Az ünnep kellékei

Közeleg az év legvidámabb napja: purim ünnepe.

Az ünnepnek négy sajátos micvája van:

• megilá – Eszter könyvének felolvasása
• mátánot leevjonim – a nélkülözőknek juttatott adomány
• misloách mánot (magyarosan sláchmonesz) – ételküldemények
• miste – lakoma

A zsidó hagyomány öt megilát (tekercset) ismer, melyek viszonylag rövid szöveget tartalmaznak, ezek: Énekek Éneke, Rút könyve, Siralmak, Példabeszédek, Eszter könyve. A megilákat különböző ünnepeken olvassák fel.

A megila tekercs, akárcsak a Tóra, ám azzal ellentétben egy rúdra tekerik fel. Ennek okát a Talmudból (Bává Bátrá 14a) ismerjük: a megilákat elejétől a végéig egyszerre elolvassák, a Tórát azonban részletekben, és a két fára feltekert pergamentekercset könnyebb a közepére tekerni (vagyis ott folytatni, ahol félbehagyták). Egy másik magyarázat szerint a Tóra pergamenjét nem szabad kézzel megérinteni, a megilákkal kapcsolatban azonban kevésbé szigorú a hagyomány. A tóratekercs kényelmes használathoz szükség van két rúdra, hogy a pergamen érintése nélkül lehessen azt mozgatni.

A megilát kóser állat bőréből készült tekercsre, kézzel írja a szófer sztám, vagyis hivatásos másoló, aki tóratekercseket, tfilineket és mezuzákat is ír. Ha valaki olyan helyzetbe kerül, hogy nem jut el egy megilaolvasásra, saját magának pedig nincs kóser megilája, akkor nyomtatott, vagy elektronikus formátumban olvassa el a szöveget, áldást azonban ne mondjon rá.

A megilákkal kapcsolatos további tudnivaló, hogy ez azon zsidó könyvek közé tartozik, melyeket gyakran illusztráltak. A művészeti ágak közül a könyvművészet igen kedvelt volt a zsidók körében, többek között azért, mert a könyvek könnyen szállíthatók voltak, ha a tulajdonosoknak menekülniük kellett valahonnan. A drámai fordulatokban gazdag, jellegzetes szereplőket felvonultató történet számos lehetőséget kínál az illusztrátornak: Mordecháj a fehér lovon, Eszter királyné Áchásvéros előtt, vagy a felakasztott Hámán a zsidó könyvművészet kedvelt témái.

Purim egyik micvája, hogy kétszer: este és reggel meghallgatjuk a megila felolvasását. A hangsúly a meghallgatáson van, aki saját magának olvassa fel, az is azáltal teljesíti a micvát, hogy hallja a saját hangját. Közvetlenül a felolvasótól kell meghallgatnunk, nem telefonon, mikrofonon, vagy televíziós közvetítés segítségével. Fontos, hogy a megilából minden szót pontosan halljunk, és szokás, hogy mindenki a saját könyvéből követi a dallamos felolvasást, melyet egy színészi képességekkel megáldott felolvasó színesen, a párbeszédes részeket érzékletesen hangsúlyozva adhat elő. A felolvasást áldás előzi meg, és áldás is zárja a végén, ezekre a hallgatóság ámennel felel. A két áldás közt tilos beszélni, ám ez korántsem jelent teljes csöndet…

A történet gonosz főszereplője, Hámán ugyanis a hagyomány szerint abból az Ámálek nevű népből származott, melyet a Tóra szerint el kell törölnünk. Így ahányszor csak elhangzik a felolvasás alatt a neve, a hallgatóság kereplőkkel, lábdobogással, hatalmas zajt csapva igyekszik meg nem hallhatóvá tenni a gonosz főminiszter nevét. Chábád szokás szerint nem minden említésnél zajonganak, csak akkor, amikor a Hámán névhez valamilyen jelző is csatlakozik.

A megila tartalmazza purim történetét: hogyan vette feleségül 127 tartomány ura, Áhásvéros király a zsidó Esztert, hogyan akarta kiirtani a király zsidógyűlölő főminisztere, Hámán a zsidókat a király egész birodalmából és hogyan hiúsult meg és fordult jóra a gonosz terve a zsidó királynénak köszönhetően. A történetnek mellékszálai is vannak, például Eszter nagybátyja, Mordecháj története. Mordecháj kihallgatta, hogy két palotaőr a király életére tör, és ezt jelentette a palotában. E tettéért végül különleges jutalomban részesült…

A történelem folyamán máskor is előfordultak ilyen esetek, hogy egy bizonyos terület ura ki akarta irtani a zsidókat, azonban ők, az események csodálatos sodra folytán, végül megmenekültek. Mindezeknek az őse azonban purim ünnepének története, amit, hogy ne vesszen a feledés homályába, a zsidó Mordecháj akarata nyomán megörökítettek, hogy a zsidók örök időkre emlékezzenek a zsidók csodás megmenekülésére. A héber nyelvű, perzsa kifejezésekkel fűszerezett, helyenként a megszokottól eltérő írásmóddal írt történet tíz fejezetre oszlik. Felolvasás közben a felolvasó négyszer áll meg, hogy lehetőséget adjon a hallgatóságának arra, hogy egy-egy mondatot előre elolvasson, ezek mind a zsidók megmeneküléséhez, megváltásához kapcsolódnak. Legismertebb közülük a nyolcadik fejezet egy mondata: „A zsidókra fény derült, öröm, vigasság és tisztelet” – ezt az idézetet minden héten elmondjuk a szombatot búcsúztató hávdálá szertartás keretében. Az olvasás egy másik érdekessége, hogy Hámán tíz fiának nevét egy lélegzettel szokás elmondani.

Ez az egyetlen olyan bibliai könyv, melyben nem szerepel az Örökkévaló neve, mivel – mint bölcseink magyarázzák – Isten megbújt a cselekmény mögött, és az első pillanattól kezdve a háttérből irányította az eseményeket, míg végül minden jóra fordult. Fontos üzenet ez számunkra is, mert rohanó világunkban gyakran nem vesszük észre azt, hogy bármi is történik velünk, végső soron mindenképpen az Örökkévaló akarata szerint történik, és még akkor is, ha pillanatnyilag rossznak, vagy kilátástalannak tűnik a helyzet, Isten velünk van, és vezet minket.

zsido.com