XXVII. Háború és béke – Zsidók és a katonaság

Biblia

 Lech löchá (1Mózes 12–17.) פָּרָשָׁת לֶךְ לְךָ

A hetiszakasz tartalmából

• Isten megszólítja Ábrámot és megparancsolja neki: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.” Ott, mondja Isten, Ábrám nagy néppé lesz. Ábrám feleségével, Szárajjal és unokaöccsével, Lóttal, eluta­zik Kánaán országába, ahol oltárt épít, és folytatja az Egyetlen Isten üzenetének terjesztését.

– 1Mózes 12:1–9.

• Egy éhínség Egyiptomba kényszeríti az első zsidót, ahol a gyö­nyö­rű Szárajt a fáraó palotájába viszik; Ábrám életét az menti meg, hogy fivérnek és nővérnek adják ki magukat. Az Örökkévaló által ráküldött csapások meggátolják az egyiptomi királyt abban, hogy hozzáérjen Szárajhoz, és meggyőzik őt, hogy adja vissza Szárajt Áb­rámnak, és arannyal, ezüsttel és jószággal kártalanítsa a fivért, aki­ről végül kiderül az is, hogy a férje Szárajnak.
  – 1Mózes 12:10–20.
• Visszaérkezvén Kánaán országába, Lót elválik Ábrámtól és lete­lep­szik Szodoma gonosz városában, ahol rabul ejtik, amikor Kedor­lá­ómer és három szövetségese egyesített csapataikkal meghódítják Szo­doma völgyének öt városát. Ábrám egy kis csapattal elindul unoka­öccse megmentésére, legyőzi a négy királyt, majd áldásban ré­szesül Málkicedektől, Sálém (Jeruzsálem) királyától.

– 1Mózes 13–14.

• Az Örökkévaló a „Részek Között” megpecsételi Ábrámmal kötött szövetségét, s eme aktus során megjövendöli neki Izrael népének száműzetését és üldöztetéseit (gálut), és rájuk hagyományozza a Szentföldet elévülhetetlen örökségül.

– 1Mózes 15

• Mivel Száraj tíz évvel az Országba való megérkezésüket követően még változatlanul gyermektelen, megkéri Ábrámot, hogy vegye fele­ségül szolgálóját, Hágárt. Hágár megfogan, pimaszul kezd vi­sel­kedni úrnőjével, majd, miután az keményen bánik vele, meg­szö­kik tőle. Csupán egy angyal tudja rábírni a visszatérésre, aki elárul­ja neki, hogy a fiától hatalmas nép származik majd. Ábrám 86 éves, amikor megszületik Ismáél.

– 1Mózes 16.

• Tizenhárom évvel később Isten Ábrám nevét Ábrahámra („tömegek atyja”) változtatja, Szárajét pedig Sárára („hercegnő”), és megígéri, hogy fiuk fog születni. Ettől a gyermektől, akit Izsáknak („nevetni fog”) neveznek el, származik majd az a nagy nemzet, akivel Isten az Ő különleges szövetségét fogja megalapozni. Isten parancsot ad Ábrahámnak, hogy metélje körül magát és leszármazottait, hogy „ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek”.

– 1Mózes 17