1. Ima Chavakkúk prófétától, sigjónót szerint. 
 
2. Örökkévaló, hallottam híredet, megfélemlettem; Örökkévaló, művedet éveken belül szólítsd életre, éveken belül ismerted meg; haragban irgalomra gondolj. 
 
3. Isten Témánból jött és a Szent Párán hegyéről. Szelá. Beborította az eget a fensége és dicséretével megtelt a föld. 
 
4. Fény lészen mint a napvilág, sugarak az ő oldalán; és ott hatalmának rejteke. 
 
5. Előtte jár dögvész, és forró láz indul ki nyomdokaiban. 
 
6. Állt és meginogtatta a földet, nézett és felszöktette a nemzeteket; szétzúzódtak az örök hegyek, elsüllyedtek az őskorú halmok – ősrégi járatai vannak. 
 
7. Baj alatt láttam, Kúsán sátrait, reszketnek Midján országának kárpitjai. 
 
8. Vajon folyamok ellen lobbant föl, oh Örökkévaló, avagy a folyamok ellen a haragod, avagy a tenger ellen a te haragvásod, midőn nyargalsz lovaidon, győzedelmes szekereiden? 
 
9. Meztelenre meztelenedik íjad, a megparancsolt hétszeres nyílvesszőkkel – Szelá – folyamokat hasít a föld. 
 
10. Megláttak téged, remegnek a hegyek, vizek zápora megáradt, a mélység hallatta hangját; magasba emelte kezeit. 
 
11. Nap, hold megállt lakában, nyilaid világossága mellett járnak, villogó dárdád fénye mellett. 
 
12. Fölindulással lépsz a földön, haragban taposod a nemzeteket. 
 
13. Kivonultál segítségére népednek, segítségére fölkentednek. Lezúztad a csúcsot a gonosznak házáról, nyakig meztelenítve az alapot. Szelá! 
 
14.Átszúrtad nyílveszőivel vezéreinek fejét: viharként jönnek szétszórni engem; ujjongásuk olyan, mint mikor megeszik a szegényt alattomban. 
 
15. Lépdeltél a tengeren lovaiddal; nagy vizek tömegében. 
 
16. Hallottam, és reszketett a belsőm, a hírre megcsendültek ajkaim, rothadása jön csontjaimba; a helyemen reszketek, hogy nyugton várjak a szorongatás napjára, melynek jönnie kell a népre, mely ellen összecsődülnek. 
 
17. Mikor fügefa nem virágzik, és nincs termés a szőlőtőkön, cserben hagyott az olajfa gyümölcse, a mezőség nem termett eleséget; elszakadt az akoltól a juh, és nincs marha az istállókban. 
 
18. Én pedig az Örökkévalóban hadd ujjongok, hadd vigadok üdvöm Istenében. 
 
19. Az Örökkévaló az Úr, én erőm, olyanná tette lábaimat, mint az őzek és magaslataimon lépdelnem enged. – A karmesternek hárfajátékomra.