányt („episztolát”) a talmudi irodalom és kronológia egyes kérdéseiről. Noha Ráv Sörirá elfogadja, hogy a Talmudban olvasható „tanítás vége” a végleges szerkesztésre való utalás, a kifejezést mégsem Ráv Ásira, a híres ámorá-ra vonatkoztatja (neki csupán a szerkesztés folyamatának elkezdését tulajdonítja), hanem egy kevésbé ismert személyre, Ráv Joszéra és kortársára, Rávinára, akik az ötödik század legvégén fejtették ki működésüket.

Talmudi szakaszok gondos belső elemzéséből kiindulva elfogadott dolog a végleges szerkesztést olyan huzamosabb ideig tartó folyamatként felfogni, amely akár több évszázadon keresztül is elhúzódhatott. Azokat az anonim arámi nyelvű fejtegetéseket, amelyek az egész művet mintegy összetartják és annak jellegzetes dialektikus karakterét adják, gyakran a „Szávoráim”-nak avagy „Rábánán Szávoráé”-nak tulajdonítják, azoknak a névtelen babilóniai tudósoknak, akik ténykedésüket a hatodik században, talán egészen a moszlim hódítás idejéig fejtették ki.

 

Hely

A hajdani Babilónia a jelenlegi Irak területén helyezkedett el, és az ókori görögök „Mezopotámia” („Folyóköz”) néven ismerték. Az itteni nép mezőgazdaságát és gazdaságát a Tigris és az Eufrátesz folyó, valamint az ezekből kiömlő csatornák bonyolult hálózata határozta meg.

A talmudi kor legnagyobb részében Babilóniát egyetlen perzsa uralkodóház, a Szasszanida dinasztia kormányozta.

 

Leírás

* A Talmud mint a Misna kommentárja

A Babilóniai Talmud a Misna kommentárja, és annak rendjét követi. Több nemzedéken keresztül formálódott, a harmadik század elejétől nagyjából a hatodik századig.

Kommentárként a Misna számos aspektusával foglalkozik, gyakran jóval többet adva puszta magyarázatnál. A talmudi kommentárok többek között a következő pontokból állnak:

demonstrálják, hogy a Misna rendelkezései vagy vitái hogyan vezethetők le a bibliai szövegek értelmezéseiből.

feltárják azokat az elveket, amelyeken a Misna kijelentései alapulnak, és szemléltetik, hogy a Misna indokainak eltérő értelmezései miképpen vezethetnek deviációkhoz gyakorlati alkalmazásukban.

feloldják a Misna különböző állításai, vagy a Misna és más hagyományok között felismerni vélt vagy valóban létező ellentmondásokat; például oly módon, hogy kijelentik:

két egymásnak ellentmondó forrás eltérő körülményekkel, mozzanatokkal foglalkozik; vagy

a két állítás különböző rabbik álláspontjait képviseli.

 

* Talmudi vita és dialektika

A Talmud jellegzetessége javarészt meglehetősen tekervényes érvelés- és vitamódszeréből ered. E viták egy részét ténylegesen maguk az ámorák vezették le, zömüket azonban hipotézisekre alapítva a Talmud szerkesztői rekonstruálták („Rabbi X úgy érvelhetett volna…”). Akárcsak a Misnában, az ámorák korának bölcsei is ösztönözték, támogatták az eltérő véleményeket és értelmezéseket. Míg azonban a Misna rendszerint csupán az egymásnak ellentmondó nézetek rövid közlésére szorítkozik, a Talmud mindig igyekszik igazolást találni a tánák és az ámorák álláspontjainak alapvető egységességére. A Talmud sok helyen bizonyító erejű szövegeket idéz a különböző vélemények alátámasztására illetve cáfolására.

Az a dedukciós folyamat, amelynek révén a Talmud következtetést von le egy bizonyítékul felhozott szövegrészből, gyakran logikailag bonyolult és indirekt. A talmudi okfejtés minden esetben megpróbálja a bölcseknek tulajdonított vélemények helyességét (vagyis azok logikus következetességét) igazoló bizonyítékokat és levezetéseket megtalálni.

 

* Terjedelem

A Babilóniai Talmud a Misnát alkotó 60 traktátusból 36 és ½-et tárgyal [A Talmud tulajdonképpen felosztja a Misna egyes traktátusait, és így összességében 63 misnai traktátust tárgyal]:

A Talmud a Misna Moéd (a Sábát-ról és az ünnepekről szóló), Násim (a családi törvényekről szóló) és Kodásim (a Szentélyről és a benne zajló áldozathozatalokról szóló) rendjeinek szinte összes traktátusát tárgyalja.

A Misna Zráim rendjéből – amely a mezőgazdasági előírásokkal foglalkozik – mindössze egyetlen traktátust, a Bráchot-ot – ez az áldásokkal és imákkal foglalkozik – vették bele a Talmudba. Ezt rendszerint annak a ténynek tulajdonítják, hogy a mezőgazdasági törvények zöme nem kötelező érvényű Izrael Földjén kívül, és így az a Talmud kialakulásának idején és helyszínén nem volt aktuális.

Hasonlóan a Misna Töhárot elnevezésű (a rituális tisztasággal foglalkozó) rendje sem található meg a Talmudban. Az itt található előírások zömét ugyanis nem lehetett már megtartani a Második Szentély i. sz. 70-ben történt lerombolását követően.

Ezek alól az egyetlen kivétel a Nidá traktátus, amely a menstruáló nőkre vonatkozó törvényeket tárgyalja, ezek a szabályok ugyanis a mai napig kötelező érvényűek.

 

* A Talmud által felhasznált források

A Biblián, a Misnán és a babilóniai ámorák tanításain kívül a Babilóniai Talmud számos egyéb forrást is idéz és tárgyal.

Ezek közé tartoznak:

A Misna Bölcseinek (tánák) azon tanításai, amelyeket nem vettek be a Misnába. Az ilyen forrásokat „külső misnáknak” vagy arámi nyelven Brájtának nevezik. A Brájtának számos különféle típusa létezik. Ezek közé tartoznak:

a tánáita (vagy: háláchikus) midrás: Ezek a Tóra, különösen a Tóra jogi részeinek szövegét követik, és aprólékos részletességgel magyarázzák. A Talmud számos brájtája azonos az ismert midrás-gyűjteményekkel (olyan művekkel, mint például a „MöchiltáMózes második könyvéhez, a „Szifrá” [= „Torát Kohánim”] Mózes harmadik könyvéhez vagy a „SzifréMózes negyedik és ötödik könyvéhez) vagy hasonló azokhoz, és rabbi Akiva és rabbi Jismáél iskoláiból származik. Más brájtákat pedig kizárólag a Talmudból ismerünk.

a Misnához csatolt brájták. Ezek közül sok hasonlít vagy megegyezik a Toszeftával, a Misna rendjei szerint összeállított tánáita munkával, amely magyarázatokkal és pótlólagos anyagokkal szolgál.

egyedül a Babilóniai Talmudból ismert tánáita források.

A izraeli ámorák tanításai:

Izrael Földje továbbra is a tóratanulás legfontosabb központja maradt, és az ottani bölcsek hasonló módszerekkel tanulmányozták a Misnát, mint babilóniai kollégáik. Tudományos tevékenységük a Jeruzsálemi Talmud megalkotásában érte el csúcspontját. Az izraeli ámorák számos hagyományát maga a Babilóniai Talmud is idézi.

Ágádá: a rabbinikus tanítások jogi vonatkozással nem bíró eleme.

Ebbe a kategóriába tartoznak a következők:

(gyakran a zsinagógai prédikációkból vett) Biblia-értelmezések.

moralista tanítások és velős mondások.

a bölcsekről szóló anekdoták.

legendák, különösen misztikus és orvosi receptek.

a bölcsek jogi döntéseiről született feljegyzések

Külön kihangsúlyozandó, hogy a Talmud kialakulásának korában a zsidó „Szóbeli hagyomány” java része még nem volt leírva, s így az itt említett források közül nagyon sok emlékezetből, felmondás alapján lett „sajtó alá rendezve”. Ezek akkor még írott könyvek formájában nem léteztek.

  • Küldés emailben

Fejezetek