Lehet kerepelni, dobogni, az asztalt ütögetni, kiabálni – de miért?
Áldott emlékű nagymamám gyerekkori emlékeit felidézve, purim alkalmával mindig elszavalta a háború előtti zsidó Pest egyik kedvelt purimi rigmusát:
Purim dal szóljon hát,
egykor régen szörnyű vészben
élt egyszer egy király Hámán és Mordecháj.
Kármeli jó bort fogunk inni,
Eszter királynő ad majd enni a nagy ünnepen.
Ám kereplődre jól vigyázz, Hámán nevénél rázd, rázd, rázd.
Lám a gonoszra szégyen vár, csúfosan pórul jár.
Ősi és széles körben elterjedt szokás, hogy amikor a megila felolvasása során elhangzik Hámán neve, a hallgatóság kereplőkkel, dobogással, kiabálással, vagy a zajkeltés egyéb módjaival próbálja megakadályozni, hogy a gonosz főminiszter neve hallható legyen.
A szokás már a XIV. századi Spanyolországban élt Dávid Abudraham rabbi írásaiban is megtalálható: ő azt írja, hogy a dörömbölés és zajkeltés Hámán nevének hallatán egy korábbi szokásból alakult ki: a gyerekek Hámán képét rárajzolták, vagy a nevét ráírták fadarabokra, vagy kövekre, és azokat ütögették össze, hogy így töröljék el Hámánt. Ez megfelel a „töröld el Ámálek emlékét az ég alól” parancsolatnak (5Mózes 25:19). És bár voltak olyan rabbik, akik nem értettek egyet e tradíció elterjedésével, a cfáti Joszef Káró rabbi és nyomán a Remá (a krakkói Mose Isserles rabbi) kijelentette, hogy – mivel minden hagyomány mögött jelentés rejlik -, nem szabad megszüntetni, vagy lekicsinyelni ezt a szokást.
A pozsonyi Mose Schreiber rabbi, más néven a Chátám Szofer (1762–1839) egy ellentmondást vizsgálva világítja meg a purimi zajongás okát. A Tóra ugyanis megparancsolja, hogy töröljük ki Ámálékot mindenhonnan, ám mi lehetne nagyobb szabású megemlékezés Ámálek népéről, mint az évente kétszer felolvasott Eszter könyve? Ezért aztán hatalmas zajt csapunk, miután meghallottuk Ámálek nevét, hogy megmutassuk, nem igazán akarjuk meghallani Hámán nevét, ám mégis így teszünk, mivel Eszter könyvének meghallgatása micva a számunkra. Még azon részekre is igaz ez, melyekben a gonosz Hámán neve szerepel – az előírás szerint a szövegnek minden szavát pontosan kell hallanunk. A XVI-XVII. századi Mordecháj Jáfe rabbi még azt is megjegyezte, hogy a fenti tórai idézetet nem sokkal megelőzi egy mondat: „Akkor lesz, ha verést érdemel [a bűnös] …” (M.V. 25:2) – e mondat első három szavának utolsó betűi a Hámán nevet adják ki. Ezért ütjük az asztalt Hámán nevének hallatán.
És hogy mikor is zajongjunk? Általánosan elterjedt szokás, hogy a gonosz főminiszter nevének minden egyes említésére hatalmas hangzavar keletkezik. Más helyeken – és ezt követi a Chábád szokás is – csak akkor dübögnek, ha valamiféle jelző kapcsolódik a névhez, ismét máshol pedig csak abban az esetben, ha a szöveg Hámán bukásáról tudósít.
Jókedvű ünneplést kívánunk!
Chana Deutsch
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.
A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.
Az EMIH technikai száma: 1287
|
