Egy egyszerűnek tűnő mozdulat a péntek esti imában évszázados vitákat, szokásokat és mély zsidó vallási elveket hordoz magában.
A zsidó vallási gyakorlatok sokszor apró részletekben rejtenek komoly jelentőséget, ilyen a Löchá dodi végén tett mozdulat is, amikor a közösség „fogadja” a Szombat-menyasszonyt. Vajon számít, merre fordulunk ilyenkor? A válasz meglepően összetett: a hagyomány, a Talmud és a különböző rabbinikus vélemények mind más-más irányba mutatnak.
Amikor egy mozdulat kérdéssé válik
A péntek esti Löchá dodi ének végén a zsinagógában állók megfordulnak, hogy köszöntsék a „belépő” szombatot. Ez elsőre egyszerű gesztusnak tűnik, de már itt felmerül a kérdés: van-e jelentősége annak, hogy jobbra vagy balra fordulunk?
A válasz röviden: igen, és nem is kicsi.
A klasszikus megközelítés: jobbra tarts!
A zsidó hagyomány egyik alapelve szerint „mindig jobbra kell fordulni”. Ez a gondolat már a Talmudban is megjelenik, például a jeruzsálemi Szentély szertartásainál.
Az ott szolgáló kohénok (papok) mozgása meghatározott irányt követett, és ebből vezették le azt az elvet, hogy a „jobb út” az irányadó. Ez a gyakorlat a mai zsinagógai életben is visszaköszön:
- amikor a Tórát viszik,
- amikor körmenetet tartanak szukkotkor,
- sőt, még az esküvőn is, amikor a menyasszony körbejárja a vőlegényt.
Ezekben az esetekben általában az óramutató járásával ellentétes irány a követendő, de csak akkor, ha valamit körbejárunk.
És mi van, ha csak megfordulunk?
Itt jön a csavar. Ha nem körbejárunk valamit, hanem egyszerűen helyben fordulunk meg, mint például a Löchá dodi végén, akkor sok vélemény szerint a „jobb kéz felé”, vagyis az óramutató járásával megegyező irányba kell fordulni.
Ez az álláspont például a papi áldás gyakorlatából indul ki, ahol a kohénok így fordulnak a közösség felé.
A nagy vita: mi számít „jobb iránynak”?
A történet itt válik igazán izgalmassá. Egyes rabbinikus vélemények szerint nem az számít, merre fordulsz fizikailag, hanem az, hogy melyik oldal „aktív” a mozdulatban. Eszerint:
Ha balra fordul (az óramutató járásával ellentétesen), akkor valójában a jobb oldal „vezeti” a mozdulatot, és így ez számít a valódi „jobb útnak”.
Ez a megközelítés teljesen új perspektívát ad, és megmagyarázza azt is, miért követnek egyes közösségek eltérő gyakorlatot.
Különböző szokások, egy közös hagyomány
A gyakorlatban ma két fő irány létezik:
- Óramutató járásával megegyező fordulás (jobbra) – sok hagyomány ezt követi
- Óramutató járásával ellentétes fordulás (balra) – különösen a haszid irányzatok egy részében elterjedt
Érdekesség, hogy még ugyanazon hagyományon belül is előfordult változás: egyes vezető rabbik életük során módosították saját gyakorlatukat, amikor mélyebben utánajártak a kérdésnek.
A Löchá dodi alatti fordulás nem „véletlenszerű”, de nem is egységesen szabályozott. Inkább egy olyan pont, ahol a közösségi szokás, a tanult hagyomány és a személyes kötődés találkozik.
Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal ellátott írása ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció. Fotó: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.