XXVII. Háború és béke – Zsidók és a katonaság

 

Biblia

Híres bibliai harcok

Háború a midjániták ellen

4Mózes 31:1–24.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Állj bosszút Izrael fiaiért a midjánitákon, azután el fogsz takaríttatni népedhez. 3. És Mózes szólt a néphez, mondván: Fegyverezzetek fel közületek férfiakat a had számára, hogy legyenek Midján ellen, hogy bosszút álljanak az Örökkévalóért Midjánon. 4. Ezret egy törzsből, ezret egy törzsből, Izrael minden törzseiből, küldjetek a hadba.

 

A bűntető hadjárat

5. És átszolgáltattak Izrael ezrei közül ezret törzsenként; tizenkét ezret fölfegyverkezve a had számára. 6. És elküldte őket Mózes, ezret törzsenként a hadba, őket és Pinchoszt, Eleázár, a papnak fiát a hadba, és a szent edények, meg a riadásra való trombiták a kezében voltak.

7. És hadba mentek Midján ellen, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, és megöltek minden férfiszemélyt. 8. Midján királyait is megölték, az ő megöltjeiken kívül: Evit, Rekemet, Cúrt és Revát, Midján őt királyát; és Bileámot, Beór fiát megölték karddal. 9. És foglyul ejtették Izrael fiai Midján asszonyait, meg gyermekeiket; minden barmukat pedig és minden nyájukat és minden vagyonukat zsákmányul ejtették. 10. Minden városaikat lakhelyeik szerint és minden váraikat elégettek tűzzel. 11. És elvitték mind a zsákmányt és mind a prédát emberből és baromból. 12. Elvitték Mózeshez és Eleázárhoz, a paphoz, meg Izrael fiai egész községéhez, a foglyokat, a prédát és a zsákmányt a táborba Móáb síkságaira, melyek a Jordán mellett vannak, Jerichónál.

13. És kimentek Mózes, Eleázár, a pap és a község minden fejedelmei eléjük a táboron kívülre. 14. És haragudott Mózes a hadsereg vezéreire, az ezrek tisztjeire, a százak tisztjeire, akik megjöttek a hadjáratból, 15. és mondta nekik Mózes: Életben hagytatok minden nőszemélyt? 16. Íme, ők voltak (okai) Izrael fiainál Bileám szavára, hogy hűtlenséget kövessenek el az Örökkévaló ellen a Peór dolgában, és csapás volt az Örökkévaló községében. 17. Azért most öljetek meg minden férfiszemélyt a gyermekek között és minden nőt, aki férfit megismert, öljetek meg. 18. És minden gyermeket a nők között, aki nem ismert férfit, hagyjatok életben magatoknak.

 

A harcosok megtisztulása

19. Ti pedig táborozzatok a táboron kívül hét napig; mindaz, aki megöl valakit és mindaz, aki megérint megöltet, tisztítsátok meg magatoknak a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok. 20. És minden ruhát, minden bőredényt és minden kecskeszőrből készítettet, meg minden faedényt tisztítsatok meg magatoknak.

21. És mondta Eleázár, a pap a hadsereg férfiaknak, akik elmentek a háborúba: Ez a tannak törvénye, melyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek: 22. Bizony aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, 23. minden tárgyat, mely tűzbe jöhet, vigyetek át a tűzön és tiszta lesz, csakhogy tisztító vízzel tisztíttassék meg; mindazt pedig, ami tűzbe nem jöhet, vigyétek át a vízen. 24. És mossátok meg ruháitokat a hetedik napon és tiszták lesztek; azután bejöhettek a táborba.

 

Harc az amálékitákkal

2Mózes 8–13.

8. És eljött Amálék és harcolt Izraellel Refidimben. 9. És mondta Mózes Józsuának: Válassz ki nekünk férfiakat és menj, harcolj Amálek ellen; holnap odaállok én a domb tetejére is az isteni bot kezemben. 10. Józsua úgy cselekedett, amint mondta neki Mózes; hogy harcoljon Amálek ellen; Mózes, Áron, meg Chúr fölmentek a domb tetejére. 11. És volt, mikor Mózes fölemelte a kezét, akkor erősebb volt Izrael és mikor leeresztette kezét, akkor erősebb volt Amálek. 12. Mózes kezei pedig nehezek voltak, vettek tehát egy követ, alátették és őrá ült; Áron pedig és Chúr támasztották kezeit, innen egyik és onnan egyik. Így voltak kezei kitartók naplementéig. 13. És Józsua meggyengítette Amálékot és népét a kard élével.

Emlékezzél Amálékra

5Mózes 25:17–19.

17. Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból: 18. Hogy rádtámadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyöngültetek mögötted; te pedig bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől. 19. Azért lesz, midőn nyugalmat szerez neked az Örökkévaló, a te Istened mind az ellenségeidtől köröskörül, az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy elfogadjad, akkor töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd!

 

Jerichó falai és a kürtök csodálatos ereje

Jósuá 6:1–21., 26.

1. Jeríchó pedig elzárta magát s elzárva volt Izraél fiai előtt, nem ment ki s nem jött be senki.

2. És szólt az Örökkévaló Józsuához: Lásd, kezedbe adom Jeríchót és királyát, az erős vitézeket. 3. Kerüljétek meg a várost, mind a harcosok, körüljárván a várost egyszer; így tégy hat napon át – 4. s hét pap vigyen hét harsonát, kosszarvat, a láda előtt, a hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost; s a papok fújják a harsonákat. 5. És lészen, midőn tartósan fújják a koskürtöt, midőn halljátok a harsona hangját, riadjon az egész nép nagy riadással; és akkor összedől a város fala a helyén, és felvonul a nép, kiki maga előtt.

6. És szólította Józsua, Nún fia, a papokat és mondta nekik: Vigyétek a szövetség ládáját; hét pap pedig vigyen hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt. 7. Erre szólt a néphez: Vonuljatok és kerüljétek meg a várost, a fegyveres csapat pedig vonuljon az Örökkévaló ládája előtt. 8. És volt, amint szólt Józsua a néphez, a hét pap, vivén hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló előtt, vonult és fújták a harsonákat, míg az Örökkévaló szövetségének ládája utánuk ment. 9. S a fegyveres csapat ment a harsonákat fúvó papok előtt, míg az utócsapat a láda után ment, mentek és fújták a harsonákat. 10. A népnek pedig parancsolta Józsua, mondván: Ne riadjatok, ne hallassátok hangotokat és ne jöjjön ki szátokból egy szó sem azon napig, melyen mondom nektek: riadjatok, akkor riadjatok.

11. És megkerülte az Örökkévaló ládája a várost, körüljárván egyszer; erre bementek a táborba és megháltak a táborban. 12. Fölkelt Józsua kora reggel, és vitték a papok az Örökkévaló ládáját. 13. S hét pap vitt hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt, folyton menve és fújva a harsonákkal; a fegyveres csapat pedig előttük ment, míg az utócsapat az Örökkévaló ládája után ment: mentek és fújták a harsonákat. 14. És megkerülték a várost a második napon egyszer és visszatértek a táborba; így tettek hat napon át.

15. S volt a hetedik napon, fölkeltek a hajnal feljöttekor és megkerülték a várost ugyanezen rend szerint hétszer; csupán aznap kerülték meg a várost hétszer.

 

Fosztogatás, zsákmányolás tilalma

16. És volt, hetedszer, fújták a papok a harsonákat; akkor így szólt Józsua a néphez: Riadjatok, mert nektek adta az Örökkévaló a várost. 17. És legyen a város örökszentség, az meg mind a mi benne van, az Örökkévalónak; csak Rácháb, a parázna nő, maradjon életben, ő és mindenki, a ki vele van a házban, mivel elrejtette a követeket, kiket küldöttünk. 18. Csakhogy ti óvjátok magatokat az örökszentségtől, nehogy, miután megszenteltétek, vegyetek az örökszentségből és tennétek Izraél táborát örökszentséggé és megzavarnátok azt. 19. S minden ezüst és arany, réz- és vasedények – szent az az Örökkévalónak: az Örökkévaló kincstárába jusson.

17. És riadott a nép és fújták a harsonákat; és történt, a mint meghallotta a nép a harsona hangját, riadott a nép nagy riadással, összedőlt a fal a helyén és felment a nép a városba, kiki maga előtt és így bevették a várost. 21. És elpusztítottak mindent, mi a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig, meg ökröt, juhot és szamarat a kard élével…

Átok arra, aki Jeríchót újjáépíti

26. Esküt tett Józsua abban az időben, mondván: Átkozott a férfi az Örökkévaló színe előtt, a ki fölkel és fölépíti ezt a várost, Jeríchót; elsőszülöttjével rakja le alapját, legifjabbikával állítsa föl kapuit.

 

Bárák legyőzi Szíszerát

Bírák 4. fejezet

Izrael a Kánaániak hatalmában

1. Továbbá is tették Izraél fiai azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben; Éhúd pedig meghalt. 2. És eladta őket az Örökkévaló Jábínnak, Kanaán királyának kezébe, a ki Cháczórban uralkodott; hadvezére pedig Szíszera volt, s ez lakott Charóset-Haggójímban. 3. Ekkor kiáltottak Izraél fiai az Örökkévalóhoz, mert kilenczszáz vasszekere volt neki, s ő elnyomta Izraélt fiait erővel húsz esztendőn át.

 

Debóra és Bárák

4. Debóra prófétaasszony pedig, Lappídót felesége bírája volt Izraélnek azon időben; 5. ő ugyanis ült a Debóra-pálma alatt, Ráma és Bét-Él között, Efraim hegységében; és fölmentek hozzá Izraél fiai törvényre.

6. Küldött és hivatta Bárákot, Abínóam fiát a Naftálibeli Kédesből; és szólt hozzá: Nemde ezt parancsolta az Örökkévaló, Izraél Istene: menj, húzódjál a Tábor hegyére és végy magaddal tízezer embert Naftáli fiaiból és Zebúlún fiaiból; 7. én meg feléd húzom a Kisón patakjához Szíszerát, Jábín hadvezérét, szekérhadát és népsokaságát s majd kezedbe adom őt.

8. Szólt hozzá Bárák: Ha velem jössz, megyek; de ha nem jössz velem, nem megyek. 9. És mondta: Menni fogok veled, csakhogy nem lesz dicsőséged az úton, a melyre menni készülsz, mert asszony kezébe adja majd az Örökkévaló Szíszerát. Erre fölkelt Debóra és elment Bárákkal Kédesbe.

 

Szíszera veresége

10. S összehívta Bárák Zebúlúnt és Naftálit Kédesbe, és fölment nyo­mában tízezer ember; és fölment vele Debóra. 11. A kénita Chéber pe­dig elvált volt Kájintól, Chóbáb, Mózes sógorának fiaitól: és fel­ü­töt­te sátorát a Czáanannímbeli terebinthusnál, mely Kédes mellett van.

12. Midőn jelentették Szíszerának, hogy fölment Bárák, Abínóam fia, a Tábór hegyére, 13. akkor összehívta Szíszera az egész sze­kér­ha­dát, kilenczszáz vasszekeret, meg mind a népet, mely vele volt, Cha­ró­set-Haggójimból a Kísón patakjához.

14. És szólt Debóra Bárákhoz: Kelj föl, mert ez az a nap, melyen kezedbe adta az Örökkévaló Szíszerát, nemde az Örökkévaló vonult ki előtted! És leszállt Bárák a Tábór hegyéről, és tízezer ember utána.

15. És megzavarta az Örökkévaló Szíszerát és az egész szekér­ha­dat meg az egész tábort a kard élével Bárák előtt; s leszállt Szíszera a sze­kérről és megfutamodott gyalogosan. 16. Bárák pedig üldözte a sze­kérhadat és a tábort Charóset-Haggójimig; és elesett Szíszera egész tá­bora a kard éle által, nem maradt meg egy sem.

 

Jáel megöli Szíszerát

17. Szíszera pedig megfutamodott gyalogosan Jáél, a kénita Ché­ber feleségének sátorába – mert béke volt Jábín, Cháczór királya és a ké­nita Chéber háza között – 18. és kiment Jáél Szíszera elébe és szólt hozzá: Térj be uram, térj be hozzám, ne félj. Betért hozzá a sátorba, és befödte őt a takaróval. 19. És szólt hozzá: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert megszomjúhoztam; ekkor kinyitotta a tejes tömlőt, inni adott neki és befödte. 20. És szólt hozzá: Állj a sátor bejáratához, és lészen, ha valaki jön s kérdezi tőled és mondja: van-e itt valaki, akkor mondjad: nincsen. 21. Erre vette Jáél, Chéber felesége, a sátor szögét, kezébe fogta a kalapácsot, bement hozzá csendben és beverte a szöget halántékába, úgy hogy befúródott a földbe – amaz pedig mélyen aludt, mert fáradt volt – és meghalt.

22. S íme Bárák jön, üldözve Szíszerát, és kiment elébe Jáél és mond­ta neki: Jer, megmutatom neked azon férfiút, a kit keresel. Be­ment hozzá, s íme Szíszera holtan fekszik, szöggel halántékában.

23. Így alázta meg Isten ama napon Jábínt, Kanaán királyát, Izraél fiai előtt. 24. És egyre nehezebbé lett Izraél fiainak keze Jábínon, Ka­na­án királyán, míg ki nem irtották Jábínt, Kanaán királyát.

 

Jeruzsálem assúri ostroma

2Királyok 18:13., 17.

Szanchérib megtámadja Jeruzsálemet

13. Chizkíjáhú király tizennegyedik évében pedig fölment Szanchérib, Assúr királya, mind a Jehúda erősített városai ellen és elfoglalta azokat… 17. Ekkor küldte Assúr királya Tartánt, Rab-Száríszt és Rabságét hatalmas sereggel Lákhísból Chizkíjáhú királyhoz Jeruzsálembe. Fölmentek tehát és érkeztek Jeruzsálembe; fölmentek és eljöttek és megálltak a felső tónak vízveze­tékénél, mely a mosómező útján van.

 

Chizkíjáhú imádsága

Uo. 19:15–20., 32–36.

15. Imádkozott Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt és mondta: Örökkévaló, Izraél Istene, aki a kérubokon székelsz, te vagy az Isten, te egyedül mind a föld királyságai fölött, te alkottad az eget és a földet. 16. Hajtsd, oh Örökkévaló, füledet és halljad, nyisd meg, oh Örökkévaló, szemeidet és lásd, halljad Szanchérib szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent! 17. Valóban, oh Örökkévaló, elpusztították Assúr királyai a nemzeteket és országukat; 18. és tűzbe vetették isteneiket, mert nem istenek azok, hanem ember kezének a műve, fa, és kő; tehát megsemmisítették. 19. Most pedig, oh Örök­ké­va­ló, Istenünk, szabadíts meg minket, kérlek, az ő kezéből, hogy meg­tud­ják mind a föld királyságai, hogy te Örökkévaló vagy Isten, te egyedül!

 

Üzenet Szanchéribnek

20. És küldött Jesájáhú; Ámóc fia, Chizkíjáhúhoz, mondván: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: amit imádkoztál hozzám Szanchérib, Assúr királya felől, hallottam… 32. Azért így szól az Örökkévaló Assúr királya felől: nem jön be ebbe a városba, nem lő oda nyilat, nem rohanja meg pajzzsal és nem hány föl ellene töltést. 33. Az úton, amelyen jött, azon tér vissza, de ebbe a városba nem jő be, úgymond az Örökkévaló. 34. Megvédem e várost, hogy megsegítsem a magam kedvéért és szolgám Dávid kedvéért.

 

Assúr visszavonulása

35. És történt azon éjjel, kivonult az Örökkévaló angyala és megvert Assúr táborában száznyolcvanötezer embert. Mikor korán reggel fölkeltek, íme mindannyian holt hullák.

36. Erre elindult, elment és visszatért Szanchérib, Assúr királya és maradt Ninivében. 37. S történt, midőn éppen leborult istenének, Niszrókhnak házában, megölték őt karddal fiai, Adrámmélekh és Sarécer, és ők Arárát országába menekültek; s király lett helyette fia, Észar-Chaddón.